Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

332 192. országos ülés 19ÍÍ Julius k-én, kedden. 1904-től 1909-ig terjedő cziklust használja fel arra, hogy ebből levonja a következtetéseket. Én azt hiszem, t. képviselőház, ha két különböző rezsim működését akarjuk összekasonlitaiű, akkor a különböző rezsim működésének éveit és illetve költségvetéseit kell, hogy egymással szembe állítsuk, és igy az 1904. évet nem fogadhatom el, mint kiindulási pontot, mert azt a költségvetést még én csináltam. (TJgy van! a jobboldalon.) Ennélfogva, ha a t. képviselőtársam ily következtetést akar levonni, nem tehet egyebet, mint hogy az előttünk volt kormány költségvetéseit hasonlitja össze a mi költségvetésünkkel. (TJgy van! a jobboldalon.) Legfeljebb tehát az 1907-iki, 1908-iki, 1909-iki költségvetést veheti — 1910-ben nem volt költségvetés — és ezek eredményét állithatja be a mostani 1911-iki, tőlünk származó költségvetéssel. Ha igy állítjuk fel a tételt, a mint nézetem szerint igy kell felállítani, akkor — nem akarok sok számadatot felsorolni, t. barátom, bizonyára kontrollálni fog engem — akkor azt kapjuk, hogy 1906—1907-re, 1907—1908-ra, 1908—1909-re az emelkedése a rendes kiadásoknak összesen 256 millió, tehát átlag egy évre esik 85 millió korona emelkedés. Ezzel szemben az előttünk levő 1911. évi költségvetés az 1909-ivel szemben mutat 156 milliót, tehát eg}*- évre 78 milliót, ugy hogy a két tételt szembeállítva kiderül, hogy a mi költségvetésünkben az emelkedés nemcsak hogy nem nagyobb, mint. a megelőző átlagos emelkedés, hanem 7 millióval kevesebb, ugy hogy e tételt t. képviselőtársamnak, azt hiszem, bebizonyítania nem sikerült. (Ugy va,n ! a jobboldalon.) A mi a bevételeket illeti, t. képviselőtársam azt igyekezik kimutatni, hogy ezelőtt nagyobb volt a bevételek emelkedése, mint most, és most a bevételek emelkedésében bizonyos visszaesés, stagnáczió mutatkozik. Itt is egy és ugyanazokat az éveket véve, 1906—1907-re, 1907—1908-ra, 1908—1909-re, azt látjuk, hogy az összes bevételi emelkedés a rendes kezelésben 268 millió korona, tehát egy évre esik 89 millió korona, és ezzel szemben a mi költségvetésünkben esik 75 millió korona átlag egy esztendőre, tehát itt tényleg a mi költségvetésünkben a bevételi emelkedés csekélyebb, mint a megelőző három évben. Ennek azonban az a természetes magyarázata, hogy a szeszadó bevételét kénytelenek voltunk redukálni, mert 1909-re be volt állítva szeszadó czimén 124.300.000 korona, mint preliminált bevételi összeg, tényleg azonban zárszámadás szerint nem folyt be több, mint 100 millió, tehát 24 millióval kevesebb és igy nagyon indokolt volt, hogy e tapasztalat után a szeszadó bevételét az előirányzatban redukáltuk; ez idézi elő a visszaesést a bevételekben ugy, hogy összesen nem többel, mint 10 millió koronával emelem a bevételeket az előbb emiitett oknál fogva, és tekintettel a várható visszaesésre, a mely a szeszadópótlék tételének felemelése következtében be fog áUani. Ez tehát természetes magyarázata annak, hogy most miért csekélyebb a bevétel emelkedése. A mi az átmeneti kiadásokat illeti, itt t. képviselőtársam szerint a mi költségvetésünkben az átmeneti kiadások szintén nagyobbak, mint a megelőző kormány költségvetésében, és ő ezt ugy számítja, hogy 1909-re tettek az átmeneti kiadások 129 millió koronát; ebből ő leüt, mint annexiós költséget 78 millió koronát, és igy kihoz egy eredményt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az annexiós költség az 1909. évben 62 millió koronát tett ki, és igy csak 62 millió korona vonható le ezen a czimen. E szerint maradna mint átmeneti kiadás 67 millió. A mi költségvetésünkben ugyancsak 67 milliót tesz az átmeneti kiadás összege, e tekintetben tehát egyáltalában a két költségvetés között semmiféle különbség nincs. T. képviselőtársam azután egy tévedésbe esik, midőn azt állítja, hogy nem vettem tekintetbe ebben a preliminárében a házadó felemeléséből származó bevételi többletet, mert szerinte csak 38 millióról 39 millióra lenne emelve a bevételi tétel, holott 30 millió lett 39-re emelve, tehát igenis, az uj házadó törvény eredményei, a mint ez az indokolásból is kiderül, tekintetbe lettek véve. Ezek után t. képviselőtársam az egész kezelésre nézve egy összehasonlítást tesz bevételekre és kiadásokra kiterjedőleg, és pedig az 1909. évi póthiteltörvényekkel kiegészített budgetnek eredményeit hasonlitja össze a mostani 1911. évi előirányzattal. Mindenesetre nehéz két különböző alapon álló dolognak az összehasonlítása, mert inig az 1909. évi költségvetés mellett ott vannak a különböző póthiteltörvények és azoknak az eredményei is, addig itt csak egy költségvetési törvény áll ezekkel szemben, és nem lehet tudni, hogy az év folyamán nem lesznek-e itt is póthiteltörvények szükségesek, pedig csak akkor lehetne egyenlő alapon a két csoport között az összehasonlítást megtenni. Mindazonáltal igy is belernehetünk a tárgyalásba. Képviselőtársam konstatálja az 1909. évi zárszámadások alapján, hogy tekintetbe véve a költségvetési törvényt és a póthiteltörvényeket 1909-ben, már a törvények megalkotása alkalmával egj^ 80 milliós hiány volt előrelátva és a törvényhozás által is tudomásul véve, és azt állit ja, hogy ezzel szemben, ha ugyanezen számítást alkalmazza a mostam költségvetési törvényre, akkor ugyanezen alapon számítva, a hiány 106 milliót tenne ki. Egy dolgot a t. képviselőtársam itt elfelejtett, nem vette t. i. számításba azt a 78 millió koronát tevő tárczaberuházást, melyet az előbbi kormányok külön törvényes felhatalmazással szintén kértek s a melyet ha leütünk az általa kimutatott 106 millió hiányból, tulajdonképen 28 millió hiány marad, a mi egészen más eredmény, mint a mit t. képviselőtársam kihozott. Bocsánatot kérek a t. képviselőháztól, hogy untatom ilyen számadatokkal, (Halljuk! Halljuk !) melyeket, azt hiszem, csak mi ketten a t. kép-