Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-183

82 183. országos ülés 1911 funius 22-én, csütörtökön. én még ki a numerus clausus szót. De ne méltóztassék megijedni ettől, ne méltóztassanak ettől félni. Mert, Úristen, vájjon mi történnék, hogyha a Budapesten most működő 1600 vagy nem tudom mennyi ügyvéd, számban például két évig nem szaporodnék ? Oly nagy szerencsétlenség volna ez a felekre, a bírákra, vagy a már meglevő ügyvédekre ? Egy hang (jóbbfelől) : Nem érnénk vele czélt! Simonyi-Semadam Sándor: Nem tudom, hogy hogy érti t. képviselőtársain e megjegyzését. Ha arról van szó, hogy ne legyen több ügyvéd, mint ma van, és nem engedem meg, hogy még legyen, ez talán csak segit a bajon ? Azt mondják, hogy sok az ügyvéd. En nem osztom ezt a felfogást. Én az ügyvédi pályát szabad pályának tartom. (Helyeslések.) Senkinek semmi köze ahhoz, hogy hányan mennek arra a pályára. A kereskedőkre nézve sohse jut eszébe senkinek, hogy azt mondja, hogy sok a kereskedő, hogy egymásnak konkurrencziát csinálnak és ezzel a konkurrencziával egyik a másikat tönkre teszi, úgyhogy egyik a másikától nem tud megélni. Erről nem beszélünk, sőt biztatjuk fiainkat, hogy legyenek kereskedők és azt mondjuk, hogy menjenek minél többen erre a pályára. Miért kell tehát épen az ügyvédségnél kivételt tenni és itt az ellenkező álláspontra helyezkedni ? Mert vagy szabad ez a pálya, és akkor menjen rá annyi, a mennyi akar, vagy pedig ha túlsóknak tartjuk az ügyvédek számát, akkor ne méltóztassék attól megijedni, a mikor numerus claususról beszél valaki, hanem méltóztassék a logikai konzekvencziát bátran, becsületesen és egyenesen levonni, ha egyszer a premisszát megadják. Azért mondom, hogy nem is tartom magam kompetensnek annak vizsgálására, hogy van-e ügyvédi nyomor, én ebben nem foglalok állást. (Zaj.) En csak azt mondom, hogy vagy ilyen az álláspont, vagy olyan. Ha szabad az ügyvédi pálya, miért fáj a fejük attól, hogy egy pár ügyvéd nem reüsszál ? Miért nem nemzeti szerencsétlenség, a mint nem is az, ha bizonyos számú kereskedő nem tud reüsszálni és miért nemzeti szerencsétlenség, ha ügyvédek egy része nem tud boldogulni ? Es csodálatos, hogy daczára annak, hogy X. számú ügyvéd nem tud reüsszálni, a fiatalság mégis erre a pályára tódul! Most a fiatalságot akarják ebben megakadályozni. Nekem — őszintén megmondom — az a véleményem, hogy az ügyvédi pálya legyen szabad pálya. Még azt is hibának tartom, hogy megalkották a kötelező nyugdijbiztositást, mert ez is megszünteti a szabad pálya ilyetén minőségét. A kinek kedve van, gondoskodjék magáról ; a kereskedők sem csináltak kötelező kereskedői nyugdíjintézetet, nincs is annak semmi czélja. Mert mi lesz az ügyvédi nyugdij intézetből % Ha olyan sok a szegény ügyvéd, akkor azok nem fognak fizetni tudni, bekövetkezik tehát a csőd és rá fognak szorulni az állam támogatására. Méltóztassék jól megjegyezni, hogy rövid idő múlva az államot fogják segitségül hivni. De ezt csak inczidentaliter emiitettem, bocsánat a kitérésért, de én nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy ne méltóztassék az ügyvédi pályára törekvőket ebben megakadályozni, ne legyen ez czél, legyen az szabad pálya, mint volt eddig, a mely abban a pillanatban vészit értékéből, súlyából és kvalitásából, a melyben zárt testületté vagy bármiféle mesterséges módon ápolt melegházi növénynyé lesz. Nem. baj az, ha elhullik a férgese. Ha azonban arra az álláspontra helyezkednek, hogy sok a jogász Magyarországon, és mindenütt ezért sirnak, az orvosok is panaszkodnak, hogy a belügyministeriumban a közegészségügyi ügyosztály vezetője jogász, a mérnökök is panaszkodnak, hogy a városházán, nem tudom micsoda hivatal feje jogász, mindenki panaszkodik, hogy a magyar parlament túlteng ügyvédektől és jogászoktól : hát akkor tessék levonni a konzekvencziákat. Azonban méltóztassék megnézni pl. a külföldi parlamenteket, ugy-e, Amerikára nem mondhatja senki, hogy annak lakossága nem praktikus és nem kommercziális nép és ott relatíve még nagyobb számban vannak a törvényhozásban az ügyvédek, mint Magyarországon. Ennek megvan a maga természetes oka is, a melyet azonban nem akar senki megismerni. Miért kerül annyi jogász a parlamentbe és miért van ott helyük ? Mert a parlament par excellence jogalkotó testület, a jogalkotáshoz pedig természetesen jobban értenek a jogászok, mint mások. Sőt tovább megyek. A jogász megszokta a beszédet, nevelésénél fogva parlamenti ember, hiszen folyton a nyilvánosság előtt van, tárgyal és beszél, neki elég ügyesnek és elég gyorsnyelvünek kell lennie, neki tudni kell hamar felfogni a dolgokat, a jogászok nem tehetnek róla, hogy ez a pályájuk és ez minden államban igy van, ezért kerülnek be a jMTlanientekbe. Mert mit csinál az a szerencsétlen képviselőjelölt, a ki a választók előtt nem tud beszélni ? (Felkiáltások a baloldalon : Az fizet !) Eitner Zsigmond: Az munkapárti lesz és fizet! Darvas Fülöp : Nem, Justh-párti lesz és megbukik. Simonyi-Semadam Sándor: A fizetést is bizonyos ügyességgel kell csinálni! Tehát a jogászok kétségtelenül ezen kvalitásuknál fogva természetszerűleg kerülnek bele a parlamentbe nagyobb számmal, mint mások. Nem azt mondom, hogy más pályán nem volnának urak, a kik ép ugy tudnak beszélni és ép olyan kvalitással, sőt látjuk, hogy igen is vannak ilyenek, de kétségtelenül nem abban az arányban, mint a jogászok között. Már most térjünk vissza a tételhez, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ne méltóztassék a jogászságot és a jogi nevelést ilyen módon akarni megváltoztatni. Az kétségtelenül javitásra szorul. Ha szabad az igazságügyi tárcza költségvetésének