Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-199

Ifj '199. országos ülés Ml Julius 17-én, hétfőn. és most méltóztassék megengedni, hogy magyarul folytassam. (Helyeslés a baloldalon. Olvassa): »Ba­jorország volt hivatva, hogy a magyarok romboló betöréseivel szembeszálljon, mert a magyaroknak? die Horden der Magyarén — szóval egyszerűen bandákat emleget — unternahmen Beutezüge gegen Deutschland. A fejedelmekről egy szó sincs. Árpád és az ő fiai egy szóval sincsenek megemlítve. (Zaj a baloldalon.) Ellenben nem felejti el hang­súlyozni és megemlíteni, hogy a németek a ma­gyarokat megverték a Lech mezején. (Zaj.) A 69. oldalon István királyról mindössze annyi van, hogy a német befolyás alól az országot felszabadi totta, mintha addig német befolyás alatt állott volna ez az ország. (Felkiáltások balfelöl: Most van !) A királyokról egyebet nem emlit fel. Azon­ban, hogy kimutassa, hogy a magyarok a kultúra milyen magas fokán állottak, és hogyan bántak el fejedelmeikkel, nem felejti el felemlíteni, hogy Urseol Péter szemét kitolatták, A 109. oldalon II. Endrénél felemlíti, hogy igaz, hogy elment Jeruzsálembe keresztes hadjáratot vezetni, de minden eredmény nélkül kellett visszatérnie. Hogy közben más királyok is uralkodtak, hogy Magyar­ország egyáltalában létezett-e, erről a körülbelül 1050-től 1211-ig terjedő időről egyetlen szót sem emlit. Csuha István : Jól nevelik őket! Gedeon Aladár: Előadja a történelem, hogy Habsburgi Rudolf terve és czélja volt Cseh-, Osztrák- és Magyarországot összekapcsolni és egy hatalmas Österreichot alkotni. Barabás Béla : Most is ! Tüdős János : Családi betegség ! Barabás Béla : Családi tradiczió ! (Zaj a bal­oldalon.) Gedeon Aladár: A következő időknek törté­netét a következő czim alatt hozza : »Aufstreben österreichs zu einem Gross-Staat.« Hogy Magyar­országnak kegyeskedik-e elismerni a létezését, hogy Magyarország most létezik-e vagy abban az időben létezett-e, erről egy szó sincs. A török elleni küzdelmekről és Mátyás királyról mindössze annyit ir, hogy volt egy Hunyadi János, a ki ve­zetett hadseregeket a török ellen. Csuha István : De hogy Mátyás Bécsben volt, arról hallgat! Gedeon Aladár : Hogy Mátyás király Bécsben járt, s hogy nem ugy, mint a hogy most járnak a mi vezető magyar jrohtikusaink, (Derültség bal­felöl.) azt egyáltalában nem említi meg. Csuha István *. Több eredménynyel, mint a mostaniak! (Zaj.) Gedeon Aladár: A 167. oldalon pedig azon czim alatt emlékszik meg az ujabb kor történe­téről, hogy: »Verwaltung der Habsburgischen Länder.« Hogy ezek közt Magyarország is ben­foglaltatik, az nagyon természetes. És megemlíti, hogy Magyarország az einheitliches össterreich­nak tagja. (Zaj a baloldalon.) A 83. oldalon »Die Heldenzeit österreichs« czim alatt kezdődik egy fejezet. Hogy akkor a magyarok is vittek véghez némi kis hőstetteket, erről szó sincs. A116. oldalon megemlékszik a pragmatika szankczióról. Sümegi Vilmos : Fel kellene az egészet olvasni, hadd tudjuk, mi van benne! Gedeon Aladár: Azonban arról, hogy a magyar nemzet az ő királyait szabadon választotta, hogy szabad választás utján került a dicsőségesen uralkodó Habsburg-ház is a magyar királyok trón­jára, hogy a pragmatika szankczió törvénybe czik­kelyezésével a magyar nemzet lemondott szabad királyválasztási jogáról, arról egy szó sincsen. Ellenben hozza azt, hogy »Leopold gab die prag­matische Sanktion«. (Derültség és mozgás a bál- és a szélsöbaloldálon.) Ennyi az egész, mintha kegyesen ki akarták volna tüntetni a magyar nemzetet az­zal, hogy: »gab die pragmatische Sanction«. Csuha István : Pedig ő mást adott! Gedeon Aladár: II. Rákóczi Ferencz küzdel­meiről, azokról a szent és dicsőséges nagy napokról, a melyekre ha magyar ember gondol, kell, hogy minden magyar érzés és az a magyar vér, a mely ereiben foly, felháborodjék azon sok gaztett felett, a melyet velünk szemben már Ausztria elköve­tett, egy szó sincs. Arról, hogy Mária Terézia a ma­gyaroknak köszönheti országainak visszafoglalását, nagyon óvatosan hallgat. Ellenben a 48-iki időkről per »Revolution in österreich« czim alatt emlék­szik meg és hozzáteszi azt, hogy »die Slaven die Italiener, und TJngarn«, ezek arra igyekeztek, hogy nagyobb nemzetiségi szabadságot élvez­zenek. Arról, hogy Magyarország külön alkot­mánynyal bn'ó állam, egyáltalán nem emlékezik meg. (Mozgás.) A 242. lapon »Österreichs innere Entwicke­lung« czim alatt Magyarországot mint »andere Reichshälfte«-t emliti. Arról, hogy a hármasszö­vetséget Andrássy idejében megkötötték, ugy emlékezik meg, hogy »die beiden Kaiser«, az osztrák császár és a német császár kötöttek szö­vetséget, magyar királyról szó sincs. Hogy ma­gyar király létezik, hogy Magyarországon alkot­mány, országgyűlés van, külön magyar törvénye­ket hoznak, arról egyetlen szóval meg nem emlé­kezik. Förster Aurél: Igaza van ! (Derültség.) Gedeon Aladár: Azt hiszem, nem lesz érdek­telen a t. ház előtt ha felemlitem, hogy a mikor a tisztviselők kérik a 40 éves szolgálati időnek le­szállítását 35 évre, érdekes preczedensre hivat­kozhatnak, a mennyiben a hadseregben a 35 évi szolgálat, a melyhez talán a törvényhozás jóvá­hagyása és hozzájárulása is szükséges lett volna, természetesen rendeletileg és a nyilvánosság kizárá­sával, csak az érdekelt felek tudtával hozatott be olyképen, hogy a ki három hónapot szolgál a csa­pattestnél, annak a negyedik hónapot ajándé­kozzák, de ez öt évet felül nem múlhat, vagyis a ki 35 évet szolgált, teljes nyugdíjba mehet, ugy mint a ki 40 évet húzott ki. Csoda-e ezek után, ha a had­sereggel szemben igazán nem nagy a lelkesedés a magyarokban ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom