Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.
Ülésnapok - 1910-199
Ifj '199. országos ülés Ml Julius 17-én, hétfőn. és most méltóztassék megengedni, hogy magyarul folytassam. (Helyeslés a baloldalon. Olvassa): »Bajorország volt hivatva, hogy a magyarok romboló betöréseivel szembeszálljon, mert a magyaroknak? die Horden der Magyarén — szóval egyszerűen bandákat emleget — unternahmen Beutezüge gegen Deutschland. A fejedelmekről egy szó sincs. Árpád és az ő fiai egy szóval sincsenek megemlítve. (Zaj a baloldalon.) Ellenben nem felejti el hangsúlyozni és megemlíteni, hogy a németek a magyarokat megverték a Lech mezején. (Zaj.) A 69. oldalon István királyról mindössze annyi van, hogy a német befolyás alól az országot felszabadi totta, mintha addig német befolyás alatt állott volna ez az ország. (Felkiáltások balfelöl: Most van !) A királyokról egyebet nem emlit fel. Azonban, hogy kimutassa, hogy a magyarok a kultúra milyen magas fokán állottak, és hogyan bántak el fejedelmeikkel, nem felejti el felemlíteni, hogy Urseol Péter szemét kitolatták, A 109. oldalon II. Endrénél felemlíti, hogy igaz, hogy elment Jeruzsálembe keresztes hadjáratot vezetni, de minden eredmény nélkül kellett visszatérnie. Hogy közben más királyok is uralkodtak, hogy Magyarország egyáltalában létezett-e, erről a körülbelül 1050-től 1211-ig terjedő időről egyetlen szót sem emlit. Csuha István : Jól nevelik őket! Gedeon Aladár: Előadja a történelem, hogy Habsburgi Rudolf terve és czélja volt Cseh-, Osztrák- és Magyarországot összekapcsolni és egy hatalmas Österreichot alkotni. Barabás Béla : Most is ! Tüdős János : Családi betegség ! Barabás Béla : Családi tradiczió ! (Zaj a baloldalon.) Gedeon Aladár: A következő időknek történetét a következő czim alatt hozza : »Aufstreben österreichs zu einem Gross-Staat.« Hogy Magyarországnak kegyeskedik-e elismerni a létezését, hogy Magyarország most létezik-e vagy abban az időben létezett-e, erről egy szó sincs. A török elleni küzdelmekről és Mátyás királyról mindössze annyit ir, hogy volt egy Hunyadi János, a ki vezetett hadseregeket a török ellen. Csuha István : De hogy Mátyás Bécsben volt, arról hallgat! Gedeon Aladár : Hogy Mátyás király Bécsben járt, s hogy nem ugy, mint a hogy most járnak a mi vezető magyar jrohtikusaink, (Derültség balfelöl.) azt egyáltalában nem említi meg. Csuha István *. Több eredménynyel, mint a mostaniak! (Zaj.) Gedeon Aladár: A 167. oldalon pedig azon czim alatt emlékszik meg az ujabb kor történetéről, hogy: »Verwaltung der Habsburgischen Länder.« Hogy ezek közt Magyarország is benfoglaltatik, az nagyon természetes. És megemlíti, hogy Magyarország az einheitliches össterreichnak tagja. (Zaj a baloldalon.) A 83. oldalon »Die Heldenzeit österreichs« czim alatt kezdődik egy fejezet. Hogy akkor a magyarok is vittek véghez némi kis hőstetteket, erről szó sincs. A116. oldalon megemlékszik a pragmatika szankczióról. Sümegi Vilmos : Fel kellene az egészet olvasni, hadd tudjuk, mi van benne! Gedeon Aladár: Azonban arról, hogy a magyar nemzet az ő királyait szabadon választotta, hogy szabad választás utján került a dicsőségesen uralkodó Habsburg-ház is a magyar királyok trónjára, hogy a pragmatika szankczió törvénybe czikkelyezésével a magyar nemzet lemondott szabad királyválasztási jogáról, arról egy szó sincsen. Ellenben hozza azt, hogy »Leopold gab die pragmatische Sanktion«. (Derültség és mozgás a bál- és a szélsöbaloldálon.) Ennyi az egész, mintha kegyesen ki akarták volna tüntetni a magyar nemzetet azzal, hogy: »gab die pragmatische Sanction«. Csuha István : Pedig ő mást adott! Gedeon Aladár: II. Rákóczi Ferencz küzdelmeiről, azokról a szent és dicsőséges nagy napokról, a melyekre ha magyar ember gondol, kell, hogy minden magyar érzés és az a magyar vér, a mely ereiben foly, felháborodjék azon sok gaztett felett, a melyet velünk szemben már Ausztria elkövetett, egy szó sincs. Arról, hogy Mária Terézia a magyaroknak köszönheti országainak visszafoglalását, nagyon óvatosan hallgat. Ellenben a 48-iki időkről per »Revolution in österreich« czim alatt emlékszik meg és hozzáteszi azt, hogy »die Slaven die Italiener, und TJngarn«, ezek arra igyekeztek, hogy nagyobb nemzetiségi szabadságot élvezzenek. Arról, hogy Magyarország külön alkotmánynyal bn'ó állam, egyáltalán nem emlékezik meg. (Mozgás.) A 242. lapon »Österreichs innere Entwickelung« czim alatt Magyarországot mint »andere Reichshälfte«-t emliti. Arról, hogy a hármasszövetséget Andrássy idejében megkötötték, ugy emlékezik meg, hogy »die beiden Kaiser«, az osztrák császár és a német császár kötöttek szövetséget, magyar királyról szó sincs. Hogy magyar király létezik, hogy Magyarországon alkotmány, országgyűlés van, külön magyar törvényeket hoznak, arról egyetlen szóval meg nem emlékezik. Förster Aurél: Igaza van ! (Derültség.) Gedeon Aladár: Azt hiszem, nem lesz érdektelen a t. ház előtt ha felemlitem, hogy a mikor a tisztviselők kérik a 40 éves szolgálati időnek leszállítását 35 évre, érdekes preczedensre hivatkozhatnak, a mennyiben a hadseregben a 35 évi szolgálat, a melyhez talán a törvényhozás jóváhagyása és hozzájárulása is szükséges lett volna, természetesen rendeletileg és a nyilvánosság kizárásával, csak az érdekelt felek tudtával hozatott be olyképen, hogy a ki három hónapot szolgál a csapattestnél, annak a negyedik hónapot ajándékozzák, de ez öt évet felül nem múlhat, vagyis a ki 35 évet szolgált, teljes nyugdíjba mehet, ugy mint a ki 40 évet húzott ki. Csoda-e ezek után, ha a hadsereggel szemben igazán nem nagy a lelkesedés a magyarokban ?
