Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

Bl országos ülés i9 hozzájárulási arány, noha itt is szó férne ahhoz, hogy mikép alakulnának a vámbevételek abban az esetben, ha a magyar államterület önálló vámhatárt képezne s mi önállóan köthetnénk kereskedelmi szerződéseket a külfölddel. De ezt a kérdést itt nem akarom taglalni, csak megállapítom azt, hogy a közös hadseregnél a kvóta arányában járulunk a kiadásokhoz, s megállapítom azt a tényt is, hogy közéletünknek kiváló férfiai, mint a minő pl. Chorin Ferencz főrendiházi tag ur, és ha jól emlékszem, egyszer Issekutz Győző képviselőtársam is számításokat tettek a delegácziókban s kimutatták, hogy az, a mivel a múltban a véderőnél az által károsodtunk, hogy nem a kvóta arányában kaptuk meg a szállításokat, hogy ez Magyarország kárára évek során át több, mint egy milliárdot tenne ki. Itt tehát már megint óriási mértékben károsodtunk. Most azonban nézzük a kérdést a honvédségeknél. A honvédségeknél mi magyarok, valljuk be, nemzeti büszkeségből, nemzeti lelkesedésből, azért, mert a honvédségben a jövő magyar önálló hadsereg magját, stokját láttuk, mi a honvédségre mindig örömmel költöttünk. Ezt a mi lelkesedésünket és költekezési kézségünket Ausztria és a bécsi irányadó körök a legszebben elfogadták, ki is használták, egyről azonban egészen megfeledkeztek és ez az, hogy Ausztria is a maga honvédségének fejlesztésében a pragmatika szankczióból folyó kölcsönös védelmi kötelességének megfeleljen. Hogy e tekintetben nem rágalmazok, hanem a való igazságot mondom, erre nézve konstatálom a következőket. (Zaj. Elnök csenget.) Részletes számadásaim vannak évről-évre összeállítva a magyar és az osztrák honvédség kiadásaira nézve, a melyeket először is 1869—1904-ig végösszegükben vagyok bátor bemutatni. E 36 költségvetési évben Magyarország költött a magyar honvédségre 840 millió koronát, Ausztria ugyanebben az időszakban a maga honvédségére költött 710 miihót. Azaz Ausztria tehát, a mely Magyarország terhére igazságtalanul megállapított 36%-os kvótát fizetett, nemcsak hogy a kvóta arányában, de a paritáson is alul költött a maga honvédségére. Ha most e két számból a konzekvencziát levonjuk, akkor a következőkre jutunk. Megjegyzem, hogy számításomban mindig az iUető évek kvótáját, tehát a 31.4 és a 34.4%-os kvótát számítottam. E szerint kijön a következő. (Halljuk I Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Abban az esetben, ha Magyarország költött, a mint hogy költött 840 miihót a magyar honvédségre, az akkori kvóta arányában Ausztriának kötelessége lett volna 2640 milüó K-át költenie az osztrák honvédségre, ha a kvóta arányában járult volna a maga honvédségének fejlesztéséhez. 710 millió korona helyett, tehát 2640 millió koronát kellett volna Ausztriának költenie, az által, hogy ennyire hátramaradt honvédségének fejlesztésénél, 930 millió koronával költött kevesebbet, mint a mi jog szerint illett volna. Ha viszont az osztrák 710 millió kiadást Julius í-én, kedden. 32? veszszük alapul és így számítunk vissza Magyarországra, akkor Magyarországnak 840 millió helyett kellett volna a 36 év alatt 226"2 milliót a magyar honvédségre költenie, vagyis ebben az esetben 613'8 millió K-val költöttünk többet, mint a mennyit a pragmatika szankczió és a teherviselési képesség aránya szerint ránk háramlott volna. Megemlítem, — megint az igazság érdekében — hogy 1905-ben az osztrákok odajutottak, hogy költöttek honvédségükre 44,800.000 K-át, Magyarország pedig 43,260.000 K-át, és most az utolsó években, mióta Ausztriában az osztrák honvédségnél már a tüzérséget behozták, ez az arány Ausztriában kissé megjavult. Ezeket az adatokat azért hoztam fel, hogy felvessem a kérdést magam és a t. ház, és az ország szine előtt is, most a midőn a véderő költségeit a kormány annyira akarja fokozni, hogy az urak maguk is elismerik, hogy ez súlyos terhét képezi a nemzetnek, súlyosan megterheli a költségvetést, már most tisztelettel kérdem, a midőn belemegyünk a közös hadsereg, haditengerészet fejlesztése terén a végső erőfeszítésekbe, akkor jogos volna-e, igazságos volna-e, hogy a két honvédséget, az osztrák és a magyar fejlesztésénél Magyarország ismét a monarchiának, a dinasztikus érdekeknek balekje legyen és ismét sokkal többet költsön, mint a mennyit aránylag rá esik. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ha az igen t. minister urak ide behoznak egy törvényjavaslatot, melylyel a honvédség létszámát meg akarják kétszerezni, 12.500-ról 25.000-re akarják felemelni, midőn a t. urak ezenkívül még a harmadik szolgálati év behozatalával a lovasságnál s a lovasitott tüzérségnél még inkább fokozzák a honvédség létszámát, midőn a kiadásokat saját beismerésük és számításuk szerint csak a rendes kiadásokban évi 43 millió többlettel akarják megterhelni, a mihez még átmeneti és beruházási költségek is jönnének azután, akkor tisztelettel kérdem, belemehetünk-e mi ebbe akkor, ha Ausztria nem a kvóta arányában, nem a teherviselési képesség arányában fogja a saját osztrák honvédségét fejleszteni ? (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Hogy a magyar nemzet most megint rengeteg többletáldozatokat hozzon, mikor tudjuk mindnyájan, hogy ez a nemzet aránytalanul szegényebb, mint Ausztria, és a maga 36%-át sokkal nehezebben hozza ki, mint Ausztria a saját 64-%át a közös kiadásokhoz, akkor azt hiszem, hogy az igen t. uraknak kötelességük a nemzettel, a királylyal és a történelemmel szemben, hogj' ilyen nagy momentumnál, a minő a véderő reform, a melylyel évtizedekre kihatólag igen nagy mértékben terhelik meg az országot, meg ne tűrjék azt az injuriát, mely Ausztria részéről Magyarországgal szemben elkövettetett. Igenis, vegyék alapul az osztrák honvédséget. A milyen arányban fogja a maga honvédségét fejleszteni, a kvóta arányában ugyanannyit tehetünk mi, kötelességünk is tenni a pragmatika szankczióból kifolyólag, de ezenfelül minden fillér a nemzetnek egyszerű megrablása és megcsonkítása. (Helyeslés és taps a baloldalon.)