Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-198

482 198. országos ülés Í911 Julius Í5-én, szombaton, rendek a királyi Felségtől, hogy ezen joggal a nemzet érdekében éljem (Élénk helyeslés és tetszés halfelől.) »és különösen, a mikor az, hogy a tisztek jártasak legyenek a legénység nyelvében, hogy a magyar ezredekben a tisztségek első sorban született magyaroknak adományoztassanak, hogy a magyar ezredekben, nehogy az idegen nyelv nem tudása miatt az ezt nem értő, külömben rátermett magyarok az előmenetel reményétől elzárassanak, a kezelés magyar nyelvű legyen, nemcsak nem érint sem szervezetet, sem kormányzást, sem fegyelmet, sőt inkább az 1715 : VIII. törvényczikkel felállított nemzeti hadsereg intézményének, de a karok és rendek ugyanazon időbeli követelményeinek és királyi elhatározásoknak, de a dolgok természetének is megfelek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezzel szemben a király ragaszkodott álláspontjához és igy a törvényczikk ment fel és alá egy ideig, mig végre az a királyi rescriptum, a mely a karok és rendek kivánalmainak ezt a pontját véglegesen elutasította, csak közvetlenül kapuzárás előtt, az országgyűlés bezárását elrendelő rescriptummal együtt jött, és akkor a nagy tiszteletben részesülő — és méltán részesülő — József főherczeg nádor nyugtatta meg a rendek kedélyét, azt mondván, hogy »majdcsaknem bizonyos reménységünk lehet, hogy ezen részben is teljesíteni fogja ö felsége a kivánságunkat«, mire a karok és rendek elállottak ennek a pontnak a törvénybe való felvételétől és a bizalom reményében megszavazták az ujonczokat. (Mozgás halfelől és felMáltások : Mindig becsapták a magyar nemzetet!) T. képviselőház ! Ha sajtóhibából ezeknek az eseményeknek leírását valahol ugy nyomatnák le, hogy azok 1907-ben történtek, és valaki elolvasná, abszolúte semmi feltűnőt nem találna ebben, abszolúte nem érezné magát indíttatva arra, hogy kutassa, nem történt-e sajtóhiba : annyira szórólszóra egyezők az érvek, az álláspontok. (Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az 1830-ban és a további országgyűléseken e részben történteket nem akarom a ház előtt tovább fejtegetni, (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) átmegyek 1867-re. (Halljuk!) Mindenki tudja, hogy épen a katonai kérdések elrendezését illetőleg milyen tárgyalások előzték meg az 1867. évi XII. törvényczikk létrejövetelét. Az 1867. évi XII. törvényczikkben a katonai ügynek elrendezése nem egészen világos. Világos benne az, hogy a 11. §. szerint a belszervezet, vezérlet és vezénylet ö felségének alkotmányos jogai közé soroltatik, tehát csak alkotmányosan, a nemzettel egyetértőleg gyakorolható, és pedig egységesen gyakorolható az egész hadseregre, tehát a magyar hadseregre is, mint az egész hadsereg ki egészítő részére. Az aztán szintén világos, hogy a törvényhozás a maga intézkedési körének fentartott minden egyebet, igy a hadseregnek időnkénti kiegészítését stb., ugy hogy ez a fejedelmi jogkör, a melyet a közös hadügyminister utján gyakorol a fejedelem, csak a készen kiállított hadseregre vonatkozik, nem pedig azokra, a kik még nem katonák, és a kikből a hadsereg kiegészíttetik, legyenek azok akár egyszerű polgárok, akár tanonczok, kik különleges tanulás utján akarnak a hadseregben mindjárt magasabb rangot elérni. De az 1868-iki véderőtörvény, melyet ugyanazok a férfiak alkottak, kik az 1867. évi Xll. törvényczikket alkották, magyarázatát adja a 67-es törvényhozásnak. És itt én nem vétek azoknak a nagy férfiaknak emléke ellen, a kik akkor az országnak súlyos helyzetében tettek annyit, a mennyit tehettek, és a kik iránt a legmélyebb tisztelet és kegyelet él az én lelkemben, ha azt mondom, hogy ők a katonai ügyek elrendezésénél egy ismeretlen térre léptek. Akkor történt ugyanis az átmenet a szakképzett, hosszú ideig szolgáló katonákból álló u. n. Berufsheer-ből az általános védkötelezettségre alapított néphadseregre. Ha már mostan azokat az állapotokat, melyekről az imént megemlékeztem, az 1807-ik évi rendek ebben az arányban kevés emberből álló, a nemzetnek aránylag Ids részét magában foglaló, hivatásos hadseregben is visszásaknak és majdnem tűrhetetleneknek találták, mennyivel inkább és mennyivel fokozottan öltötték magukra ezt a jelleget az általános védkötelezettségre alapított néphadseregben. Hisz az általános védkötelezettségnek hatásaira nézve akkor egész Európában csak egyetlenegy országnak, Poroszországnak voltak tapasztalásai, Poroszországnak 1866-iki nagy diadalai után a többi áüamok egymásután siettek a néphadsereget behozni, Francziaország is csak azután kullogott utána, mikor már 1870-ben megérezte a porosz hadszervezetnek erejét. Nálunk a porosz minta nyomán indultak a nélkül, hogy e tekintetben tapasztalatok lettek volna arra nézve, hogy egy néphadsereg hogyan befolyásolhatja a népnek lelkületét, milyen kérdéseket vet fel, ugy hogy emberi elme, lett légyen az a legnagyobb és a legzseniálisabb is, képtelen volt előrelátni mindazt, a mi a régi katonai rendszernek a néphadsereg talajába való átültetéséből ugy magára a katonai szolgálatra, mint az egész nemzetnek életére nézve származik; ugy hogy azoknak a férfiaknak nagyságára hivatkozva követelni az immobilitását katonai intézményeinknek, az megtagadása magának annak az axiómának, hogy az élet törvénye a fejlődés és hogy a tapasztalás nem arra való, hogy mi fetis-imádással annak tanulságait félrelökjük, hanem hogy abból tanulva tökéletesítsük azt, a mit minden tapasztalati adat hiányában csak tökéletlenül lehetett megalkotni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben is, a ki élt akkor és a dolgok megfigyelésére képességgel birt, — és minthogy én sajnos elhamarkodtam születésemet és ennek következtében 1867-ben nem voltam ugyan még részese a politikai életnek, hanem voltam abban a korban, hogy azt megfigyelni képes voltam, nemsokára azután be is léptem — az ismeri azt a