Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

486 198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 67-iki kiegyezés alapján megvalósítható jogait érvényesíteni akarták, nem tudott más eredményt elérni, mint azt, hogy olyan állapotok állottak be, a melyeket ha alkotmányválságnak nevezek, túlságosan nem színezek. (Igaz ! JJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismeretes, hogy ennek mi lett a vége. Mikor az ellentétek valóban fenyegették már alkotmányunknak nemcsak szellemét, hanem formai jogosítványait is, akkor ezen ellentétek tekintetében fegyverszünet jött létre, mert az előbb jellemzett küzdelmeknek egyik sajátságos jellemvonása és eredménye az, hogy ismét a parlamentáris alkotmánynak elveivel és szellemével talán kevésbbé megegyezően, ezen a téren nem pártok állottak szemben pártokkal, nem kormányok állottak szemben ellenzékkel, hanem tisztán, kifejezetten és bevallottan a korona viselőjének akarata helyeztetett a nemzet akaratával szembe, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Császári obstrukczió ! Gr. Apponyi Albert: Megszűnt minden érvelés a nemzeti követelményeknek benső jogosultsága és igazságossága ellen, senki sem vállalkozott többé arra, hogy azt bizonyítgassa, hogy azoknak elérése nem volna jó, nem volna helyes, nem volna czélszerü, hanem rámutattak arra az akadályra, a mely a másik alkotmányos tényezőnek elhatározásában rejlett. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Uj Hock János : Abszolutisztikus paritás ! P< Gr. Apponyi Albert: Ez véghetlenül tanulságos, de egyszersmind véghetlenül veszedelmes kifejlődése annak a küzdelemnek, a melyben valóban a nemzet nem vádolhatja magát semmivel, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) mert hiszen annak az a pártja is, a mely elvileg a közös hadsereggel szemben áll és az önálló hadseregnek alapján áll, nem akarta erőszakolni a parlamentarizmus eszközeivel az uralkodót arra, hogy azt, a miben 1867-ben a nemzettel megegyezett, addig, mig ezt megnyugvással nem teszi, félrelökje, hogy azzal szembehelyezkedjék, csak azt kívánta, hogy a mi ezeknek a törvényeknek alapján létesíthető és megtehető, ezt tegye, és ez alapon hajlandó volt a kormányzatban is részt venni. (Igaz ! JJgy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Van azután a véderőre vonatkozó küzdelemnek még egy negyedik fázisa, melyről azonban én csak igen tartózkodóan szólhatok, s ez az a fázis, midőn a koalicziós kormány megbukott, s midőn azokkal a nehézségekkel szemben, a melyek egy uj kormány megalakítására vonatkozólag felmerültek, a legsürgetőbb, a legvisszautasithatlanabb módon nyilvánult az akkori lemondott kormány tagjaival szemben, az a kívánság, hogy a kormányzás továbbvitelére találjanak egy alapot. (Halljuk ! Halljuk !) Mondom, én erről a fázisáról a küzdelemnek csak nagyon tartózkodóan nyilatkozhatom, mert méltóztatnak talán néhányan emlékezni, hogy a tavalyi delegáczióban kifejeztem abbeli szándékomat, hogy megkapjam illetékes helyről az engedélyt arra, hogy adandó alkalommal, a mikor erre szükség van, megmondjam nyíltan és részletesen az ország előtt, hogy az akkori kormány férfiai mily feltételek mellett lettek volna hajlandók a kormányzat továbbvitelére, illetőleg ujabb elvállalására. En ebben az irányban megtettem a kellő lépéseket, de a szükséges engedélyt erre meg nem kaptam. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Az ország érdeke! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Rakovszky István: A ministerelnök kieszközölhette volna. (Mozgás.) Gr. Apponyi Albert: Annyit azonban mondhatok, mert ennek elmondására vonatkozó jogomat tőlem senki el nem veheti és nem is akarja tőlem senki elvenni, nagyban és egészben az volt az az alap, a melyre a függetlenségi pártnak azon tagjai, a kik akkor a kormány tagjai voltak, újból vállalkozni hajlandók lettek volna, hogy mivel a gazdasági függetlenség egyik alapvető kérdésének megoldásával szemben ugyanazok a nehézségek merültek fel, a melyek a katonaival szemben, mind a két kérdésben létesítsünk oly ideiglenes megoldásokat, a melyek a teljes nemzeti megoldás felé az utat egyengetik, azt a gazdasági kérdés tekintetében 1917-ben biztosítják és a katonai kérdésben, ha nem is elégíti ki a szemj>ontokat, a melyek az államiság tekintetében támaszthatók, de kielégítik azokat, a melyek a véderő nemzeti irányban való nevelő hatása szempontból támaszthatók. (Mozgás.) Eljön az idő, a mikor akkori eljárásunknak minden részlete ismeretével helyt fogunk állhatni ; lehet, hogy hibáztunk, lehet, hogy tévedtünk, de én azok után, a mik azóta történtek, meg vagyok erősítve abban a hitemben, hogy nem tévedtünk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Becsületes, hazafias szándékkal, ezt talán nem vonja kétségbe senki, és teljes jóhiszeműséggel, arra vállalkoztunk, hogyha már csak kis lépéssel vihetjük is tényleg előre a nemzetet, a fejlődés iránya arra vezessen, hogy a nemzeti élet teljességének kivívása mint czél int felénk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a negyedik fázisa a küzdelemnek azzal végződött, hogy azok a férfiak, a kik akkor a lemondott kormány tagjai voltak, nem vállalhatták a kormányt, szóval a tanulság az, hogy ez utolsó negyedszázadban mindenki belebukott, a ki a katonai kérdésekhez hozzáfogott, A ki a katonai szempontokat akarta egyoldalúan kielégíteni, az lefelé bukott, a ki a nemzeti szempontokat akarta más, szerény mértékben kielégíteni, felfelé bukott, de nyaktörő maradt a vállalkozás mindenkire nézve. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezután bekövetkezett az a tény, a melynek eredményeivel szemben állunk, hogy jött egy kormány, a mely vállalkozott arra, hogy mindezekre a nemzet többségét megnyeri a nélkül, hogy (Mozgás.) a katonai téren más biztosítást adott