Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-192
IM. országos ülés 19ÍÍ július í-én, kedden. 329 az o állásából kifolyó felelősség nagy súlyának teljes tudatában és az igazságnak is megfelelően utalt arra, hogy a véderő most kontemplált fejlesztésének több-kiadásai elférnek a mi jelenlegi költségvetésünk keretében, és hogy a többletek tetemes részét maga a pénzügyminister ur a közös vámbevételeknek évről-évre való fokozásában látja fedezve. Midőn pedig maga a pénzügymimster ur ezt elismeri, az ember azt hinné, hogy tulaj donképen az állami jövedelmek nagymérvű és nagyon odiózus fokozása ezek után már fölösleges lenne, és mégis mit látunk % Látjuk azt, hogy a t. pénzügyminister ur, financziális tudását latba vetve, a találékonyság, a pénzügyi ügyesség egész skáláján végig talál módokat és eszközöket arra, hogy az állami bevételeket tetemesen fokozza. (Igaz 1 Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én nem akarok minden momentumra kiterjeszkedni, melylyel a t. minister ur az állami bevételek fokozását kontemplálja, csak egynéhányra leszek bátor utalni, (Halljuk! Halljuk!) kimutatandó azt, hogy a mennyiben a minister ur maga nem gondol arra, hogy a véderő további kiadása a következő években nagyobb összegeket fog involválni, felkérem a tisztelt pénzügyminister, vagy a ministerelnök urat, kegyeskedjenek kimutatni nem nekem, hanem az országnak, hogy ezeket a most előálhtandó óriási bevételi többleteket tulaj donképen minő czélokra kívánják fordítani. Kun Béla: Mert a nép nagyon szeret fizetni. Gr. Batthyány Tivadar: Egészen más szempontból fogom nézni a jövedelmi források fejlesztését, az uj jövedelmek megnyitását akkor, ha arról győződöm meg, hogy ezek szocziális, kulturális, gazdasági és más ilyen czélokra fordíttatnak (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és egészen máskép fogom elbirálni a kérdést akkor, ha azt látom, hogy itt az igen t. pénzügyminister ur tartalékokat csinál magának ily nagy mennyiségben, a melyeket azután a véderő további kiadásainak fedezésére fog fordítani. (Ugy van I a szélsöbahldalon.) Ha az igen t. pénzügyminister ur megnyugtat engem arra nézve, — de itt már konkrété szeretném tudni, természetesen csak főbb vonásaiban — hogy mire fogja fordítani ezeket a jövedelmeket, akkor — ismétlem — egészen más szemmel nézhetem és más alapon birálhatom el az ő jövedelemtöbbletelőállítási programmját. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Á jövedelmek terén megindított ennél az akcziónál engedje meg nekem a t. pénzügyminister ur, hogy visszaemlékezzem arra az időre, a midőn a legelső izben jelent meg a képviselőházban, mint pénzügymimster. Ugy tudom, ő volt az, — lehet hogy tévedek — a Id már első izben is és azután is évről-évre konzekventer erősen hangsúlyozta mint pénzügyminister — akkor még nem is volt nagyon népszerű ez a jelszó — a progresszív adóztatás gondolatát. (Ugy van I a szélsőbáloldalon.) A magam erősen kifejlődött szocziális gondolkozása mellett KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915, 3X. KÖTET; minden évben kötelességszerüleg éljeneztem, tapsoltam és lelkesedtem a pénzügyminister ur költségvetési expozéjának azon részénél, a hol ő a progresszív adóztatást, mint a jövő megoldandó problémáját említette. Holló Lajos: Láttuk a dohányárak fölemelésében. Gr. Batthyány Tivadar: Epén erre akarok utalni. Bírom a minister ur igéretót, — mert egy régi polémia alkalmából volt szives ezt velem szemben a háznak megígérni — hogy igenis majd az egyenes adó reformja terén a progressziót keresztül fogja vinni. Kijelentette ezt a minister ur akkor, a midőn szemére hánytam, hogy ezeknek a Wekerleféle adóreformoknak, a hol az állami egyenesadónál, az általános jövedelmi adónál a progresszió és az adómentes létminimum keresztül volt vive, ezeknek a reformoknak életbeléptetését elhalasztotta. A minister ur akkor kijelentette, hogy a reform megvalósításánál a progressziót erőteljesen keresztül fogja vinni. Sem okom, sem jogom arra, hogy ebbeli kijelentésének hitelt ne adjak; ezt leszögezem mint örvendetes tényt. Azonban már a mostani legújabb szenzácziós jövedelmi fokozásnál a dohányjövedéki árak uj megállításánál sajnálatomra nélkülözöm a progressziónak ezt a gondolatát. Tudom, hogy nem lehet progresszív adót behozni a szivarnál, de egyet lehet tenni: az olcsó szivarok árát meghagyni, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) vagy csak minimálisan emelni, a kapadohány és a szegény emberek által használt egyéb dohányok árát nem emelni, vagy csak minimálisan emelni, ellenben a drágább szivarokat és pedig mentül értékesebbek, annál hatalmasabb, erőteljesebb áremeléssel sújtani. Ebben az értelemben azt a gondolatot, a mely a progresszív adóztatás fogalmában benne van, a dohányjövedéki díjtételek megállapításánál is keresztül lehetne vinni. Itt legyen szabad más téren is kegyeibe ajánlanom a minister urnak, különösen mint kereskedelmi miiiisternek ugyanezt a gondolatot. Szólok a vasúti díjtételek emeléséről. Elvileg nem kifogásolom, hogy az államvasutak jövedelme bizonyos tarifális intézkedésekkel fokoztassék. El lehet azt érni mindenekelőtt bizonyos indokolatlan kedvezmények megszüntetése utján; elismerem, vannak bizonyos áruezikkek, a melyek elbírják a magasabb díjtételt. De vannak azután olyan vonatkozások, a melyekben a tarifaemelést, mint antiszocziális tervet, a leghatározottabban elutasítanám, s ez áll különösen azokra az áruezikkekre, a melyek a néptömegeknek táplálékául szolgálnak. Utalok azután a személyszállítási díjtételeknél a legalsóbb néposztályok és a szegény lateiner osztályok igényeire (Élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) és határozottan helyteleníteném a II. és a III. osztályban a díjtételek emelését, ellenben hozzájárulok az I. osztály díjtételeinek, különösen gyorsvonatoknál, de személyvonatoknál is, tetemes fokozásához. Ajánlom a t. minister urnak, hogy ezen a téren is vigyen bizonyos progresszivitást keresztül. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldahn.) 42
