Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-182

1:6 182. országos ülés 1911 le az élet terhei. E tekintetben megszívlelendő az-a felvetett eszme, hogy a birói kart, ugy mint régebben volt, ki kell venni a közös hivatali státusból és önmagába kell kezelni, önmagában kell megadni a hivatásánál fogva őt megillető dij ázást, a melynél fogva ő nem szorul arra, hogy gondoskodni kelljen minden egyes esetben megélhetéséről, és ne kelljen törődnie az élet bajaival. A birót eltiltjuk minden más foglalkozástól, lehetetlenné teszszük, hogy mással foglalkozzék, mint bíráskodással, de akkor neki a módot is meg kell adni arra, hogy ő állásához mérten megélhessen. Ide tartozik még a birónak teljes mentesítése mindazon teendőktől, a melyek nem szorosan vett birói teendők. A t. igazságügyminister urnak egyik főtörekvését képezi most is, hogy a bírákat mentesitse ezektől a rájuk nehezedő nem birói teendőktől. A birónak kizárólag bíráskodni, Ítélkezni, dönteni kell a vitás kérdésekben, a statisztika vezetésétől, a peren kivüli dolgok elintézésétől és minden ilyen nem birói dologtól okvetlenül mentesíteni kell. Ha ez meglesz, akkor igazán közeledni fogunk ahhoz, hogy jó bírákat kapjunk. Felvettetett a bírák automatikus előléptetésének kérdése. Én elvi szempontból ellensége vagyok minden automatikus előléptetésnek. A bíróságnál azonban az automatikus előlépés egyenesen veszedelmes. Ez a pálya az, a melynél nem lehet azt mondani, hogy minden ember alkalmas arra, a melynél okvetlenül megkívántatik először a birói judiczium és azután megkívántatik a megbízhatóságnak sokkal fokozottabb mérve, mint bármily más pályán. Ki kell választani az embereket, a kik erre a pályára alkalmasak. Lehetetlen azt mondani, hogy a kit egyszer mint jegyzőt már kineveztek bíróvá, az már feltétlenül alkalmas minden egyes birói állás betöltésére. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Teljesen hasznavehető, teljesen megfelelő volna más téren, de mint bíró esetleg meg nem felel. Ertem azt a közbeszólást, hogy nehéz ma a döntés, mert hiszen ha már kinevezték albiróvá, akkor mint albiró úgyis Ítélkezik, úgyis birói funkcziót végez. De hogy mi elv gyanánt fogadhassuk el azt, hogy az igazságügyministerium ugy rendezze be, hogy a kit már egyszer kineveztek albiróvá, VII. fizetési fokozatba feltétlenül felmenjen, azt helyesnek, megfelelőnek nem tartom. Hiszen azok, a kik az automatikus előlépés mellett vannak különben, elfogadják a szelekeziót a felső bírói állásokra, mert hiszen lehetetlennek tartják azt, hogy a felső birói állásokba szelekczió nélkül automaticze mehessen elő a biró. Elfogadják az első kinevezésnél, mert hiszen nem mondják azt, hogy minden jegyzőnek önmagától birónak kell lennie. Ha tehát elfogadják a szelekcziót e tekintetben, leghelyesebb ha ezt a szelekeziót a bíráskodás minden fokán keresztülviszik. A bírákkal foglalkozva, az igazságszolgáltatás másik nagyon fontos tényezőjéről, az ügyvédekről is okvetlenül meg kell emlékeznem. június 21-én, szerdán. Az ügyvédek helyzetét, az ügyvédek mai állását kár ecsetelnem, kár azzal bővebben foglalkoznom ; hiszen mindnyájan tudjuk, hogy tarthatatlan e téren a helyzet, mindnyájan tudjuk, hogy a mikor az ügyvédi rendtartás 1874-ben megalkottatott, már akkor is idejét múlt alkotás volt, már akkor is ugy alkottatott meg a törvény, hogy az élet viszonyainak alig felelt meg. Bizonyos az is, hogy a mikor ezen ügyvédi rendtartás keretén belül megalkották az ügyvédi kamarákat, azoknak olyan hatáskört adtak, hogy azokból egy lajstromozó, büntető, fegyelmiket ellátó testület lett, de az élettel közvetlen összeköttetésbe, közvetlen összefüggésbe nem került, az ügyvédséget, mint ilyet előbbre nem vitte, módjában nem állott előbbre vinni, módjában nem állott az ügyvédség érdekeit istápolni, módjában nem állott megtenni azt, a miért tulaj donkép megalkották : hogy az ügyvédségnek legyen egy olyan szerve, egy olyan testülete, a mely annak érdekeit minden körülmények között képviseli, E tekintetben feltétlenül szükséges az intézkedés. Egy uj ügyvédi rendtartásra égető szükség van. A midőn az ügyvédségről szólok, nem a kar érdekében, nem a kar nevében mondom azt, hogy a mai helyzet tarthatatlan, hanem a közérdek, az igazságszolgáltatás szempontjából, valamenynyiünk szempontjából. Hiszen egyik alapfeltétele a helyes gszolgáltatásnak a független, a megbízható, a minden tekintetben feladata magaslatán álló ügyvéd. Az az ügyvédi kar pedig, a mely most van, bizonyos tekintetben kezd elproletarizálódni. Hogy minő veszedelem ez a közre, minő veszedelem ez az államra, azt felesleges fejtegetni. Bizonyos azonban, hogy üyen körülmények között az ügyvédség nem maradhat. Nem áll rendelkezésemre annyi idő, hogy ezzel bővebben, kimerítőbben foglalkozzam, én csak az igazságügyminister ur szives figyelmét kérem erre a kérdésre, hogy az ügyvédi reformnak most körülbelül megakadt kérdését ne hagyja parlagon, és az erre vonatkozó javaslatot, ha csak lehetséges, minél előbb terjessze a törvényhozás elé. Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és a mit lehet, azt tegyük meg. Ha lehet, mentsük meg az ügyvédi kart és tegyünk meg érdekében mindent. Hiszen a magyar ügyvédi kar volt az, a mely az ország alkotmányának és szabadságjogainak védelmében is mindig és mindenkor helyt áll. Ilyen kart ne engedjünk tönkremenni, ne engedjünk elpusztulni. (Helyeslés.) T. képviselőház ! A tegnapi nap folyamán egy igen jelentőségteljes és szép beszéd hangzott el a magyar magánjog kodifikálásáról, a magyar anyagi törvénykönyv megalkotásáról. A magam részéről ezen beszédhez hozzátenni valóm nincsen, és csak azt a kívánságot fűzöm hozzá, hogy az abban kifejezett óhaj, hogy t. i. az a törvény mielőbb megalkottassék, mielőbb valóra váljék. És hogj

r az a törvénykönyv lehetőleg ne egyes eseteknek az összefoglalása, ne kazuisztika legyen, hanem foglaljon magában elvi rendelke-