Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 29 sitják meg, és alig van mód a mai intézkedések mellett, hogy ezek a károk jóvá tétessenek, sőt gyakran nem is volt rá más mód, mint hogy a kormány beavatkozzék és erélyes akczióval a betevők érdekeit megmenteni siessen. (Igaz! ügy van!) A költségvetésnek tárgyalása nagyon előrehaladott állapotban lévén, én szándékosan rövidre szabtam azokat, a miket ezekről a kérdésekről a mai alkalommal elmondani akartam. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad egész általánosságban arra utalnom, hogy mi 1867 óta nagyon kevéssé érdemeltük meg azt a nevet, hogy jogásznemzet vagyunk a rendszeres kodifikáczió terén. Ott van, hogy visszatérjek újból rá, a polgári törvénykönyv, melyről még Szilágyi Dezső 1889-ben azt mondotta, hogy a XIX. század legnagyobb alkotása lesz ; én azt hiszem, hogy büszkék lehetünk reá, ha a XX. század alkotása lesz. (ügy van I) Az igen t. igazságügyminister urnak ez a kérdés lekötheti figyelmét, mert hiszen ő is. a kinek van érzéke a haladás, a reformgondolatok iránt, és azt hiszem, hogyha ezeket a reformgondolatokat párositja a nemzeti tartalommal, és a polgári törvénykönyvet ezen nemzeti irány jegyében készít; elő, akkor ebbeli törekvéseit a teljes siker fogja koronázni. (Elénk helyeslés jóbbjelől.) Ebben a szellemben fogadom el a költségvetést. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik 1 Hammersberg László: Ráth Endre! Ráth Endre : T. ház ! Bár jól tudom, hogy a házszabályok nem engedik meg ezen kérelem előterjesztését, hogy beszédemet, tekintettel a nagy anyagra, és arra, hogy egy párt nevében vagyok bátor felszólalni, másnapra halaszszam, én mindazonáltal kérem a t. ház kegyes határozatát, hogy tekintettel arra a körülményre, hogy egy jiártnak nevében, mint annak hivatalos szónoka beszélek, méltóztassék engedélyt adni arra, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Halljuk ! Halljuk I jóbbjelől. Felkiáltások balfdői : Holnap !) Elnök : A képviselő ur maga elismerte, hogy a házszabályok értelmében nincs joga már most kérni beszéde elhalasztását. (Felkiáltások jóbbjelől : Még csak fél három ! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Holnap !) Ugy látom, a ház nem hajlandó az engedélyt megadni. (Zaj és jelkiáltások bal jelöl: Szavazzunk !) Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A jelen esetben arról van szó .... Elnök : Mi czimen kér a képviselő ur szót ? Lengyel Zoltán ; A házszabályokhoz kérek szót. (Zaj jóbbjelől. Halljuk! Halljuk! baljelől.) A képviselőnek nincs feltétlen joga arra, hogy halasztást kérjen, de az elnök ur minden időben felteheti ezt a kérdést méltányosságból a házhoz. Ha még itt bármi tekintetben arról volna szó, hogy az időt akarja húzni S De itt egy ministerium költségvetésének tárgyalásánál, a mikor az egész anyaghoz akar hozzászólni.... (Felkiáltások jóbbjelől : Hallgatjuk!) A t. háznak és a t. képviselő uraknak sem kellemes, ha adandó alkalommal azután öt óráig fog tartani az ülés. (Zaj jóbbjelől.) Ez nem annyira házszabály-kérdés, mint inkább méltányossági kérdés, a melyet felvtehetnek ugy az egyik, mint a másik oldalon is. (Halljuk ! Halljuk! jóbbjelől.) Elnök : A házszabályok világos rendelkezése előtt mindnyájunknak meg kell hajolnunk. Kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék beszédét elmondani. A ház azonban — azt hiszem — megengedi a képviselő urnak, hogy a rendes időn túlterjeszkedhessek. (Helyeslés jóbbjelől.) Ráth Endre : T. képviselőház ! Az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak nagyérdekű beszédénél igazán csak azt sajnálhattam, miért nem beszélt tovább, hogy ne lettem volna abban a helyzetben, hogy a mikor igazságügyünknek minden ágazatával foglalkozni kivánok, ezt üy rövid idő keretébe legyek kénytelen beszoritani. (Zaj jóbbjelől.) Elnök: Csendet kérek! Bakonyi Samu : Most meg nem akarják meghallgatni ! (Ellenmondások jóbbjelől.) Ráth Endre: T. képviselőház ! Igazán a legsürgősebb ideje annak, hogy igazságügyünk bajaival behatóan, tárgyilagosan, és lehető részletességgel foglalkozzunk, mert hiszen köztudomású dolog, hogy panaszszal van tele mindenki, a kinek az igazságügyhöz bármi köze, a ki az igazságügygyei bármi vonatkozásban van. Panaszok hangzanak el bíróságaink és bíráink köréből, panaszok hangzanak el a hozzájuk tartozó segéd- és kezelő-személyzet körében, panaszokkal és kérésekkel van tele az ügyvédi kar és legfőképen talán az, a ki erre a leghivatottabb, maga a jogkereső közönség. A mikor a ház türelmét kérem arra, hogy ezekkel a kérdésekkel részletesebben és az időn tul is foglalkozhassarn, már eleve kijelentem azt, hogy a midőn a függetlenségi és 48-as párt megtisztelő bizalmából itt a t. házban ez alkalommal, ebben a kérdésben felszólalok, az igazságügyi költségvetést pártálláspontunknál fogva nem fogadjuk el, de nem fogadjuk el főleg azért, mert azokkal a nagy bajokkal szemben, a melyek orvoslást igényelnek, azokat az eszközöket, a melyek a költségvetésben rendelkezésre állanak, túlságosan keveseknek, kicsinyeknek találjuk. Elsősorban foglalkozni kivánok a birói és ügyészi karnak, továbbá a segéd- és kezelőszemélyzeteknek ügyeivel, és itt a képviselőházban már elhangzott beszéddel szemben — ha jól emlékszem, Polónyi Géza t. képviselőtársam volt äZj EL ki hibáztatta az országi birói és ügyészi egyesületnek, továbbá az igazságügyi kezelő tisztviselők egyesületének szervezkedését, és azt a módot, a melylyel ők érdekeiket képviselik, illetőleg, a hogyan a nyilvánosság előtt megjelennek, — a függetlenségi és 48-as párt nevében vagyok bátor kijelenteni, hogy ez a párt a szervezkedés szabadságát mint senkitől, ugy ezektől sem tagad-