Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

m 192. országos ülés 1911 Julius 4-én, kedden. T. képviselőház! Valahányszor valamely állításomat bizonyítanom kell, mindig igyekszem a többség soraiból venni a magam bizonyítékait. Állítom, hogy a kereseti adóknak, tehát ugyebár azon adóknak, a melyeket a kereskedők, iparosok, orvosok, ügyvédek stb. fizetnek, mértékét a jelenlegi kivetések alkalmával egy láthatatlan hatalom befolyása alatt tetemesen emelni igyekeznek. S hogy ez nem ellenzéki állítás, arra nézve vagyok bátor a tolna vármegyei munkapárt lapjának egyik legutóbbi vezérczikkére utalni, (Halljuk ! Halljuk !) a mely »Adókivetés — adóemelés« czimen megállapítja, hogy a kincstári referens túlnyomóan 100, nem ritkán azonban 150, sőt 250 százalékos adóemeléseket hoz javaslatba. Ez Szekszárdon van, az ottani »Tolna vármegye és Közérdek« czimű kormánypárti lap nyomán említem fel és most a további konzekvencziákat ebből levonom. Ha Szekszárdon, a hol elég humánus hirben áll a pénzügyigazgatóság, ez az uzus, azt hiszem, máshol, más pénzügyigazgatóságok aligha lesznek humánusabbak, aligha fognak más kulcs szerint akczióba lépni az adósróf működésbe hozatala tekintetében. Én nagyon jól tudom, hogy ezzel a- panaszszal szemben a válasz az, hogy ott vannak akivetőbizottság tagjai, azok megteszik a maguk kötelességét s ha az intézkedés mégsem tetszik, hát tessék felebbezni. Az bizonyos, hogy ezen 100—250%-ig terjedő adóemelések az életben nem vitetnek keresztül, de elérik evvel a nem szokatlan és nem is mostanság feltalált eszközzel azt, hogy megrémítik az embereket, a kereseti adó alá tartozókat, egy óriási adóemelés tervezetével s mire azután az adózó polgár nagy kínok után arra ébred, hogy csak 30—50— 80%-kal emelték adóját, akkor naivitásában még örülni is tud ennek, a t. államkincstár pedig tetemesen több jövedelmet huz. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) A földadó osztályozásánál ugyanezt a törekvést látom. Mindenütt, a hol legutóbb a kataszteri kiigazításoknál már keresztül vitték a kataszternek és ezzel kapcsolatosan az adóknak kiírását, — még ott is, a hol uj osztályozások történtek — látom a kincstár részéről a felfelé való emelés tendencziáját, a mi arra mutat, hogy a pénzügyi kormányzat nagy tervszerűséggel, ügyességgel és nagy szakavatottsággal el fogja érni azt, hogy az állam bevételei tetemesen fokozódni fognak. És itt kérem az igen t. minister urat, hogy a kereseti adónál és különösen a kisemberek földadójánál utasítsa közegeit, hogy túlbuzgóságukból egy kissé engedjenek s egyúttal arra is kérem a minister urat, hogy vagy most, vagy máskor legyen kegyes az országot felvilágosítani arról, minő czélokra szánja ezeket a kiadásokat, mert én a magam részéről kívánatosnak tartanám, hogy a belső jólétnek, a szocziális, kulturális és gazdasági czéloknak istápolására rezerválná azokat s a véderő czéljaira egyetlen krajczárt se fordítana belőlük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kún Béla: Iskolákat, orvosokat kell adni a községeknek ! (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Gr. Batthyány Tivadar: Mielőtt végezném szavaimat, kötelességem már csak azért is, mert beszédem elején Perczel Dezső és Bujanovics Gyula t. képviselőtársaimmal szemben erre vonatkozólag Ígéretet tettem, röviden nyilatkozni parlamenti reform kérdésében is. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) De megvallom, kénytelen vagyok tett igéretemet rektifikálni, a mennyiben talán legjobb lenne, ha félreértett tegnapi vezérczikkem értelmének helyreigazítása czimén kérnék szót ebben a tárgyban. (Derültség. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Ugyanis nagy meglepetéssel olvasom egyes lapokban, hogy az én tegnapi szerény kis stilgyakorlatom, a mely a »Magyarország« hasábjain jelent meg, kapcsolatba hozatott a rninisterelnök urnak a »Neue Freie Presse« tudósítója előtt tett nyilatkozataival és valami félhivatalos kőnyomatossal. Egészen őszintén ki kell jelentenem, hogy nagy sajnálatomra nem vagyok méltó arra, hogy az igen t. sajtó az én tegnapi czikkemnek más jelentőséget tulajdonítson, mint a mi abban a czikkben van. T. i. t. barátom Holló Lajos pár nap előtt azt mondta, hogy hétfőre irjak egy czikket, s minthogy a rninisterelnök urnak a pénzügyi bizottságban a minap a választói jogra vonatkozólag tett nyilatkozata engem nemcsak, hogy meg nem nyugtatott, hanem azt a meggyőződést érlelte meg bennem, hogy sub titulo statisztikai adatok gyűjtése itt még további huzás-halasztás terveztetik a választói jog dolgában s azért a mint már talán százszor, most ismét százegyedszer sürgettem és követeltem, hogy azt, a mit a király és kormány is megígért, a mit ennek a parlamentnek majdnem minden pártja megigért, minél előbb vigyük a megvalósulás útjára. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ezt annál inkább követelem, mert Perczel Dezső képviselő ur volt kegyes az álparlamentárizmusról beszélni. Azt kérdem én, t. ház, hogy a XX. században valódi parlamentárizmus-e az, a mikor egy 20 milliónál nagyobb lélekszámú nemzetben mindössze 400.000 szavazó van, a kiknek háromnegyedrészét vagy hivatalból lehet presszionálni, vagy pedig meg lehet vásárolni és hogy ezen 3—4 százezer választóval lehetséges-e egy nemzeti többséget produkálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Midőn nekünk a XX. században ilyen parlamentarizmusunk van, akkor ennek megszüntetésére sürgetem én az általános választói jog behozatalát (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és sürgetem különösen a mi viszonyaink között a titkos szavazást. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Felhozták itt több oldalról, felhozatott ugy a t. kormány részéről, mint a mi sorainkból is, Pöldes Béla t. barátom által és felhozta Bujanovics Gyula t. képviselőtársam is a költségvetés tárgyalásának helyesebb beosztását. Ezt teljesen magamévá teszem. Utalok arra a beszédemre, a melyet