Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

334 192. országos ülés pjll Julius k-én, kedden. emiitett fel a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal kapcsolatosan. Nevezetesen figyelmeztetett arra, hogy a disparitás következtében, mely Ausztria és Magyarország közt a szeszadó tételében mutatkozni fog, ki vagyunk téve a csempészet veszedelmének. Előttünk ismeretes ez a veszedelem ; ép azért teljesen egyetértek t. képviselőtársammal azon óvintézkedésekre nézve, melyeket okvetlenül foganatba kell venni. Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a szeszadótörvény 10. szakasza ad egy bizonyos eszközt a kormány kezébe, a mely által a határon a forgalmat az által ellenőrizhetni, hogy az ottani korcsmárosok és szesz kis- és nagyárusitók beszerzéseit figyelemmel kisérheti és az áruk proveniencziáját konstatálhatja, ezenkívül azonban nézetem szerint leghatályosabb ellenőrzés mindenesetre a pénzügyi ellenőrzés legnagyobb mérvű szigorítása, és ezt szándékozom is tenni az egész határ mentén (Helyeslés jobbfelöl.) ugy, hogy a pénzügyőrség szaporítását vettem kilátásba és minden eszközzel azon leszek, hogy azt a közgazdasági hátrányt, a mely ezen a réven bennünket érhet, lehetőleg a minimumra redukáljuk. A csempészésnek ez a veszedelme azonban igen nagy mértékben függ az ottani termelési viszonyoktól, mert ha a termelési viszonyok nem kedvezők, ha a termelési anyagok ára emelkedik, természetes, hogy olyan olcsó szeszt Ausztriában sem tudnak termelni, és ennek következtében, mivel tudomásom szerint a kilátások nem valamikedvezők az ausztriai termelés tekintetében, a legközelebbi időben valami nagyobb csempészésveszedelemtől nem igen tarthatunk. Állami szempontból azonban, a mint méltóztatnak tudni, a kérdés meglehetősen közömbös, mert a mi szesz legális utón hozatik be és Magyarországon fogyasztatik el, azután az átutalási eljárás alapján a kincstár a maga követelését megkapja a behozótól, az importőrtől pedig megkapja a pótlékot. Méltóztatott t. barátomnak felemlíteni a kontingens kiigazításának kérdését is. E tekintetben ugy áll a dolog, a mint ő mondotta, hogy ugy a gazdasági kiegyezés 13. czikkében, valamint a szeszadó törvény egyik paragrafusában is, mivel mi önállóan állapitjük meg a kontingenst, bizonyos esetben, t. i. ha a differenczia a behozatal és kivitel között bizonyos perczentuális tételt meghalad, jogunkban van kívánni a másik féltől, hogy a saját kontingensét, a mely tulnagynak mutatkozik", leszállítsa. Az uj törvény életbelépte óta eltelt idő alatt két esztendőben ilyen differenczia, a mely nekünk jogot adott volna a beavatkozásra, nem fordult elő. A legutóbbi campagneban azonban a behozatal tényleg olyan mérveket öltött, a melyek erre nézve nekünk a jogot megadják és ezen jog alapján már meg is tettem az intézkedéseket, hogy az osztrák kormány felkéressék kontingensének leszállítására. (Helyeslés jobbjelöl.) Gróf Batthyány Tivadar t. képviselőtársam figyelmeztetett arra, hogy a dohányjövedék utasítandó volna, hogy a határmenti községekben jó áruezikkeket tartson, hogy ezáltal az Ausztriából való behozatalnak eleje vétessék. Köszönettel veszem a figyelmeztetést és a szükséges intézkedéseket, a mennyiben ezek még nem történtek volna meg, igen szívesen hajlandó vagyok megtenni. A költségvetés kritizálása alkalmával t. képviselőtársam bizonyos mértékig kifogásolta azt. hogy ebben a költségvetési törvényben a kormány felhatalmazást nyer 156,800.000 korona összeget kölcsön utján fedezni, a mely tény az ő nézete szerint nagyon leszállítja ennek a költségvetési törvénynek értékét. E tekintetben utalhatok arra, hogy azok a kiadási tételek, a melyeknek fedezése ebben a költségvetési törvényben kölcsön utján van kontemplálva, teljesen ugyanazonos természetűek, mint azok a tételek, a melyek az előző évi költségvetésekben is kezdettől fogva mindig kölcsönökre voltak utalva. Utalhatok továbbá arra, hogy mig nálunk ebben a költségvetési törvényjavaslatban az átmeneti kiadások és a beruházások összesen 200 milliót meghaladó összeget tesznek, addig a kölcsön utján fedezendő összeg 156 millió és azt hiszem, hogy ebben az esztendőben egyáltalában nem leszünk arra utalva, hogy hitelművelettel idegen pénzt vegyünk igénybe, (Helyeslés jobbjelöl.) ugy hogy ez egy theoretikus felhatalmazás, a melyet a kormány kap és a mely minden eshetőségre szükséges, azonban meggyőződésem és reményem szerint ki van zárva, hogy a folyó évben ezzel a felhatalmazással a kormány élni kénytelen legyen. (Élénk helyeslés jobbjelöl.) Szemünkre hányta t. barátom még azt, különösen nekem, hogy én régebben nagyon sokat beszéltem a progresszió elvéről, azonban nem látja sehol az én működésemben ennek az elvnek a megvalósitását. Hát igenis, mivel az egyenesadóreformmunkálatokról nekem annak idején sokszor volt alkalmam a t. házban nyilatkozni, mindig emiitettem a progresszió elvét mint olyant, a melyet megvalósitandónak tartok. A véletlen ugy hozta magával, hogy az egyenesadó-törvényeket itt nem én képviseltem, hanem hivatali elődöm, a ki ugyanezen elvet tényleg keresztül is vitte. Elhiheti t. képviselőtársam, ha én lettem volna abban a helyzetben, abban a helyzetben én is ugyancsak a progresszivitás elvét követtem volna. Részemre ez alkalommal már nem igen marad más hátra, mint hogy az illetékügy reformjánál igyekezzem a progresszió elvét alkalmazni, és biztosithatom a t. képviselőházat, hogy ezen az utón szándékozom haladni. Hogy a dohányjövedéknél és a fogyasztási adóknál nem tudom a progresszió elvét alkalmazni, azt hiszem, hogy ez a dolog természetéből folyik. Azt mondja azután t. képviselőtársam, hogy a most folyó adókivetési munkálatoknál, nem tudom melyik községben vagy városban, 100— 250 %-os adóemelések vannak. Sümegi Vilmos: Kovásznán 300 perczenttel! Lukács László pénzügyminister: Méltóztatik tudni, hogy a kereseti adó kivetésére a kincstárnak és a kincstári közegeknek döntő befolyásuk nincs ;