Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. 485 De a küenczes bizottsági programm ha programirmak nevezhetjük, habár elismerem, hogy vannak egyes érdekes részletei, azt, a mi körül a nemzeti küzdelem folyt, csak alig vagy csak igen felületesen érinti. Abban az első küzdelemben kijegeczesedtek a nemzet követelményei a katonaság terén, nyelvének, zászlajának és jelvényének érvényesítését követelik. A jelvény kérdésére nem tudjuk, hogy a kilenczes bizottsági programm alapján mi fog történni, de legalább felvette a kérdést, a másik kérdést azonban, kivéve az oktatás nyelvét, egyenesen elutasította. Ennek a kilenczes bizottsági programmnak abban a második, szerintem rosszabbitott kiadásában, a melynek alapján Tisza István a miniszterelnökséget vállalta, az az elv van, a melyet én soha el nem fogok ismerni, a mely tekintetben, sajnos, véleménykülönbség van köztem és olyanok között, a kikkel különben a katonai követelmények érvényesítése tekintetében együtt küzdöttem, de a mely nekem szilárd és erős meggyőződésem : hogy t. i. az az elv hamis, hogy a vezénylet, vezérlet és belszervezetre vonatkozó királyi jogok magukban tartalmazzák azt a jogot is, hogy Ő felsége ennek a nyelvét máskép, mint a hogy az a magyar törvények alapján lehetséges, meghatározza. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) És t. képviselőház, engedjék meg nekem, hogy itt egy perezre egy személyes mozzanatra kitérjek. Mert a kik azokra az időkre emlékeznek, talán feltűnőnek fogják találni, hogy bár Tisza István mint ministerelnök a kilenczes-bizottság programmját igy módosítva adta a szabadelvüpárt elé, én mégsem tettem azt, a mire az első pillanatban el voltam határozva, hogy t. i. már akkor otthagyjam a pártot. Nem tettem azért, mert azt az értesülést nyertem, hogy az obstrukcziónak megszüntetése, a melynek megszüntetését a rendes ujonczjutalékkal szemben én nagyon kívánatosnak tartottam, nem lesz elérhető, ha én kilépésem által azok előtt, a kik a függetlenségi pártból már akkor is némi rokonszenvvel viseltettek irántam, mintegy bélyeget sütök rá arra a bizottsági munkálatra. Ebből az érdekből határoztam el magamat arra, hogy ennek a nagj^ véleménykülönbségnek ellenére is bennmaradok a pártban. Azon a konferenczián azonban, a hol ez a kérdés tárgyaltatott, kijelentettem, hogy én a programmnak ezt a pontját nem fogadom el, és kijelentettem azt is, hogy abban a pillanatban, a mint ez a programmpont az elméletből a valóságba akar átvitetni, a mint bármi néven nevezendő alakban, akár egy interpelláczióra adott válasz alakjában is a kormány ezt a szándékát a képviselőházban nyilvánítani fogja és e felett szavazni kell, abban a pillanatban otthagyom a pártot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezt a kis személyes természetű epizódot az én igénytelen multam ezen pontjának tisztázására felhoztam. T, képviselőház 1 A küenczes bizottsági tárgyalások és az obstrukeziós hadjárat befejezése után, mely tudvalevőleg azzal végződött, hogy az ujonczlétszám felemeléséről lemondtak és csak a rendes ujonczjutalék meg nem akadályozását kívánták, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) véget ért a nemzet katonai küzdelmének második fázisa is. Es most következik a harmadik fázis. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Ismeretesek azok az esetek, a melyek itt a képviselőházban lejátszódtak akkor, midőn gróf Tisza István ministerelnök a házszabályok módosítását erőszakosan kísérelte meg. Tudjuk, hogy akkor a ház feloszlatása vált szükségessé és hogy ezen feloszlatás után többséget nyertek azok, a kiknem csupán a házszabályok ellen elkövetett sérelemmel szemben szövetkeztek, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem ezen szövetkezés révén összeforrtak abban a tekintetben is, hogy a 67-es törvények keretén belül létesíthető nemzeti előhaladás a katonaság terén is eléressék. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ekkor tehát már nem egy obstruáló kisebbség, — a melylyel szemben az alkotmányosság tárházából vett és formailag kifogástalan fegyverekkel lehetett élni —• hanem egy többség állott ezeknek a követelményeknek alapján. Es akkor azt kellett volna várni, hogy a honnan az obstrukczióval szemben helyesen, alaposan és folytonosan hangoztatták a többség jogait, onnan az uj többség jogai iránt hasonló tiszteletet fog tanúsíttatni, (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a többségi elv nemcsak a kisebbséggel szemben kell hogy érvényesüljön, hanem érvényesülnie kell annak a parlamentáris alkotmány azon alapelvénél fogva, hogy a kormányzás a parlamenti többséggel egyértelmüleg és annak bizalma alapján viendő. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Baross Gyula: Ez megvan! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Mi az ? Darabont beszél ?) Elnök : Csendet kérek. Gr,. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Ezt a harmadik fázisát a nemzet küzdelmének, az ő nemzeti egyénisége érvényesítéséért és az ő állami jogosítványainak a hadseregben való elismeréseért, ismétlem, most már nem egy erkölcsi jog alapjának tudatában bizony a formai joggal szemben ellentétbe jutott obstruáló kisebbség, hanem egy parlamenti többség küzdötte. S ez a parlamenti többség ezen a téren tehetetlenebbnek mutatkozott, mint az obstruáló kisebbség, mert megállapítható, hogy mig a kisebbségnek obstrukeziója a többséget odaszorította, (Halljuk ! Halljuk !) hogy legalább a 9-es bizottság programmjának létesítésében megmutassa azt a belátását és akaratát, hogy nemzeti érdekében itt valamit tenni kell, addig a többségre jutott gyülekezete és koalicziója azoknak a férfiaknak, a kik a katonai téren a nemzetnek a