Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

192. országos ülés 1911 Julius k-én, kedden. 333 viselőtársammal látunk tisztán, kik behatóan foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, de kötelességemnek tartottam a rektifikáczió szempontjából ezeket a dolgokat itt felhozni. Van azonban az ő előadásában egy tényleges tévedés. Azt hiszem Földes t. képviselőtársunk azt állítja, hogy az osztrák budgetben és budgettörvényben a közös vámbevételek egész összegükben, t. i. a monarchia mindkét államában befolyó vámbevételek be vannak állítva. Ezt a tételt Földes t. képviselő ur állította fel a pénzügyi bizottságba, de] épugy tévedésben volt, mint a hogy Désy t. képviselőtársamat is egy numerus tévedésbe ejtette. Nem bir fontossággal az egész dolog, mert akár az egész összeg van beállítva, akár csak a kvótaszerű rész, az bizonyos, hogy azért Ausztria is csak a kvóta szerint reáeső közös bevételeket használhatja fel és Magyarország hasonlóképen. Nálunk azonban minden ilyen kérdésre különös figyelemmel kell lenni, mert hiszen tudjuk, hogy még a legcsekélyebb kérdés is alkalmas arra, hogy közjogi sérelem alapja lehessen. Nehogy tehát ebből a dologból közjogi sérelem támadhasson, újból kénytelen vagyok konstatálni azt, a mire rámutattam már a pénzügyi bizottságban is, hogy az osztrák költségvetési törvényben egy fillérrel sincs több beállítva, mint a kvóta szerint az osztrákokra eső része a közös vámbevételeknek és ezt kiszámították egyszerűen ugy, hogy miután az osztrák pénztároknál várható közös vámbevétel 157,693.000 K, ebből leütve 5,665.000 K-t mint vámkezelési átalányt, mely a törvény szerint őket megilleti, megmarad 152,028.000 K. Ez van az osztrák nyomatott budgettörvénybe beállítva, vagyis tisztán csak az osztrák pénztáraknál befolyó összeg épugy, mint nálunk a magyar pénztáraknál befotyó összeg, illetőleg az egésznek kvóta szerint reánk és reájuk eső része. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkivül lényeges tévedésbe esett t. képviselőtársam, midőn bizonyos szemrehányást tett nekünk a miatt, hogy nem bírunk a kisemberekkel szemben olyan szocziális érzékkel, a minővel az előző kormány bírt, mert szerinte az előző kormány elhatározta ugyan a szeszadó felemelését, azonban ezt ugy kontemplálta, hogy először elengedtetik az első- és másod-osztályu kereseti adó, tehát az egyenes adók terén bizonyos könynyebbség, bizonyos kedvezmény adatik meg a kis exisztencziáknak, és csak azután jönne a szeszadó felemelése. Erre nézve kénytelen vagyok konstatálni, hogy itt a kronologikus sorrendben van a t. képviselőtársam tévedése, mert az 1908 : XXVIII. t.-cz. elrendelte a szeszadó felemelését, sőt nemcsak elrendelte, de ez már életbe is lépett, az egyenes adóreformokat pedig, a hol az első- és másodosztályu kereseti adóról van szó, csak 1909-ben alkották meg és ezeknek életbeléptetése csak 1910 január hó l-re volt kilátásba véve. Igaz ugyan tehát, hogy ez a két dolog kontemplálva volt, de a sorrend ott is az volt, hogy először felemelték a szeszadót és csak azután következtek az egyenes adók terén a könnyítések. Miután pedig mi ugyanazt tesszük, azt hiszem, szocziális érzék tekintetében abszolúte nem vagyunk hátrányban az előbbi kormánynyal szemben. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ha nem tévedek, Kovács Gyula t. képviselőtársam . . . (Felkiáltások a középen : Kovács János !) . . . bocsánatot kérek, Szabó István t. képviselőtársam azt mondta, hogy a kisfőzdéket tönkre akarjuk tenni és egyáltalában a legnagyobb attroczitásokkal vádol bennünket a fogyasztási ádó terén. Ezekkel szemben egyszerűen hivatkozom arra, hogy mi sem ujjal nem jövünk, mi egyszerűen teszszük azt, hogy ama diszpozicziók tekintetében, a melyek már az 1908 : XXVIII. t.-czikkben egytőlegyik le voltak fektetve és a melyeket csak azért nem sikerült életbeléptetni, mert a monarchia másik államában politikai nehézségek miatt ezt a törvényt megszavazni nem lehetett, mondom, mi nem teszünk egyebet, mint emanczipáljuk magunkat e tekintetben és egyoldalúan léptetjük életbe az intézkedéseket adópótlék alakjában addig, a míg a szeszadótétel felemelése Ausztriában törvényhozási utón szintén be fog következni. Hogy itt kis exisztencziák tönkretételéről szó nem lehet, az bizonyos, mert egyrészről ki van kötve, hogy a gyümölcsnek és a szőllőtörkölynek kellő értékesítéséről tartozik gondoskodni a kormány akkor, midőn ezeket az intézkedéseket a szeszadókra nézve behozza, másrészről az csak egy felhatalmazás, mely a kormánynak adatik, hogy ezeket a reformokat a szeszadózás terén megtegye és mindenesetre gondoskodni kell a kormánynak arról, hogy ezek a reformok ugy vitessenek keresztül, hogy a valóban lás exisztencziák ezáltal sérelmet ne szenvedjenek. De bocsánatot kérek, ott, hol nem kis exisztencziák, hanem nagyobb exisztencziák folytatják a szeszfőzést és pedig oly szeszfőzőkészülékek segélyével, melyeknek a törvény szerint naponként megállapított feltöltéseket nyolczszor, tízszer meghaladják és ennek következtében egyhatodát, egynyolczadát, egytizedét fizetik csak annak az adónak, a melyet a többi szeszfőző tartozik fizetni, ezeknek a dolgoknak fentartása sem gazdaságilag, sem társadalmilag egyáltalában indokolva nincs. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Haller István képviselőtársam szemrehányást tett nekünk a tegnapi napon, hogy semmiféle érzékünk az egészséges birtokpolitika iránt nincsen. Bizonyára nem volt itt a tegnapelőtti ülésen, mert ép akkor volt szerencsém benyújtani egy, nézetem szerint rendkívüli horderővel biró birtokpolitikai intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslatot, és én csak arra kérem t. képviselőtársamat, szíveskedjék ezt a törvényjavaslatot és ennek indokolását elolvasni és akkor talán szigorú Ítéletét mérsékelni fogja. A mai nap folyamán Bujanovics Gyula t. képviselőtársunk igen figyelemreméltó dolgokat