Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 35 az előbb mondottam — a legmagasabb birói állás is mily szomorúan csekély mértékben van dotálva, hogy mellékjövedelmük egyáltalában nincs megengedve, vegyük továbbá azt is, — a ki ismeri a birói gyakorlati életet, tudja — hogy reájuk vannak róva olyan terhek is, mint az esküdtszéki tárgyalásokon való részvétel. Magam sok birót ismerek Budapesten, a kik a városban nem tudván megélni, kénytelenek künn, messze Budapest környékén lakást venni és éjjeli esküdtszéki tárgyalások alkalmával vagy életük veszélyeztetésével és koczkáztatásával mennek haza azokba az utczákba, vagy nem tudnak hazamenni és kénytelenek vendéglőkben kosztolni s aludni, ugy hogy külön háztartása van odahaza a családnak és külön élelmezési költségei vannak a bírónak idebenn. Szóval ilyen külön terhek is vannak a bírákra róva. Nem hiszem, az igazságügyministerium hogyha jó indulattal kezeli a kérdést, ne találná meg a módját annak, hogy ezek a birák az ilyen külön munkálatokért kárpótoltassanak. (Helyeslés.) Magam is osztom azt a nézetet, a mire az előadó ur is igen helyesen rámutatott, hogy nagy hiba volt közös hivatalnoki státust megcsinálni, mert a bírónak és az ügyésznek — legalább az én szerény felfogásom szerint — mindenkitől különböznie kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A jogszolgáltatást mechanikus bürokratizmussá változtatni nem lenne más, mint kivetkőztetni a jogszolgáltatást a maga igazi hivatásából, igazi mivoltából. (Ugy van! a ssélsőbalóldalon.) Kénytelen vagyok röviden foglalkozni a fizetéseknek és a fizetési osztályoknak kérdésével is. (Halljuk! Halljuk!) A. bíráknak az 1893 : IV. t.-cz. által a hivatalnoki fizetési osztályokba történt sorolása nemcsak a bíráknak — hogy ugy mondjam — anyagi érdekét érintő körülmény, a melyen természetszerűleg változtatni lehetne azáltal, ha a birói állásokat ezen fizetési osztályokon belül magasabb fizetési osztályokba soroznák, hanem sérti — hogy ugy mondjam — a birói tekintélyt is. Köztudomása, hogy a fizetési osztályok a köztudatban ki nem irtható módon mint rangosztályok szerepelnek. Méltánytalan tehát, hogy az a birói személyzet, a mely a fizetési osztályok kényszerűsége folytán a kevés jövedelemnek szomorú átkát viseli, ezenkívül érezni kénytelen még azt a nyomasztó körülményt is, hogy ő rangban is lényegesen hátrább áll, a mint különösen érzik ezt a budapesti birói személyzet tagjai, a kik a társadalmi érintkezés révén találkoznak konskolárisaikkal, azokkal, a kikkel egykorúak, vagy a kikkel együtt végeztek, és akkor láthatják, hogy mig pl. az albiró csak 34—35 éves korában vagy esetleg — mint az előbb bátor voltam rámutatni — későbbi éveiben is kerülhet a IX. fizetési osztályba, tehát rangban is a IX. fizetési osztály rangját élvezi, addig a vele egynevelésű, egyívású emberek a ministeriumoklmn már régen segédtitkárok a VHI. fizetési osztályban, sőt nem ritkán benne vannak a Vl-ban is. Mert ha veszszük azt az obligát 8 esztendőt, a melyet el kell hogy töltsenek a VIII. fizetési osztályban a mi bíráink, akkor, ha egy rendkívüli tehetségű birót egy rendkívüli tehetségű tisztviselővel hasonlítunk össze, azt látjuk, hogy mig ez előtt a ministeri tisztviselő előtt minden téren úgyszólván megnyílt már az előrehaladás lehetősége, addig a bíró az obligát aljárásbirói állásban eltöltött három és a VIII. fizetési osztályban eltöltött nyolcz esztendőnél, összesen tehát tizenegy esztendőnél rövidebb idő alatt lehetetlen, hogy előre menjen. Van ennek még egyéb hátránya is. Pl. az aljárásbiró, a ki birói hatáskör szempontjából egyenrangú megítélés és elbánás alá esik ugyebár a járásbiróval, sőt a czim- és jelleges táblabiróval is, addig ő IX. fizetési osztályban együtt van, tehát egy rangban levőnek tekintetik nemcsak a ministeri fogalmazóval, hanem a számvizsgálóval, irodaigazgatóval, vámellenőrrel, vámjövedéki raktárgondnokkal, dohányraktári kezelővel, statisztikai tiszttel (a statisztikai főtiszt a VIII. fizetési osztályban van), zálogházi könyvelővel, fegyintézeti ügynökkel stb. A törvényszéki bíró pedig a VIII. fizetési osztályban a ministeri segédtitkárral, a szabadalmi bíróval, számtanácsossal, dohánybeváltási kezelővel, statisztikai főtiszttel, zálogházi főtiszttel stb. A nélkül, hogy ezeknek a foglalkozásoknak szükségességét és tiszteletreméltóságát kétségbevonnám, mégis, mikor arról van szó, hogy a birói állást, a mint mindnyájan érezzük, magasabb j)iedestálra kell helyezni, — ha nem dotáljuk is rangban és anyagiakban, de ettől a helyzettől meg kell azt mentenünk. És ennél a kérdésnél nem szabad mellőzni azt sem, hogy szolgálati képesítés szempontjából is mennyivel magasabb színvonalon áll a bírói személyzet, mint az államhivatalokban levő. Mert a mig a kormányhivatalokban levők az államtudományi doktorátussal már minden fizetési fokozatot elérhetnek, addig az, a ki a bírósághoz jön, legalább is államtudományi államvizsgát köteles tenni, azonkívül a birói vizsgát, sőt igen valószínű, hogy nemsokára az ügyvédi vizsgát is. Szokás összehasonlítani őket a pénzügyi fogalmazási szak tisztviselőivel, a kiknek szintén külön vizsgát kell tenniök. Csakhogy a különbség igen nagy. Mert mig a pénzügyi fogalmazói szaknál &z államtudományi államvizsga elegendő képesítés, továbbá egy esztendő múlva letehető a pénzügyi szakvizsga, addig az, a ki a birói pályára megy, az előbb emiitett képzettségi fokot köteles igazolni és a birói vizsgát csak három év múlva, sőt nemsokára talán csak öt évi gyakorlat után teheti le. Ha mindezekhez hozzáveszszük, hogy a bírónak mennyire más a hivatali teendője, nieny5*