Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-210

176 %10. országos ülés 1911 Julius 29-en, szombaton. azzal nemcsak a magunk pénzét költjük, hanem az országét is. (Élénk helyeslés jobbjelől.) Indokul szolgál harmadszor az a körülmény is, hogy t. barátom, az előadó ur sok szakszerű, gyakorlati ismerettel, lelkiismeretes gondossággal, meleg ügyszeretettel és igen sok részletre kiterjeszkedő alajjossággal ismertette az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Az igen t. honvédelmi minister ur pedig valóságos állambölcseleti alapokon nyugvó, egész tanulmányt kitevő beszédben megmagyarázta ennek a törvényjavaslatnak nemcsak a harczkészség szempontjából fontos és lényeges rendelkezéseit, hanem kiemelte annak közgazdasági, társadalmi, jogi, sőt szocziális jelentőségét is, érdekeit is. (Ugy van! ügy van! jobbjelől.) Ha mindezekhez hozzávesszük azt a férfias őszinteséggel, igazi államférfiúi éleslátással és bölcseséggel elmondott beszédet, a melyet gróf T sza István tartott a napokban itt c házban, (Elénk éljenzés jobbjelől.) a melyben megjelölte a monarchia és igy Magyarország nemzetközi helyzetét, e monarchiának és igy Magyarországnak misszióját és azokat az utakat és módokat, a melyek a közös hadseregben a magyar nemzeti jellegnek, a magyar állameszmének és a magyar nemzeti érzésnek érvényesülését fogják biztosítani, akkor megállapíthatjuk, hogy többé-kevésbbé kimerítettük részünkről azt a témát, és nyugodt lélekkel bocsáthatjuk a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alá. (Élénk helyeslés jobbjelöl.) Ha rövid időre mégis felszólalok, teszem ezt abból az egyszerű indokból, hogy mint e pártnak és mint e háznak egyszerű közkatonája röviden megvilágítsam álláspontomat és megvilágítsam azokat az indokokat, a melyek tiszta, becsületes, hazafias meggyőződéssel indítanak arra, hogy hazánk védelmének érdekében ezt a javaslatot sürgősnek tekintve, annak törvényerőre emeléséhez hozzájáruljak. (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől.) A közös hadseregről, tehát Ausztriának és Magyarországnak egy közös intézményéről lévén szó, természetszerű és a magyar parlament politikai pártjainak programmjai folytán előrelátható volt, hogy előnyomulnak azok a kérdések, a melyeket tulaj donképen nemzeti követelményeknek szoktunk nevezni. Méltóztassék megengedni, hogy itt egy pillanatra saját személyemmel foglalkozzam, kizárólag azért, hogy álláspontom megvilágítását ez által inkább lehetővé tegyem. (Halljuk!) Sohasem hódoltam annak az áramlatnak, a mely a modern czivilizácziónak az egyetemes, az általános emberi eszme felé irányuló törekvéseit a nemzetek és államok korlátainak lebontásával képzeli és akarja megvalósítani. (Helyeslés jobbjelől.) A legideálisabb erkölcsi, a legtisztultabb vallási fogalmak és a legnemesebb, legfejlettebb kultúra mellett is ezeknek minden intézményei csak közelebb hozzák egymáshoz az embereket, csak jobban kifejlesztik az emberiség szolidaritásának érzését, nemesitik az embereket, testvérekké teszik az embereket, de a nemzetek közt és az államok közt fennálló korlátokat feleslegesekké nem fogják tehetni sohasem. (Élénk helyeslés jobbjelől.) A ki saját nemzete iránt nem tud hevülni, a ki saját nemzetét nem tudja szeretni, az nem szeretheti az egész emberiséget sem. A világpolgárt nem fogjuk a honpolgár helyébe ültethetni, a nemzet helyébe az egész emberiség, a nemzet és a nemzeti állam helyébe az emberi állam sem léphet soha. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) A geográfiai kiterjedés, az emberiség nagy létszáma, szervezetlensége és e szervezésnek lehetetlensége állják ennek az útját egyenesen. A mikor tehát vallom és hirdetem, hogy tiszta nemzeti alajion állok, ezen nemzeti alapból kívánom elbírálni az előttünk fekvő törvényjavaslatot is. (Halljuk! Halljuk !) A mikor, a t. ház, véderőreformról szó esik, természetszerűleg merül fel Magyarországon mindig, hogy a magyar közvélemény idegennek érzi magát a közös hadsereg iránt, hogy a magyar nemzet fiai nem találják meg abban az intézményben az ő otthonukat, hogy a magyar nemzet hivatásának, a magyar nemzet feladatának és a feladatok megkönnyítésének igazi eszköze és intézménye az önálló nemzeti hadsereg volna. A közvéleménynyel, t. ház, nekünk különösen óvatosan kell eljárnunk ; a közvélemény szavát senki sem ignorálhatja, de épen nekünk, törvényhozóknak, az én meggyőződésem szerint hivatásunk, tehetségünk és legjobb akaratunk szerint a közvéleményt irányitanunk kell. És méltóztassék megengedni, hogy itt egy bizonyos személyes vonatkozással^ csodálkozásomat fejezzem ki a felett, hogy épen gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam vetette fel — a lapok után indulok én is ezúttal — választói előtt tartott egyik beszámolój a alkalmával a hadsereg és különösen a haditengerészet fejlesztésének kérdését, e szavakkal fordulván választóihoz : magyarázzák meg nekem, t. polgártársaim, miért szükséges még két Dreadnought ? Hát, t. képviselőház, én a képviselő hivatását másképen magyarázom : ne én kérdezzem választóimtól, hogy miért szükséges, hanem én magyarázzam meg, hagy miért tartom szükségesnek. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) És annál inkább lep ez meg gróf Batthyány Tivadartól, a ki a haditengerészet fejlesztésén és annak a magyar közgazdasági viszonyok érdekében való felszerelésében oly sokat, olyan sikerrel és olyan lelkiismeretesen fáradozott és fáradoz ma is. Hát egy ilyen, a közvélemény által hangoztatott kérdés — mondom — a magyar nemzeti önálló hadsereg felállítása. Valósággal szeretném újból felolvasni azt az egész beszédet, a melyet gróf Andrássy Gyula, Magyarország volt ministerelnöke, honvédelmi ministere, később a monarchiának külügyministere az imént már említett alkalommal elmondott. De inkább csak az eszmemenetét fogom követni. A geográfiai helyzet már Magyarországnak a sorsát megjelölte. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország szomszédai mások voltak a múltban, má-