Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-197

197. országos ülés 19H Julius lí-én, pénteken. 465 ezekben a kérdésekben találunk abban olyan intézkedéseket, a melyek nem hogy haladást mutatnának, hanem egyenest visszaesést jelentenek, nem ugyan a katonai igazságszolgáltatás terén, —• hisz ez természetes, —• hanem az általános jogszolgáltatás szempontjából, a melyet nem en-' gedhetiink átlyukasztani, mi jogászok, akármelyik oldalon ülünk is itt a házban. Az előadó ur hivatkozott arra, hogy megszűnik a sorshúzás mai rendszere, a mely teljesen igazságtalan helyzetet teremtett az általános védkötelezettség nagy sérelmére, a midőn a vak szerencsétől tette függővé azt, hogy az illető nyolcz hetet szolgáljon-e avagy két évet, hármat vagy négyet. Ez igaz, de előáll egy további nagy egyenlőtlenség, a melynek részletes birálatába csak a két éves szolgálati idő kérdésénél fogok belebocsátkozni. Itt lesz helyénvaló megemlékezni az előadó urnak arról a nagyon megható nyilatkozatáról, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a hadsereg intézményét népszerűbbé kell tenni, mert hiszen a hadseregben a népnek odakerült fiai milyen jó életre tesznek szert! Szinte csodálom, hogy az ő kedves bonhomiájával nem azt a kifejezést használta, hogy micsoda gyöngyéletbe jutnak ! Hát, t. képviselőház, tagadhatatlanul igaz, hogy sokan jobb helyzetbe jutnak azzal, hogy katonának besorozzák őket, de ez nem a t. előadó ui álláspontját erősiti, hanem a mienket, mert ez azt mutatja, hogy a magyar nép olyan szegény, olyan nyomorúságban él, hogy azt is, a mikor ő állampolgári kötelességei teljesitése során a maga szabadságát, a maga termelő munkájának feladását kell hogy elszenvedje, azt is gyöngyéletnek és olyan eldorádónak kell üdvözölnie, mint a hogy azt az előadó ur emiitette. De, t. ház, az előadó ur hivatkozott arra. hogy ő katona, hozzáteszem érdemes, derék katona. Tudom is róla, hogy mint ilyen, a véderő vei összefüggő kérdések tanulmányozásába kötelességszerüleg is belemélyedt. Hát én azon rózsás szinekkel szemben, a melyeket ő elém festett, mutatok egy képet. Itt van _egy grafikon, a melyet Myrdácz Pál doktor »Arztliche Recrutierungs-Statistike« czimü munkájához csatolt. Ez a grafikai rajz mutatja, hogy Magyarországon a betegségeknek egyik legveszedelmesebbike, a tuberkulózis micsoda nagy pusztításokat visz véghez. (Zaj a jobbés a baloldalon. Felkiáltások balfélől: Nem nevetni való !) Hiszen katonai munka, a melyből az adatokat veszem, ennek a munkának a szerzője azért állította adatait elébünk és a hadvezetőség elé, hogy kimutassa mindkét állam népének egészségi állapota és a sorozás eredményei közötti összefüggést. Ne méltóztassanak rajta mosolyogni semmikép, t. képviselőtársaim. (Félkiáltások jobbról: Nem ezen nevettünk!) Ez a grafikon itt minden magyarázat nélkül megmutatja a magyar állam népének helyzetét, megmutatja, hogy a nyomorúságnak micsoda mélységében vergődik, KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IX. KÖTET. hogy igazán de profundis Idáit ez a koldus, szegény, sanyargatott magyar nép a törvényhozás előtt, hogy állitsuk meg a katonai követeléseknek azt a terjeszkedését, a mely a betegségektől még megmaradó termelő munkaerejét is oda viszi a közös hadsereg intézményének szolgálatába, a mely neki sem gazdasági utón, sem a nemzeti szempontoknak érvényesítése terén távolról sem adja meg azt az egyensúlyt, a melyért a további, a reá mért szenvedéseket hajlandó legyen elviselni. T. képviselőház! a fegyvergyakorlatnak ujabb szabályozása, a minél szintén tagadhatatlanul vannak könnyítések, az ellenőrzési szemle esetleges eltörlésének kilátásba helyezése, azt hiszem mégis, akármennyire emberséges intézkedéseknek legyenek is tekinthetők, külön szakítva, önmaguk értéke szerint, de azokkal a nagy kérdésekkel való vonatkozásaikban a melyekbe állította a t. előadó ur, azt hiszem, hogy eltörpülnek ezek az előnyök szemben azon követelésekkel, a melyeknek a teheroldalát volnának hivatva a t. kormány és a t. előadó ur szerint könnyíteni. Ezekről tehát nem fogok tovább beszélni, (Halljuk! Halljuk! a baloldalról.) hanem érintek egy más kérdést, a mely a véderőjavaslatok dolgában a sajtó megbeszélése révén domináló szerepet nyert, azt a kérdést nevezetesen, a mely a közös hadseregben besorozottaknak az utolsó két évfolyamára nézve megszünteti az eddigi állajiotot, nevezetesen azt, hogy ezek eddig kötelezőleg a honvédséghez voltak áthelyezendők. A t. előadó ur erre vonatkozólag azt mondja, hogy örülni kell, ha a honvédség ezektől az erejükben megrokkant hadkötelesektől megszabadul. A ki nem hatolt be a tárgyalás alatt lévő javaslatok rejtelmeibe, annak talán tetszetős lehet ez az érvelés, de a ki tüzetesen ismeri a javaslatokat, — a mint ismeri a t. előadó ur és talán nem szerénytelenség részemről, ha azt mondom, hogy ismerem én is — az rögtön fel fogja ismerni ebben a törvényjavaslatok tartalmával való ellenmondást. Hiszen az áthelyezés lehetősége ezentúl sem szűnik meg, mert a honvédelmi ministernek a hadügyministertől ezután is joga lesz követelni a fiatalabb évfolyam áthelyezését. Az az egy év különbség pedig, bocsánatot kérek, talán mégsem nyom olyan sokat a latban és ha a 12-ik évfolyambeli katona olyan súlyos teherként nehezednék a honvédségre, mint a hogy azt a t. előadó ur állítja, akkor bizonyosan nem könnyebb és nem kívánatosabb teher a 11. évfolyambeli sem. Ez az érv tehát, azt hiszem, önmagától elesik. (Igás! TJgy van ! a balés a szélsobaloldalon.) De különben is ha ez teher, akkor teher a közös hadsereg magyar részében is s akkor ebből annak kell következnie, hogy a szolgálati kötelezettséget általában le kell szállítani két 59