Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-198
478 198. országos ülés 1911 Julius 15-én, szombaton. van az általános drágaság, a mely annak daczára, hogy 56 millió koronával rendezte az a kormány, a melynek én is egyik szerény tagja voltam, a fizetéseket, ezt a kérdést még mindig állandóan napirenden tartja. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És én, habár korántsem akarok ezzel a helylyel összekötött felelősségem érzetében sem lovat adni minden túlzott, jogosulatlan igény alá, de kénytelen vagyok újra meg njra kijelenteni, hogy a mi fizetésrendezés eszközöltetett, azt már körülbelül fölemésztette a drágulás fokozódása. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a valóságos létviszonyok megjavítását csak igen szerény mértékben értük el ezzel. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szemben állunk tehát, t. képviselőház, az állami szükségletek tömérdek tömkelegével. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak azt venni, hogy egyedül a közoktatásügyi tárcza keretében milyen égető feladatok várnak megoldásra, daczára annak, hogy az utóbbi években ennek a tárczának a költségnövekedése rohamosabban haladt, mint bármikor máskor. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloUalon.) Vegyék csak azt az ezerszámra menő községet, a hol még mindig nincsen iskola. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vegyék a felnőttek oktatásügyének sajnálatos stagnálását, a mely az utóbbi években beállott. Vegyék csak gyógypedagógiai intézeteink elmaradottságát, — nem qualitative mondom ezt, mert kitűnőek, hanem quantitative — mondom vegyük csak mindezeket az intézeteket. Nem tudjuk vakjainkat, nem tudjuk a gyenge elméjüeket elhelyezni, egy bizonyos százalékát, sőt egy százalékát sem, hogy az egészről ne is beszéljünk. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Nézzük csak a lelkészi kongrua ügyét, a mely égetően megoldásra vár. Nézzük az egyetemek kérdését, a melyek érdekében az én t. barátom, a vallás- és közoktatásügyi minister ur, egyre látogatja a városokat, talán inkább csak vigasztalás, mint valóságos reális remény fejében. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nézzük humanitárius intézményeinket. Nézzük a gyermekvédelmi ügy összezsugorodását, stagnáczióját, fejletlenségét. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nézzük közkórházaink állapotát ; még a fővárosban is botrányosak, a vidéken pedig jobb oda sem nézni, a hol az ispotályban a betegek a folyosón fetrengenek és még boldogok, hogy ők legalább be tudtak jutni, mert a legnagyobb részük be se kerülhet. (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbáloldálon.) Ily viszonyok vannak itt minálunk, ily igények vannak minálunk, ily égető és - sürgős humanitárius, szoeziális, kulturális, közgazdasági érdekek várnak kielégitésre, az állam és a közmivelodés szolgáinak ilyen jogos igényei várnak kielégitésre. Nem is beszélek a szoeziális biztosítás óriási feladatairól, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) a melyek, mióta látjuk, hogy Anglia milyen óriási alkotásokra készül, megelőzve e tekintetben részben már Németország által. Ezek az igények nálunk hovatovább hasonló sürgetően fogják döngetni az állam kapuit. Ily körülmények között olyan politikát követni, a mely egymagában felemészti mindazt, a mi jövedelmi többletet észszerűen várhatunk! Sőt emlékezzünk arra a beszédre, a melyet Széll Kálmán mondott, a melyben nagy pénzügyi tapasztalataival rámutatott arra, hogy hiu ábránd azt mondani, hogy csupán takarékossággal lehessen itt egészséges pénzügyi politikát csinálni, mert hiszen az el nem utasítható igények, azok az igények, a melyeket ki kell elégíteni, ha nem akarunk a Világnak csúfjára lenni, azok oly sürgetően lépnek fel, hogy azok kielégítésére javaslatokat is tett; javaslatot tett a szeszmenopóliumra nézve, ugy számította, hogy abból 30—70 millió fog Magyarország számára maradni. Mi ez ilyen katonai politika mellett ? Egy csepp viz, a mely egy izzó vaslemezre esik. (Ugy van ! Tetszés balfelől.) És most háttere ennek meg az a mai gazdasági politika, a mely a maga egész irányzatával a jelenlegi helyzetnek, a gazdasági közösségnek és ezzel a gazdasági egyoldalúságnak, a gazdasági hátramaradásnak fentartására, —• nem mondom, hogy ezt tűzi ki czélul —• hanem oda vezet, máshova nem vezethet, mert a világon még olyan nemzet nem volt, a mely a gazdasági egyoldalúságból kibontakozni, ipart fejleszteni, uj keresetforrásokat teremteni védelem nélkül képes lett volna. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ez a kép. Egyszerre ránkzuditják a kétéves katonai szolgálatnak magában véve helyes eszméjét, a létszámjavitásoknak, a tengerészet kiépítésének és fejlesztésének, a honvédség fejlesztésének költségeit, mindezt egyszerre a maga egészében, a fokozatosság elvének majdnem teljes szem elől tévesztésével. A fokozatosság igenis megnyilvánul az előnyökben, mert hisz a kétéves katonai szolgálat még csak évek múlva fog tulaj donképen életbe lépni, hanem a teher mind ránk zúdul egyszerre és ez történik Lukács Lászlónak, az előrelátó, a kasszának a zsinórjait erős kézben tartó pénzügyministernek pénzügyministersége alatt. Ezt magyarázza meg nekem valaki ? De én most csak azokat a tényezőket hoztam a ház elé, a melyeket ismerünk, a pénzügyi összeomlásnak azon tényezőit, a melyekről a pénzügyinmister ur más megnyugvást nem tud adni, mint hogy az állam ezekre nézve kötelezettséget nem vállal, a mi 1915-ön túl fog történni, ezekkel természetesen nem operálhatok, mert ezek ismeretlen dolgok. Én már mintha hallanám, midőn a tiszteletreméltó Montecuccoli tengernagy majd 1915-ben magyarázni fogja nekünk, hogy ha két Dreadnoughtot építettünk, még kettőt kell építeni, mert akkor jobb lett volna az első kettőt sem építeni, (Derültség a baloldalon.) mert lehetetlen hajóosztagokba felosztani ezt a két Dreadnoughtot, hiszen ha az egyik beosztatik az ellenség elé, a másik partvédelemre szükséges. Kicsoda az
