Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

183. országos ülés 1911 június 22-én, csütörtökön. m tárgyalása alkalmával ezt megbeszélni, a kova tulaj donképen, sajnos, nem tartozik, mert azt hiszem, hogy az igazságügyministert legfeljebb csak meghallgatják, de el nem ismerik jogosultságát ezen a téren : én arra kérném az igen t. igazságiigyminister urat, hogy méltóztassék figyelemmel kísérni azon momentumokat: miért rossz a jogászság taneredménye és miért jobb a többi szakoké. Azért, mert a műegyetemen a technikusnak kutya kötelessége bejárni az előadásokra, az orvosnövendéknek hasonlóképen kutya kötelessége ez ; minden szakban ott kell ülnie annak a hallgatónak és hallgatnia és tanulnia kell, egyedül a jogász teheti meg azt az uri passziót, hogy Piripócson lakik és feléje sem néz az egyetemnek: hogy kétszer annyian iratkoznak be egy tárgyra, mint a mennyien a tamterembe beférnek s mindez történik az egyetemi tanszabadság örve és czime alatt. Ez a jogászoknak valóságos nem tanulási szabadságává, privilégiumává lett az összes többi egyetemi hallgatók között, egy specziális nagyhorderejű privilégiummá, — csak az eredménye nem szép — hogy nekik nem kell jelen lenniök és tanulniok ; nekik elég, ha kilutrizzák a vizsgájukat és elkészülnek holmi jogi szanatóriumokban vagy puskákból és azután va banque, vagy sikerül, vagy nem sikerül a vizsga, több vagy kevesebb protekczióval és esetleg megkapják a diplomát. Méltóztassék igy a maga egyszerűségében kezelni ezt a kérdést. Az a harmadik évben leteendő vizsga nem fog javitani a helyzeten, mert ha az a jogász az első és a második alapvizsgát le tudta tenni az egyetemre való bejárás nélkül, miért ne tudná letenni a harmadikat is az előadások hallgatása nélkül ? f Ugy van! balfdől. Mozgás a szélsőhaloldalon.) Ismétlem, hogy a mai viszonyok között ez csak lutri kérdése, mert hogy vagyunk mi az egyetemi vizsgákkal ? Ismét csak a jogászokról beszélek, mert azok vannak bizonyos reláczióban az igazságügyi tárczával, a mennyiben az ügyvédség és a birói kar előkészítése ott történik. Tudjuk magunkról, hogy midőn jogászok voltunk, azok, a kiknek ösztöndijuk nem volt, vagy nem voltak tandíjmentesek, igazán ritkán látogatták az egyetem termeit, és a tanárokat meg kellett nekik mutogatni, hogy akkor, midőn majd indexüket alá kell iratniok, tudják, kiket kell felkeresniük. Nem tudom, méltóztatnak-e emlékezni, de azok, a kik az én koromban voltak egyetemi hallgatók, bizonyára emlékeznek az öreg Wenczel Gusztáv volt tanárra. Volt egy kollégánk, a ki sohasem látta az öreg urat és az egyetemen sem kereste fel, hanem megtudta, hol van a lakása. Elment oda, bekopogtatott és midőn beeresztették az előszobába, ott egy öreg embert látott, a ki ingujjban és mellényben egy puskacsövet tisztogatott. Odament hozzá és megveregette vállát: »Hallja-e, bácsi, odabenn van-e a nagyságos ur ?« Erre az benézett és igy felelt: »Benn van!« Nézze itt van egy forint, vigye be és Írassa alá az indexemet.* (Derültség.) Az öreg Wenczel egész kedélyesen átvette az indexet, bevitte és aláírva hozta ki, de ezt mondta a látogatónak : »Kedves öcsém, máskor legalább tanulja meg, hogy ki a tanárja, a kivel alá kell íratnia az indexét!« (Derültség és felkiáltások : Mi volt a forinttal ? Zaj. Elnök csenget. Ez ma a helyzet, t. ház. Ha azt méltóztatnak kívánni, hogy a jogászság és hogy a jogi nevelés jobb legyen. (Mozgás a középen.) Egy hang (jobbfelől): Kötelező legyen a látogatás ! Simonyi-Semadam Sándor: Igen, ez okvetlenül szükséges, de ha azt is kívánják, ám méltóztassék azt is megkövetelni intézményszerüleg, hogy bejárhasson az a jogász. (Mozgás.) Én egyetemi tanárokkal beszéltem és azt mondták, hogy ez lehetetlen, nem férnek be a tantermekbe. En bámultam ezen a válaszon. Hát ez az egyetemi szabadság ? (Ugy van ! balfelől.) Ez a tanulási szabadság, midőn nem gondoskodnak intézményszerüleg arról, hogy az egyetemre el is lehessen járni ? Ha nincs megadva a fizikai és nem a tanszabadsági lehetőség, hogy ennyi és ennyi ember férjen be a jogi egyetem termeibe, akkor miért méltóztatnak megengedni, hogy kétszer annyian iratkozzanak be ? Először ezen a bajon kell segiteni, azután méltóztassék megkívánni, hogy az a jogász el is járjon az előadásokra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kötelező legyen a kollokvium !) Nemcsak a kollokvium, de a jelenlét is legyen kötelező. Bocsánatot kérek, arra a kollokviumra el lehet készülni, arra is vannak puskák, vannak élelmes emberek, a kik abból élnek, hogy még kollokviumi puskákat is csinálnak, s ilyen jogi szanatóriumokban kinevelik azt a jogi csemetét arra, hogy ennek vagy annak a tanárnak ilyen vagy olyan szájaize szerint beszéljen. A fő azonban az, hogy az a jogász bejárjon ' az egyetemre. Miért ? Ennek kettős oka van : Először tanul valamit, mert kétségtelenül valami a haUgatásból ráragad, másodszor egy szelekczió lesz. Mert nincs megírva, hogy mindenkinek jogásznak kell lennie, nincs megírva, hogy az egyetemet, ugy a hogy, át kell úszni, át lehet úszni. Mert ha arra hivatkoznak, hogy az egyetem a tudomány szabad intézete és csarnoka, hát tény, hogy csarnoka volt, most már nem csarnoka, a mióta, bocsánatot kérek, ott diplomákat gyártanak, azóta az gyár. S akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy az egyetem a tudomány szabad intézete, mert ez nagy fikczió. Ha azt kívánják az egyetemtől, hogy nekünk garantált jogászokat, garantált bírákat és ügyvédeket adjon, — mert hiszen az a diploma annyi, mint a fémre rányomott bélyegző, hogy ez igazi arany, hogy ez igazi ezüst, a diploma azt bizonyítja, hogy az illető igazán jogász és tanult valamit, pedig nem igaz —• akkor méltóztassék leszállani arról a magas nívóról, mert az egyetem ma tényleg nem az a régi egyetem, a mely a tudományt művelte csak és nem törődött az élettel, ma le van szállítva az egyetemnek, ha lehet mondani, nivója, mert valóság11*