Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-192

322 192. országos ülés 19ll Julius h-én, kedden. a legerősebb, a legkézenfekvőbb igazság a készfizetések felvételének kérdése volt. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Nagy erő! Gr. Batthyány Tivadar: Hol mutatkozott ebben a kérdésben a t. kormánynak az a nagy ereje, a melyet Tisza István thésise alapján a mostani kormányzattól feltétlenül elvárhatunk ? Van itt egy más momentum is, a mely csak a legutóbbi napokban is bizonyos sajtótárgyalásokat, bizonyos körökben izgalmakat is okozott, a hol megint nélkülözöm azt az erőt felfelé, a melyre pedig az igen t. kormány joggal számithatna. Ez Fiume egyházi elkülönítésének kérdése. Azt hiszem, abban a kérdésben, hogy Fiume katholikus egyházi szempontból hova tartozzék, első sorban minden esetre maguk a fiumeiek és maguknak a fiumeieknek egyházi, vallási érdeke kell, hogy domináljon, vezessen és irányadó legyen. (Ugy van ! a, szélsőbahldalon.) A fiumeiek — tudjuk — évtizedek óta, sőt egy évszázad óta állandóan kérik, sürgetik és követelik, hogy elválasztassanak Zengtől, hogy önálló püspökséget kapjanak, vagy pedig kapjanak egy önálló káptalant valamely magyar püspökség vagy érsekség fenhatósága alatt. Hock János : A Muraközt sem tudtuk visszacsatolni ; az is Horvátországgal maradt egyházilag. Gr. Batthyány Tivadar: Ezt a kérdést az igen t. kormány az előkészítésnek igen előrehaladott stádiumában találta. Mikor itt a fiumei ügyeket tárgyaltuk, konstatáltuk azt, hogy tényleg az előző kormány ezt a kérdést nemcsak hogy napirendre tűzte, hanem hogy különösen Rómában, a hol természetszerűleg elsősorban kell hogy döntő szó essék, ez az ügy egészen tisztázva volt. Az igen tisztelt jelenlegi kormánytól annál az erőnél fogva, a melyhyel felfelé bir, elvárhattuk volna, hogy ezt az ügyet jjerfekczionálja. Senkin sérelem nem esik, ha Fiume a zenggi püspökség joghatálya alól kivonatik, mert, a mint épen nekem volt szerencsém itt e házban egyszer már kifejteni, Fiume sohsem volt a zenggi püspökségbe inkorporálva, hanem ideiglenesen a zenggi püspök személye alá van rendelve, és onnan, mint ideiglenesen odacsatolt, bármilyen jogsérelem nélkül, mint önálló káptalan, akármikor el is vonható. A t. kormány nem folytatta azt az akcziót. . . Hock János: Visszahengerelték! Gr. Batthyány Tivadar: ... a melyet az előző kormány és maguk a fiumeiek is igen szépen előkészítettek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mint azt látjuk az utóbbi időben megjelent azon nyilt levelekből és nyilatkozatokból, a melyek bizonyos horvát elemek megnyugtatására tétettek közzé. Mártonffy Márton : Nem a kormány tette ! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, a horvát bán hivatkozással gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnöktől kapott informáczióra irt egy levelet Bauer urnak, az érseki helyelnöknek. Azt hiszem, hogy ebben a ténykedésben a magyar kormánynak, gróf Khuen-Héderváry Károly ur személyével, mégis csak volt valami kis része. Az volt abban, hogy nem vitték keresztül ezt a szétválasztást, és ezzel a bizony meglehetősen nem a mag}rar kormányzat erejét mutató nyilatkozattal sietett a horvát elemeket megnyugtatni. Nem leszek a szükségesnél hosszabb terjedelmű felszólalásomban, de ha már itt szóba hoztam a horvát bán urat és a horvát dolgokat, kénytelen vagyok, egész rövidséggel, a horvát dolgokra is, csak mellesleg érintve azokat, reflektálni. (Halljuk! Halljuk a baloldalon.) A legutóbbi időben látjuk a következő proczedurát: Valahányszor egy tárcza költségvetésének tárgyalása közeledik, a horvát képviselők részéről bizonyos tárgyalások indulnak meg. Hangsúlyozom, hogy ez ellen a legkisebb kifogásom sincsen; megfelel az alkotmányos eljárásnak, hogy képviselők, a kik egy pártban, egy pártszervezetben, vagy szövetkezésben vannak, egyes költségvetések tárgyalása előtt összeülnek, és megállapítják azt, a mit a kormánynyal szemben a parlamentben követelnek. Ehhez nekik teljes joguk van. Azonban a t. képviselő uraknak ezt a megbeszélését követi azután Tomasics horvát bán ur ő exczellencziájának és a belügyi osztályfőnöknek Chavrak urnak a felvonulása Zágrábból Budapestre, itt azután a horvát bán és a ministerein ök ur között megindul a tárgyalás, a melynek finalizálása után feláll egy igen t. horvát-szlavonországi képviselőtársunk és az illető tárczára vonatkozólag előterjeszti a horvátok j)etitumait. Nehogy félreértés legyen, csak az ellen van itt kifogásom, hogy a mag3^ar képviselőházi tárgyalásokba a horvát bán ur mindig beleavatkozik. Mert az egészen világos, hogy eddig a horvát bán ur azokba beleavatkozott. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozni, csak egyre figyelmeztetek, arra, a mit az igen t. pénzügyminister ur, az én teljes helyeslésem mellett, múltkor a pénzügyi bizottságban, nem a horvátokra vonatkozólag, hanem általánosságban mondott. Az igen tisztelt pénzügyminister ur ugyanis óva intett bennünket attól, hogy ne menjünk arra a térre, a melyet az osztrák ])ártok szoktak követni, hogy egyes fontosabb törvényhozási aktusok előtt paktumra lépnek bizonyos borravaló-rendszer alapján, miként a pénzügyminister ur volt szíves magát kifejezni. A pénzügyminister urnak igaza van, helytelen az osztrákoknak ez a borravaló-rendszere ; én csak óva intem a kormányt, hogy ne alkalmazza ő is ezt a rendszert, — nem akarom a borravaló kifejezést használni, mert ez talán sértő lenne — ne méltóztassék rászoktatni horvát testvéreinket arra, hogy minden képviselőházi tárgyalás előtt bizonyos előzetes tárgyalások folyjanak köztük, a horvát bán és a magyar kormány között, a melyek többé-kevésbbé nyugodtan vagy izgatottan lefolyván, arra az eredményre jut, hogy hirdetik,- miszerint a horvát képviselők megállapodtak a kormánynyal, ergo elfogadják a költség-