Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

490 298. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. a nemzeti követeléseknek legalább ez a minimuma, a mely nemzeti életszükség, teljesüljön. (Helyeslés balfelöl.) És erre azt mondta nekem a pénzügyi bizottságban az én igen t. képviselőtársam, Tisza István, hogy ő csodálkozik ezeknek a junktinioknak felállításán, ezek a rendi korszakba való dolgok, (Elénk derültség balfelól.) akkor iparkodtak a rendek elérni valamit, a mit máskép nem érhettek volna el, ugy hogy azt bizonyos feltételekhez csatolták. És azért is rendi felfogás az, a mit én képviselek, mert mintegy abból indul ki, hogy mi más valakinek, mondjuk az uralkodónak szavazzuk meg az ujonczokat és a hadsereg fejlesztésére szükséges eszközöket, holott önmagunknak, a nemzetnek szavazzuk meg. (Derültség és felkiáltások a baloldalon : Szépen !) Végzek előbb ezzel az utolsóval. (Halljuk! Halljuk !) Én elismerem, hogy külpolitikai szempontból koczákázatos dolog a véderőnek nem azt az exorbitáns, de valóban szükséges reformját sokáig elodázni. Elismerem, hogy ez koczkázatos dolog. Elismerem, hogy ehhez nekünk épen ugy közünk van, mint az uralkodónak. De, t. ház, én nem szavazok meg olyan intézményt, a mely felerészben teljesiti feladatát, felerészben pedig annak ellene dolgozik. A véderő közvetlen feladata az, hogy háború esetén az országot megvédje ; a véderő azonban egy nagy békelétszámot is létesit és nevelőintézetet is. Hat én nem szavazom meg a véderőnek a költségeit addig, a mig az csak az egyik feladatát teljesiti, a másik feladatával pedig homlokegyenesen eUentétbe helyezkedik. (Ugy van! Ugy van! balfelól.) Miért % Hiszen én ezzel nem is halasztóm el; de legalább, ha elhalasztódik, nem vagyok én a hibás. Hát mi az akadálya annak, hogy az 1867 : XII. törvényczikk keretén belül megvalósítható nemzeti követelések tényleg megvalósuljanak ? Nincs annak semmi tárgyi akadálya. Ha pedig akadályok támasztatnak, a melyeknek tárgyi alapjuk nincs, akkor a bekövetkező veszélyekórt nem én vagyok a felelős, a ki teljes eredményt akarok elérni, nem pedig olyan eredményt, a melynek egyik fele lerombolja azt, a mit a másik fele nyújthat, hanem felelősek azon tényezők, a melyek egyoldalú, a melyek nem teljes reformot akarnak. (Élénk helyeslés éljenzés és taps a baloldalon.) Az egész dolog arra megy ki, hogy kénytelen és köteles vagyok-e én azon általános mondásnál fogva, hogy az ország védelméről gondoskodni kell, hozzájárulni egy olyan javaslathoz, a mely ezen feladatot rosszul oldja meg, a mikor kijelentem készségemet, hogy olyanhoz igenis hozzájárulok, a mely jól oldja meg, még pedig haladéktalanul. (Elénk helyeslés balfelól.) A másikra, a rendiségre fektetett vádnak másik oldalára nézve, hogy miért folyamodunk mi a gravaminális politika ezen elavult eszközeihez, mikor ma már nem rendi alkotmány van, hanem parlamentáris alkotmány . . . (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szépen parlamentáris !) Justh Gyula: Gyönyörű parlament! (Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: ... nos, t. képviselőház, én nagyon kérem t. barátomat, hogy ettől az érveléstől kímélje meg a nyilvánosságot és kímélje meg ezt a képviselőházat is. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elég csúfság történt már a parlamentarizmussal ebben a képviselőházban, (Igaz ! Ugy van ! Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) semhogy szükség volna itt azoknak emlékeit mintegy gunyolólag újból feleleveníteni. (Igaz ! Ugy van ! Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És mikor ezen a téren nincs parlamentarizmus, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) és a mikor én nem azért vagyok ideküldve, hogy azzal ámítsam a nemzetet, hogy van ezen a téren parlamentarizmus, és a midőn egy szükségképen elérendő czélról van szó, a melyről ha mi nem gondoskodunk, senki e vüágon nem gondoskodik, akkor nekem azokat a fegyvereket kell használnom, a mely fegyverek hatályosak és egyedül eredményre vezetnek. (Igaz! ügy van! Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a balés a szél.sőbaloldalon.) Hock János : Fogjuk is használni! (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Szóval, ha más fegyverünk, sajnos, a mi parlamentarizmusunknak fejletlensége és fejletlenségében már beállott elfajulása folytán nincs is, mint összekapcsolása olyan követelményeknek, a mely követelményeket elsősorban a törvényhozás másik tényezője képvisel és a mely követelmények az ő szivéhez legközelebb állanak, mondom, ha nekem más fegyverem nincs, hát akkor én nem fogom egy nem létező parlamentarizmus doktrinizmusában azokat a fegyvereket nem használni, a melyek, ha avultak is, de más nincs, hát azokkal kell élni. (Igaz! Ugy van ! Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És most engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy válaszoljak arra a kérdésre, melyet mindjárt beszédem elején felvetettem, t. i., hogy mi lehet oka annak, hogy ez a javaslat ilyen váratlanul a ház asztalára tétetett. (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) És közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy igen örülök, hogy a t. pénzügyminister ur időközben bejött a terembe és csak annak a reményemnek adhatok kifejezést, hogy a t. pénzügyminister urnak egyik füle megmarad nekem, hogy reám hallgasson, (Elénk derültség.) mivel másik fülével a mögötte ülő t. képviselőtársam szavait hallgatja. (Folytonos derültség. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Marad belőle! Zaj a jobboldalon.) Én, t. pénzügyminister ur, csodálkozásomat fejeztem ki azon, miként történhetett az, hogy egy katonai reform, a mely pénzügyi szempontból —• a mint azt kifejezni bátor voltam s a mint azt még szakavatottabb férfiak utánam ki fogják fejteni —• (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bőven !) mondom, a mely pénzügyi szempontból egyenesen