Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

84183. országos ülés 19ll junius 22-én, csütörtökön. gal diplomás emberek készítésével, gyártásával bizzuk meg és ez ma a hivatása, mert Magyarországon az összes egyetemi hallgatóknak nem hiszem, hogy van 2%-ka, a mely csak azért jár az egyetemre, hogy a tudománynak, nem tudom, milyen magas szolgálatába álljon és ne diplomát szerezzen. Mi azért járunk ma az egyetemre, mert diploma kell a megélhetéshez és azért van egyetem, és azért követelünk diplomát, hogy a társadalmat elláthassuk megfelelő szakértő emberekkel minden pályán. Ez is elég szép hivatás az egyetem részére ! Ha tehát lehetett a technikán annak szellemi nívóját oda leszállítani, ha leszállításnak veszik, hogy ugy mondják, középiskolai fegyelemmel a hallgatóknak ott kell lenniök, méltóztassék ugyanezt megcsinálni a jogászoknál, méltóztassék azt követelni, hogy azok is ép ugy ott legyenek az előadásokon, és én biztosítom az urakat, hogy akkor sem felesleges számú jogász, sem hitvány jogász nem lesz. Nemess Zsigmond: Tökéletesen ugy van! Simonyí-Semadam Sándor: Még csak egy kívánsággal zárom be beszédemet. Apró részletekre nem terjeszkedem ki, a melyeket t. képviselőtársaim emlegettek. Én csak egyet ajánlok figyelmébe az igazságügyminister urnak : a telekkönyvi rendtartást. Fáj ez nekem különféle okokból. Kevesen tudják, hogy az a telekkönyvi rendtartás, a mely ma érvényben van, még az abszolút korszakból való. Bocsánatot kérek, ez a parlamentnek nagy mulasztása és hanyagsága. Bizony Ákos : Nem a parlamenté, hanem a kormányé! Simonyi-Semadam Sándor: Igenis a parlamenté, mert én sohasem választom el a parlamentet a kormánytól, minthogy az ellenzéknek is módjában áll inicziativát tenni, nemcsak a kormánynak', tehát a jjarlamentnek is mulasztása. Tessék odaszorítani a kormányt, hogy ő ezen a téren tételes magyar törvényt csináljon. Székely Ferencz igazságügyminister: Tessék odaengedni, nem kell szorítani. Simonyi-Semadam Sándor: Mi szívesen engedjük, csak tessék benyújtani a törvényjavaslatot, a ininister urnak mindig van erre alkalma és ideje és nem lehet a leggonoszabb lelkű ellenzékiséggel sem megakadályozni azt, hogy valamit benyújtson. Tehát méltóztassék csak azt a telekkönyvi rendtartásról szóló magyar törvényt benyújtani, hogy igazán elmondhassuk, hogy ez a régi keserű emléke az abszolút korszaknak egyszer már elmúljon, mert nemcsak ebből a szempontból van ellene panaszunk. Minden jogász tudja, hogy a telekkönyvi rendtartás elévült, nem fedi az uj szükségleteket, viszonyokat. Semmiféleképen nem akarok a részletekre kiterjeszkedni, mert a plenáris tárgyalás nem arra való, hogy paragrafusokat, részleteket tárgyaljunk, de kétségtelenül az igazságügyminister ur elismeri, hogy ez már magában véve is eléggé indokolja ezen törvény mielőbbi megalkotásának szükségét. Tessék tehát arról gondoskodni, hogy legyen ebben a tekintetben magyar törvényünk. Az sem lenne nagy baj, ha be méltóztatik véletlenül terjesztem a telekkönyvi rendtartást és az nem tárgyaltatnék le, mert legalább az a megnyugvásunk volna, hogy itt van. Hiszen a perrendtartással is megtörtént, hogy benyújtották háromszor is, és hála Istennek, mégis törvény lett belőle. Es a telekkönyvi rendtartás nem is lenne olyan nagy és nehéz munka. Kétségtelenül nagyon könnyen meg lehetne csinálni egyesült erővel, hogy törvény nyé váljék. Méltóztassék meggyőződve lenni arról a mostani viták eredményeképen is, hogy egyetlen egy párt sem kezelte az igazságügyet ugy, hogy pártkérdésből és pártszempontból tárgyalta volna. Mindnyájunknak az az ambicziónk és törekvésünk, hogyha már mi, odiosus jogászokide kerültünk, szolgáljuk az ügyet és minden helyes intézkedést, a melyet a kormány az igazságügy terén, mint jót és helyest benyújt, együttesen segítsük törvényerőre. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslések a baloldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kíván szólni! (Halljuk ! Halljuk !) Székely Ferencz igazságügyminister: T. ház! (Halljuk\! Halljuk I) Mindenek előtt igaz, benső örömmel és hálával mondok köszönetet az ellenzék minden pártjának azon jóakaratú módszerért, a melytyel a budgetet tárgyalni szívesek voltak, és a mint az előttem szólott t. kéjwiselő ur is méltóztatott befejezni beszédét, hogy biztosítottak arról, hogy a jövőben is hasonló módon, pártszempontok és párttekintetek nélkül fogják az igazságügyi előterjesztéseket kezelni. Biztosithatom a t. házat, hogy a napokban lesz alkalmam néhány törvényjavaslatot benyújtani és ha azok törvényerőre emelkednek, a többi sorra következik, különösen a telekkönyvi rendtartás is. (Élénk helyeslés). A jelenlegi költségvetés tárgyalásánál különös helyzetben vagyok, inert egy tekintetben be kell számolnom az u. n. curiai tehermentesitési törvény eddigi eredményéről, mert a mióta az 1907-ben életbe lépett, erről minister még nem számolt be, másfelől kötelességem előre tekinteni a polgári perrendtartás életbeléptetésének idejére és igy midőn az igazságszolgáltatás jelen állapotáról az adatokat előterjesztem és a budgetet megindokolom, méltóztassanak megengedni, hogy visszamenőleg is, néhány szükséges adatra rámutassak, a jövőre vonatkozólag pedig kombináczióimat előtérj eszszem. (Halljuk!) Az igazságszolgáltatás czélja a peres ügyek elintézése és a jó vagy rossz igazságszolgáltatást elsősorban az mutatja, hogy milyen jók az Ítéletek, mennyit felebbeztek meg belőlük, és miként emelkedtek azok jogerőre; de másrészt szintén igen lényeges faktor, hogy azok milyen gyorsan intéztetnek el és azokból mennyi hátralék marad. Ez alkalommal az ügyészségről nem kívánok beszélni, ez egy mintaintézmény, ez kurrensben van, daczára annak, hogy nemcsak akták eb