Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 489 meg azt. Beszéltem azután egy porosz, nem generálissal, hanem pappal, a ki talán még inkább hozzáférhetett az egyesek lelkében végbemenő proczesszushoz. Ez a porosz pap a pozeni herczegségben működött és beszélgettem vele a lengyel ellenállásnak a porosz állameszmével szemben bizony nem nagyon kesztyűs fellépéséről. Es ő erre azt felelte, hogy azért komoly zavaroktól azokban a tartományokban tartani nem kell, mert hiába, az a porosz katonai szolgálat átalakítja azt a lengyel fiút és a ki berukkol, az nem jön többé vissza, mint olyan lengyel, a minő volt, hanem lelkének körülbelül 10—15%-a poroszszá válik. (Halljuk ! Halljuk !) És, t. képviselőház, ehhez nem is kell boszorkányság. Ez nagyon természetes. Én nem szolgáltam a katonaságnál és ezért azon t. barátaim, a kik ott tényleg szolgáltak, talán jobban tudnák ezt a kérdést a ház elé állitani, mint én, de mégis látom a helyzetet lelki szemeimmel, mert ez egy nagyon elemi dolog, egy lélektani proczesszus. Hiszen azt, a ki a katonai szolgálatba belép, az a gépezet és az a szervezet megfogja, testileg, lelkileg, lenyűgözi, átgyúrja, mint soha senki más. Az ő magasabb képességeihez, vagy alacsonyabb képességeihez képest egyaránt befolyást gyakorol rá. Ha magasabb képzettségű, akkor felébreszti benne a becsületérzést, a kötelességtudást, a zászlóhoz való ragaszkodást. Szóval beleönti mindazokat az imponderabiliákat, a melyeket lenézhet a nem tudományellenes materializmus, de a melyet mindenki, a kiben némi lélektani érzés van, magasra helyez és a melyeket hatásukban kiszámítani sem lehet. A becsületérzést, a kötelességérzést, a lélek összes magasabb képességeit annak az eszmének a szolgálatába hajtja, a melyet a zászló, a hadsereg képvisel (Tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbáloldalon.) és azután a félelmet a hatalomtól, a mindent megőrlő, ellenállhatatlan erőtől, a melylyel senki sem mer kikezdeni, mert a ki vele kikezd, összezúzza, soha az a fiu sem előbb, sem utóbb olyan hatalomnak az impresszióját többé lelkébe nem veszi, mint a milyen hatalmat ő érez a hadseregben. (Igaz! Ugy van ! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most méltóztassanak elgondolni azt a tót vagy román fiút, a kit mi kioktattunk — ha ugyan sikerült kioktatni — az iskolában és a kitől azt kívánja a községi jegyzője és a szogabfrája, hogy jó magyar legyen, hogy a magyar állami nyelvet még a saját anyanyelvénél is többre becsülje, hogy a magyar állami zászló előtt hajoljon meg, az kitüzetik az iskoláján bizonyos ünnepnapokon, a magyar állami czimert tekintse a legmagasabb hatalom kifejezőjének, a melyet ezen a világon ismer, ennek rendeljen alá mindent: ezt ő tökéletlenül szívja magába, mert hiszen tömérdek ellenhatás érvényesül ezen hatásokkal szemben. Már most jön a hadsereg és ott az a hatalom, a mely ezerszerte kérlelhetlenebb és hatalmasabb, mint a főszolgabírói hatalom, a mely elől nincs menekülés s a mely egyszersmind felemeli őt bizO^PYH. KAPLÓ. 1910 1915. IX. KÖTET. nyos tekintetben lelkében. Ez a hatalom mutat neki egy más zászlót, mutat neki egy más czimert, nem beszél neki királyról, beszél császárról, magyarul tudása semmit sem használ neki, de ha egy pár szót tud németül, akkor lesz előmenetel: méltóztassék meggondolni, hogy azoknak a nemzetiségi izgatóknak, a kik a magyar állam tekintélyét lebecsülik és le akarják szállítani annak az ifjúnak a lelkében, akaratlanul, minden rosszakarat és szándék nélkül is, az intézmény természeténél fogva milyen szövetségestársa lesz egy olyan kérlelhetetlen, mindent összezúzó hatalom, mely nem a magyar államé, a mely nagyobbnak, erősebbnek, hatalmasabbnak, főbbnek nyilvánul meg az ő lelkében a magyar állam hatalmánál. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Halljuk I Halljuk ! Elnök csenget.) Azért, t. képviselőház, én el tudom képzelni azt, hogy ideig-óráig elálljon Magyarország képviselete azoktól a követelményektől, a melyek, hogy ugy mondjam: tisztán a magyar állami dignitás szempontjából támaszthatók; elálljon azoktól, a melyek nem teljesítésének hatásával szemben menedéket talál a magyar hazafiság és a nemzeti érzés a magasabb intelligencziában, a magasabb műveltségben ; de azoktól el nem állhat, a miknek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a nemzeti egység fentartására irányuló fáradságos munkánk ne szenvedjen teljes lerombolást, hanem találjon szövetségest azokban a benyomásokban, a melyeket a katonai szolgálatnak három vagy két esztendeje az ifjúban támaszt. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Valamint az én meggyőződésem az, hogy hiába kuruzsolnak bármi módon a nemzetiségi kérdés terén, még jó közigazgatással és jó közgazdasági politikával is, ámbár erre is feltétlenül szükség van; de a láncznak minden szemére van szükség; ha a láncznak egy szeme elszakad, elszakad az egész láncz ; ezért mondom, hogy a mint meggyőződésem az, hogy hiába kuruzsolunk, hiába akarjuk bármely más eszközzel a magyar nemzet erkölcsi egységét létesiteni ezen katonai befolyásoknak konvergens működése nélkül, ép ugy szent az én meggyőződésem, hogyha valamennyi intézményünkben, a mely erkölcsi hatást, kulturális hatást, jótékonysági hatást, gazdasági nevelő hatást gyakorol a mi ifjainkra, a mi idegenajku testvéreinkre, ha ebbe beleillesztjük a hasonló irányban működő katonai működést és befolyást is, akkor a nemzetiségi kérdésnek megoldása nem késik, és akkor lesz Magyarország egységes, egységes a szabadságnak eszközeivel, a szabadságnak fegyvereivel, elnyomás nélkül, azoknak a lélektani hatásoknak kombinálása által, a melyekből, ha egy is kimarad és ha épen a leghatalmasabb marad ki, akkor hiábavaló és kárba veszett munka minden egyéb. (Éljenzés és taps a baloldalon.) És lássák, t. képviselőtársaim, ez az oka annak, hogy mi nem vagyunk hajlandók a katonai követelések teljesítésébe belemenni a nélkül, hogy 6S