Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

328 192. országos ülés Í9l! Julius h-m, kedden. A véderő kérdéseivel kapcsolatosan én még csak egy momentumra bátorkodom utalni és ez az, hogy itt a legkülönbözőbb számitások történnek most, hogy tulaj donképen mennyivel terheljük meg Magyarország államháztartását az uj véderőtörvényj avaslatokkal kapcsolatosan. Én nyugodtan megvárom most már a ma beterjesztett javaslatot, a pénzügyi bizottság jelentését, melyben, ugy tudom, ismét egy bizonyos számítás, a véderőkiadásoknak prehmináréja foglaltatik. Tudjuk, hogy kaptunk a honvédelmi minister úrtól egy kalkulácziót, kaptunk a pénzügyminister úrtól is, de hogy tényleg 1909-től kezdve tulajdonképen mennyi az a többlet, a mibe ez az egész véderőreform kerül, ezt még nem tudjuk, csak azt tudjuk körülbelül, hogy minő czélokra és miket kontemplálnak. Ezzel szemben az igen t. pénzügyminister ur ismételten utalt arra, hogy a kormány megkötötte a közös ministerek kezét valami közös jegyzőkönyvekben és hogy a pénzügyminister ur igen erős garancziának tekinti ezt a jegyzőkönyvet abban az irányban, hogy a kiadások nem fognak emelkedni. Én azt hiszem, hogy az igen t. pénzügyminister ur és a minister urak itt egyáltalában igen nagy tévedés előtt állnak. Fel kell tennem, hogy tévednek, mert nem szabad feltételeznem, hogy czéltudatosan és tudva téveszteni akarnak. Először is tévednek, a midőn azt állítják, hogy a kiadások nem fognak emelkedni, mert hiszen maga a t. pénzügyminister ur is utalt arra a lehetőségre és valószínűségre, hogy . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldálon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: ... 1916-on túl előreláthatólag a véderő terén mutatkozó kiadások a ma tervezett összegekben vagy maximumokban fentarthatók nem lesznek, hanem ezeken túl fognak menni. Azonkívül nagyon jól tudjuk, hogy gróf Montecuccoli tengernagy azzal az őszinte és becsületes nyíltsággal, a mely az ő egész lelkületét jellemzi, beismerte, hogy igenis az a 20 millió, a mely az uj hadihajóknak. . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ... Engedelmet kérek, gyengélkedem ma és ez egyszer nem tudom a t. többség társalgásának zaját túlkiabálni; kénytelen vagyok megvárni, a mig kissé csendesebben méltóztatik lenni. JaczkÓ Pál : Menjen ki a turnus ! Ráth Endre: Csak a szavazásnál kell itt lenni! Gr. Batthyány Tivadar: Mondom, a haditengerészet vezetője egész őszintén bevallotta a delegáczió alkalmával, hogy az a 20 millió, a mely eddig a költségvetésben az elavult hadihajók pótlására volt felvéve, a jövőben nem lesz elegendő. És teljesen igaza is volt, a midőn ezt mondta, mert ő maga kimutatta, hogy a mai flottaprogrammok szerint hajóinknak legnagyobb része elavultnak tekinthető, pótlásra szorul és hogy ezek^helyett a hajók helyett nem kis hajókat, hanem az általánosan elfogadott rendszer szerint hajóóriásokat kell beszerezni, írielyeknek ára természetesen százszoros perczenttel nagyobb. Biztosan számithatunk tehát arra, hogy a mostani haditengerészeti budget annak ellenére, hogy a "Dreadnought-hajódivizió felépítése máris igen nagy mértékben megterheli az államot, még tetemesen több kiadást fog igényelni. Az egészen bizonyos. Van koronatanúm rá, gróf Montecuccoli Rezső tengernagy, a haditengerészet főparancsnoka. De ezenkívül tudjuk, hogy a véderőreformmal kapcsolatosan még több törvényjavaslat vár benyújtásra, melyeknek részletes tartalmáról egyáltalában nincsen tudomásunk. Hogy ezek minő tartalmúak lesznek, hogy kontemplálnak-e majd több kiadást vagy nem, ma nem tudjuk. Egyet azonban egész határozottsággal tudok : hogy akkor, a mikor a hadsereget és az egész véderőreformot ily óriási módon fejleszteni akarják az urak, az altiszti kérdéstTmegoldatlanul hagyni nem fogják, mert nem is hagjdratják. Ha ugyanis az altiszti kérdésnek az lesz a megoldása, a melyet a honvédelmi minister ur és a közös hadügyminister ur most kontemplál, ez átmeneti, kisegítő eszköznek lehet jó vagy nem jó, de hogy ez nem az altiszti kérdés végleges megoldása, az egészen bizonyos. Már pedig, mihelyt az altiszti kérdést \églegesen meg fogják oldani, a mint hogy meg kell oldani, akkor ismét milliókba fog kerülni az államnak közvetve vagy közvetlenül ennek a problémának megoldása, és ez ismét a költségek további fokozását involválja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha még hozzáveszem azt a tagadhatatlanul megállapítandó tényt, hogy a hadseregi kérdésekben az urak, bárki legyen a hadügyminister, mindig azt a rendszert követik, hogy inkább egy kissé alul maradnak a prelimináréknál és később aztán homeopatikus dózisokban adják be a nemzetnek, kezdve a pénzügyminister uraktól, a többkiadások szükségének keserű piluláit, azt hiszem, nem lesz köztünk egyetlenegy ember sem, a ki föltenné, hogy az igen t. hadügyminister és honvédelmi minister akkor, midőn [a véderőjavaslatok költségeit kiszámították, talán tulmagasra mentek. Nem. Azok a t. urak keresték a legalacsonyabb számokat, mindenesetre a mai beszerzési árakat, és gondoltak arra, hogy maradjon a jövő minis tereinek is valami keserű pilula a pótkiadások fedezésének terén. De ettől egészen eltekintve, látjuk, hogy évrőlévre emelkedik mindennek az ára. Emelkednek a nyers anyagok árai, emelkednek a munkabérek, emelkednek az adók, emelkedik minden, a mi számításba jöhet, és így természetes, hogy végelemzésben a hadsereg szükségleteinek árai is fokozódni fognak. Ott pedig, a hol száz-meg százmilliós tételekről van szó, már egynéhány százaléknyi emelkedés önmagában milliókkal fokozza a véderő kiadásait. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy én nem járok rossz utón, midőn e felfogást vallom, azt abban is bizonyítva látom, hogy az igen t. pénzügyminister ur ismételten,