Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-197

466 197. országos ütés esztendőre, a mikor aztán én is elfogadom ezt az érvelést, bár — bála az Istennek és a magyar fizikum erejének — azt csak mégsem mondhatja senki sem komolyan, Hogy a 30 éves magyar ember erejében megvénliedt és annyira megrokkant lenne, hogy annak a honvédség és az ország a maga védelmére már semmi hasznát sem vehetné. Hanem igenis, állitom azt, hogy azon jelentőségnél fogva, a melylyel a honvédség nemzeti szempontból mi szerintünk is bir, ez határozottan gyengíti a honvédséget. (TJgy van! a baloldalon.) Bánk nézve különben nem lehet az közömbös, hogy a közös hadseregben kiszolgált katonák oda kerüljenek a haderőnek magyar zászló alatt szolgáló részéhez. Ha erre azt méltóztatik mondani, hogy ez azért is irreleváns, mert hiszen a 11. és 12. évfolyamból ezentúl nem fognak fegyvergyakorlatokra behivatni az emberek, akkor ezzel szemben én annak az erkölcsi erőnek tagadhatatlan jelentőségét állitom oda, a mely az illetőkre nézve abban a tudatban rejlik, hogy a 10. szolgálati esztendőnek leteltével rájuk nézve megszűnt az az egész magyar lelkületükkel ellenkező helyzet, hogy ők egy idegen államban élő nyelvvel vezényelt hadseregben, a melynek ez kizárólagos szolgálati nyelve, legyenek kénytelenek a maguk magyar állampolgári kötelezettségét teljesíteni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Egyébként pedig, ha azt vetik ezzel szembe, hogy majd a népfelkeléshez kerülve, úgyis magyar kommandó és magyar zászló alá kerülnek, akkor meg kell jegyeznem, hogy ez sem egészen igy van, mert a népfelkelési törvény értelmében az e kötelezettséggel terhelt állampolgárok a közös hadseregben beálló fogyatékok pótlására is felhasznhálatók, (TJgy van ! a szélsöbaloldahn.) ennélfogva épen ellenkezőleg, magától a honvédségtől, a mikor tehát már magyar kommandó és magyar zászló alá kerültek, részben vissza fognak kerülni a népfelkelés felhívása esetén a közös hadseregbe, német kommandó és osztrák zászló alá. (TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! (Zaj. Elnök csenget.) Hogyan lehessen nemzeti szellemről beszélni abban a hadseregben, a melyben, hogy egy látszólag nem nagyjelentőségű részletet érintsek, olyan helyzet áll fenn, hogy a magyar embernek még a neve is megváltozik akarata és belügyministeri engedély nélkül, mihelyt a közös hadsereg tagjává lesz. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Az a becsületes Kovács Józsi, a mint a katonakönyvet a kezébe kapja, Infanterist Josef Kovácscsá lesz. A legelső jelenség, a melylyel találkozik a maga állampolgári kötelességének teljesítésénél a haderőben, az, hogy becsületes magyar nevétől fosztják meg. (TJgy van! a szélsöbaloldahn.) ISÍem is tudja megérteni, hogy ez miért ós honnan van, mert annak igazán semmi sem áll útjában, hogy ezen az állajooton változtassanak, csak az, hogy semmiféle komoly közeledést nem akarnak julias Vf-én, pénteken. tanúsítani ä mi vágyainknak teljesítésére, hogy az ilyen dolgokban mutassanak mégis valami megértést. (TJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hogy itt visszatérjek egy pillanatra a junktim kérdésére, hogy ezt se feledjem el: ha nincs junktim és ha a felségjogok gyakorlatába utaltatnak mindazok, a mik a kilenczes bizottság programmjában foglaltatnak nemzeti tekintetben, hát jó, ne legyen junktim; de hogyan hiányozhatik mégis az a legminimálisabb figyelem a magyar nemzet érzésvilága irányában és hogyan lehet ennek figyelembevétele nélkül ilyen követelésekkel a nemzet elé állani? Hogyan lehetséges az, hogy ezeket a törvényjavaslatokat a kormány ideterjesztette, mielőtt teljesíttettek volna végre-valahára a csaknem tíz esztendő óta felállított pontjai annak a kilenczes bizottsági programmnak ? Ez is azt mutatja, hogy mi előhaladást a hadsereg mai szervezetében a magunk nemzeti követelései tekintetében nem várhatunk. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj a jobbóldalon.) Elnök: (esengd): Csendet kérek, t. képviselő urak! Bakonyi Samu: Ellenben látjuk azt, hogy számos törvényünk rendelkezésével ellentétben, az összbirodalmi gondolatnak alkotmányellenes kiclomborodása kedvéért magyar ezredek ottvannak a bécsi helyőrségben. Miért ? Nincs Bécs védelmének arra szüksége, nem következik a pragmatika szankezióban megállapított védelmi kötelezettségből az, hogy a magyar ezredek ott legyenek Bécsben. (Ügy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) Ennek csak egy értelme és jelentősége van, a mint ezt a delegáczióban már többször kifejtettük volt, az, hogy ha odajönnek külföldi fejedelmi személyek, azok előtt demonstrálható legyen az, hogy ő Felségének egész birodalma ott van a hadseregében, hogy a mint a jó öreg Eadeczkynek mondották volt annak idején- Hn deinem Láger Osterreich«, az abba ilyen jelenségekkel külső kifejezésképen beolvasztott Magyarország is. Ott van azután a tisztikar szelleme. Teljesen távol áll tőlem az, hogy én bármiféle sértő szándékkal illessem a tisztikar derék tagjainak érzületét, sőt ellenkezőleg készséggel megállapítom azt, hogy a mi harezunk, a mi küzdelmünk hozzáférkőzött a tisztikar olyan tagjainak lelkéhez is, a kiknek részéről törekvéseinkkel szemben eddig egész gondolkodásukban csak merev ellenállást tapasztalhattunk. Bizonyos enyhülés a tisztikar számos tagjának gondolkodásában megnyilatkozik kétségtelenül. Mikor mi a magyar katonai nevelésnek előnyeiről beszélünk, ne feledkezzünk meg ezen nevelés egyik legfontosabb tényezőjéről a tisztikar szellemére való kihatása tekintetében, ne feledjük el azt, hogy nekünk elengedhetetlen kötelességünk arról gondoskodni, akármiféle szervezetében a véderőnek, ha azt akarjuk, hogy a tisztikar szelleme közelebb jusson a magyar nemzet gondolatvilágához,