Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

486 198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 67-iki kiegyezés alapján megvalósítható jogait érvényesíteni akarták, nem tudott más eredményt elérni, mint azt, hogy olyan állapotok állottak be, a melyeket ha alkotmányválságnak nevezek, túl­ságosan nem színezek. (Igaz ! JJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismeretes, hogy ennek mi lett a vége. Mikor az ellentétek valóban fenyegették már alkotmá­nyunknak nemcsak szellemét, hanem formai jogo­sítványait is, akkor ezen ellentétek tekintetében fegyverszünet jött létre, mert az előbb jellemzett küzdelmeknek egyik sajátságos jellemvonása és eredménye az, hogy ismét a parlamentáris alkot­mánynak elveivel és szellemével talán kevésbbé megegyezően, ezen a téren nem pártok állottak szemben pártokkal, nem kormányok állottak szem­ben ellenzékkel, hanem tisztán, kifejezetten és bevallottan a korona viselőjének akarata helyez­tetett a nemzet akaratával szembe, (Elénk helyes­lés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos : Császári obstrukczió ! Gr. Apponyi Albert: Megszűnt minden ér­velés a nemzeti követelményeknek benső jogo­sultsága és igazságossága ellen, senki sem vállal­kozott többé arra, hogy azt bizonyítgassa, hogy azoknak elérése nem volna jó, nem volna helyes, nem volna czélszerü, hanem rámutattak arra az akadályra, a mely a másik alkotmányos ténye­zőnek elhatározásában rejlett. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Uj Hock János : Abszolutisztikus paritás ! P< Gr. Apponyi Albert: Ez véghetlenül tanul­ságos, de egyszersmind véghetlenül veszedelmes kifejlődése annak a küzdelemnek, a melyben valóban a nemzet nem vádolhatja magát semmi­vel, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) mert hiszen annak az a pártja is, a mely elvileg a közös hadsereggel szemben áll és az önálló had­seregnek alapján áll, nem akarta erőszakolni a parlamentarizmus eszközeivel az uralkodót arra, hogy azt, a miben 1867-ben a nemzettel meg­egyezett, addig, mig ezt megnyugvással nem teszi, félrelökje, hogy azzal szembehelyezkedjék, csak azt kívánta, hogy a mi ezeknek a törvényeknek alapján létesíthető és megtehető, ezt tegye, és ez alapon hajlandó volt a kormányzatban is részt venni. (Igaz ! JJgy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Van azután a véderőre vonatkozó küzdelem­nek még egy negyedik fázisa, melyről azonban én csak igen tartózkodóan szólhatok, s ez az a fázis, midőn a koalicziós kormány megbukott, s midőn azokkal a nehézségekkel szemben, a melyek egy uj kormány megalakítására vonatkozólag felmerültek, a legsürgetőbb, a legvisszautasit­hatlanabb módon nyilvánult az akkori lemondott kormány tagjaival szemben, az a kívánság, hogy a kormányzás továbbvitelére találjanak egy alapot. (Halljuk ! Halljuk !) Mondom, én erről a fázisáról a küzdelemnek csak nagyon tartózkodóan nyilat­kozhatom, mert méltóztatnak talán néhányan emlékezni, hogy a tavalyi delegáczióban kifejeztem abbeli szándékomat, hogy megkapjam illetékes helyről az engedélyt arra, hogy adandó alkalom­mal, a mikor erre szükség van, megmondjam nyíltan és részletesen az ország előtt, hogy az akkori kormány férfiai mily feltételek mellett lettek volna hajlandók a kormányzat továbbvitelére, illetőleg ujabb elvállalására. En ebben az irányban meg­tettem a kellő lépéseket, de a szükséges engedélyt erre meg nem kaptam. (Mozgás a bal- és a szélső­baloldalon.) Hock János: Az ország érdeke! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) Rakovszky István: A ministerelnök kiesz­közölhette volna. (Mozgás.) Gr. Apponyi Albert: Annyit azonban mond­hatok, mert ennek elmondására vonatkozó jogo­mat tőlem senki el nem veheti és nem is akarja tőlem senki elvenni, nagyban és egészben az volt az az alap, a melyre a függetlenségi pártnak azon tagjai, a kik akkor a kormány tagjai voltak, újból vállalkozni hajlandók lettek volna, hogy mivel a gazdasági függetlenség egyik alapvető kérdésének megoldásával szemben ugyanazok a nehézségek merültek fel, a melyek a katonaival szemben, mind a két kérdésben létesítsünk oly ideiglenes megoldásokat, a melyek a teljes nemzeti megoldás felé az utat egyengetik, azt a gazdasági kérdés te­kintetében 1917-ben biztosítják és a katonai kér­désben, ha nem is elégíti ki a szemj>ontokat, a me­lyek az államiság tekintetében támaszthatók, de kielégítik azokat, a melyek a véderő nemzeti irány­ban való nevelő hatása szempontból támaszthatók. (Mozgás.) Eljön az idő, a mikor akkori eljárásunknak minden részlete ismeretével helyt fogunk állhatni ; lehet, hogy hibáztunk, lehet, hogy tévedtünk, de én azok után, a mik azóta történtek, meg vagyok erősítve abban a hitemben, hogy nem tévedtünk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Becsületes, hazafias szándékkal, ezt talán nem vonja kétségbe senki, és teljes jóhiszeműséggel, arra vállalkoztunk, hogyha már csak kis lépéssel vihetjük is tényleg előre a nemzetet, a fejlődés iránya arra vezessen, hogy a nemzeti élet teljességének kivívása mint czél int felénk. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a negyedik fázisa a küzdelemnek azzal végződött, hogy azok a férfiak, a kik akkor a le­mondott kormány tagjai voltak, nem vállalhatták a kormányt, szóval a tanulság az, hogy ez utolsó negyedszázadban mindenki belebukott, a ki a katonai kérdésekhez hozzáfogott, A ki a katonai szempontokat akarta egyoldalúan kielégíteni, az lefelé bukott, a ki a nemzeti szempontokat akarta más, szerény mértékben kielégíteni, felfelé bukott, de nyaktörő maradt a vállalkozás mindenkire nézve. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezután bekövetkezett az a tény, a melynek eredményeivel szemben állunk, hogy jött egy kormány, a mely vállalkozott arra, hogy mindezekre a nemzet többségét megnyeri a nélkül, hogy (Mozgás.) a katonai téren más biztosítást adott

Next

/
Oldalképek
Tartalom