Képviselőházi napló, 1910. X. kötet • 1911. julius 17–augusztus 30.

Ülésnapok - 1910-207

140 207. országos ülés 1911 július 26-án, szerdán. mérték alkalmaztatott-e velük szemben vagy nem, mi természetesen beleszólni nem akarunk, mert hiszen ez a velük szemben eljárt Oroszországnak olyan belügye, a melyet mi bolygatni nem akarunk. De mikor szabálytalan, jóformán törvény­ellenes kiadatásukról van szó, ezt nem tudnók foganatosítani, mert Ausztriában bizonyára meg­akadályozzák, hogy Mag)'arország Ausztrián ke­resztül adja át Oroszországnak az általa üldözött és megkancsukázásra szánt szegény munkást. Én tehát azt hiszem, hogy nemcsak mint törvényeink helyes interpretátorához, hanem mint a huma­nizmus terén általam is személyesen jól ismert és nagyrabecsült egyénhez fordulhatok az igazság­ügyminister úrhoz akkor, midőn arra kérem, hogy e munkások kiadatását megtagadni és őket leg­feljebb a magyar büntetőtörvénykönyv szerint a magyar biróság elé állitani szíveskedjék. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Interpelláczióm a következő (olvassa): »1. Van-e tudomása az igazságügyminister urnak arról, hogy Holevka János és Kaffka Péter oroszországi menekültek ellen a budapesti kir. büntetőtörvényszék előtt gyilkosság kísérletében való bünsegédi bünrészesség miatt büntető eljá­rás indult meg s nevezettek 1911. évi április hó 25-ike óta előzetes letartóztatásban, illetve vizs­gálati fogságban vannak ? 2. Van-e tudomása arról, hogy daczára az orosz kormányhoz intézett kérdésnek, az orosz kormány a nevezettek kiadatását csak június 14-én érkezett megkeresésében kérte ? 3. Tekintettel az 1875 : XXXVIII. t.-czikk 10. czikkének utolsó bekezdésére, hajlandó-e az igazságügyminister ur nevezettek kiadatását el­évülés czimén megtagadni, és a mennyiben a bün­tető utón való üldözésük szükségesnek mutatkoz­nék, hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy magyar biróság által vonassanak felelősségre ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az igazság­ügyminister urnak. Az igazságügyminister ur válaszolni kivan. Székely Ferencz igazságügyminister: T. kép­viselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy most válaszolhassak az előterjesztett interpelláczióra. (Halljuk ! Halljuk !) A tényállást körülbelül megfelelően adta elő a t. képviselő ur, de csak körülbelül, mert lénye­gesebb részeket elhagyott, nincs róluk tudomása. Én az előttem levő aktákra támaszkodva, bátor jeszek mindenekelőtt a tényállást kiegésziteni. Az eset a következő volt: Egy vasgyárban dolgozott Kopris Mihály, a kit azután lopás gya­núja miatt elbocsátottak. Ő boszut forralt a munkavezető mérnök ellen, mert neki tulajdoní­totta elbocsáttatását, elhatározta tehát, hogy meg fogja gyilkolni; hogy ezt keresztülvihesse, nem a munkástársait, — bár ez nem is volna lényeges — hanem régi ismerőseit, kik egy szomszédos kerületi vasbányában dolgoztak, szólította fel arra, hogy jöjjenek a lakására, ott majd megbeszéli velük a teendőket. Itt elhatározták, hogy nem dinamit­patront, — ebben is különbség van közöttünk — de valóságos önműködő dinamitbombát helyeznek el; el is helyezte azokat ennek a nevezett két em­bernek őrködése mellett Kopris Mihály annak az ajtónak a bejáratánál, melyen a mérnök ki és be szokott járni. Ugy látszik, hogy csak a mérnök számára szolgált ez a bejárás abban a gyárban. Ez este 10 órakor történt és másnap reggel, mikor a mérnök bement a gyárba, rálépett a bombára, mely felrobbant s véletlen szerencse, hogy meg nem ölte a mérnököt, bár nem csekély, de igen súlyos sérüléseket okozott rajta. Ezek után mind a három egyént gyilkosság kísérlete miatt, illetőleg a nevezett két munkást a gyilkosság kísérletében való részesség miatt az orosz petrowkai törvény­szék elitélte, és pedig a tettest 15 évi kényszer­munkára, Holevkát 12, és Kaffkát 8 esztendőre. Most már fel kell olvasnom az orosz büntető­törvénykönyv 25. §-ának tartalmát, a mely e mellett a szabadságvesztés büntetés mellett még más következményeket is állapit meg. Nevezete­sen azt mondja ez a szakasz, hogy (olvassa) : »A súlyos kényszermunkára való elitéltetésnek következménye — tehát nem mellékbüntetés — az előbbi családi és tulajdonjogának elvesztése, a súlyos kényszermunkának akár a büntetés kiállása, akár más okból történt lejártával — vagyis a kegyelmezés esetében is — Szibériában életfogytig való letelepedés.* Kaffkának Ítéletében azonkívül ki van mondva, de kimondás nélkül is kötelező, hogy ez a büntetés a büntetőtörvénykönyv 25. §-ában megjelölt következményekkel jár, tehát Kaffkának életfogytiglan Szibériában kellene tar­tózkodnia. A büntetést mindkettő megkezdette. Holevka 3 év és 3 hónapi büntetés kitöltése után megszökött. Kaffka az ott maradt a börtön­ben addig, mig az uralkodónak fia született és akkor ez alkalommal amnesztiát nyervén, bünte­tésének fele elengedtetett. Akkor még négy év­ből egypár hónap volt hátra, de ezt elengedték neki azért, mert jól viselte magát. Tehát konstatálnom kell, hogy Holevka a tizenkét esztendőből 3 évet és 3 hónapot töltött ki, Kaffka pedig a nyolez esztendőnek a felét kitöltötte, a másik felét elen­gedték, de Szibériában kellett volna neki tartóz­kodnia. Ott is volt, azonban később ő is megszökött. Most már Budapesten találkoztak. Az orosz külügyministerium a mi külügyministeriumunk utján kérdést intézett, vájjon valóban itt tartóz­kodnak-e ezek a munkások. A rendőrség felfedezte, hogy itt tartózkodnak és ennek következtében két utón lehetett intézkedni. Az első az lett volna, hogy ha kiadatásukat kéri a külügyminister, ekkor a kiadatási eljárást kell folyamatba tenni, a másik pedig az, ha nem kéri, akkor az én elhatározásom­tól függ, vájjon ő ellenük eljárunk-e vagy nem. A büntetőtörvénykönyv 9. szakasza, ezt a minis­terre bizza azért, mert lehetnek oly bűncselek­mények, melyek társadalmunkat nem érintik, itt azonban gyilkossági kísérletről volt szó, tizen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom