Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-192
320 192. országos ülés 19H Julius k~én, kedden. Ez a veszedelem fenyegeti esetleg hazánkat is. Mi nem lehetünk Ausztria szeszfölöslegének lerakodóhelye még akkor sem, ha az állam ezáltal nem károsodik, mert nálunk a szesziparnak fenmaradása, fejlődése és virágzása elsőrendű közgazdasági érdek. (Igaz ! TJgy van !) Nem kételkedem benne, hogy a t. pénzügyminister ur ép ugy gondolkozik, mint mi és épen azért nagyon kérem, hogy a veszedelem elhárítására a jelenleg rendelkezésére álló egyedük eszközt teljes mértékben érvényesitse. Ez pedig a következő. A kiegyezési törvény zárj egyzőköny vének »B. szeszadó* czimű fejezetében a labilis kontingensre nézve a következők vannak (olvassa) : »Mindegyik szerződő félnek joga van, hogy már megadóztatott szesznek a másik területről történő behozatala esetén azon állam összkontingensének. adminisztratív utón végrehajtandó, megfelelő helyesbítését követelhesse, a mely államba szesz behozatik. A kontingensnek e helyesbítése mindig a közvetlenül következő termelési időszakra nézve foganatosítandó. A több-behozatal által érintett állam emiitett jogával csak akkor élhet, ha a mindenkor folyó évnek június hó elsejét közvetlenül megelőző 12 hónapban az átutalási eljárás mellett behozott összes szesz az átutalási eljárás mellett kivitt összes szesz mennyiségét a mindenkor folyó termelési időszakra érvényes szeszkontingensnek egy százalékával meghaladja.« Ez a százalék a múlt évben, vagyis a június 1-ét megelőző 12 hónapban kitesz már körülbelül — végösszeg még nem áll rendelkezésünkre — 30—40.000 hektolitert. Nekünk jogunk van követelni, hogy ezzel a mennyiséggel Ausztria a saját kontingensét csökkentse, és az egész magyar szesziparnak életkérdése és elsőrangú fontos érdeke az, hogy a t. minister ur ezen követelési jogunknak teljes mértékben érvényt szerezzen. Ezeket voltam bátor a magyar szeszipar érdekében a t. minister urnak szives figyelmébe ajánlani, és az appropriácziós törvényt, mikép előbb emiitettem, elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Következik ? Beszkid Antal jegyző : Gr. Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban a parlamentáris uzusnak megfelelőleg is reflektáljak előttem szólott t. képviselőtársam igen érdekes és tartalmas fejtegetéseire, melyeket nagyjában és egészében a magam részéről is megszívlelendőknek és helyeseknek tartok. Az igen t. képviselőtársam felszólalásából különösen két momentum ragadta meg figyelmemet, melyeket különösen láemelendőknek, megszívlelendőknek és ezen kérdések megoldásánál különösen konszideráczió tárgyává teendőknek tartok. Az egyik az, a mit arra az egykoronás differencziára méltóztatott mondani. Mint egyike az ország azon polgárainak, kik egészen és közvetlenül az ország határán laknak, és igy saját tapasztalatoriból ismerem azt a kölcsönhatást, a mely a határmenti lakosságok közt fennáll, teljesen igazat adok t. képviselőtársamnak abban, hogy ha a szesznél egy korona differenczia lesz, ez annyira kecsegtető lesz a polgárokra, hogy ott bizony a régi idők fel fognak elevenedni, és a határ mentén a csempészet újból igen nagy mértékben divik majd, miként ma is már egyes ezikkeknél ezt a csempészést tapasztalhattuk a határ mentén. Ha már határozati dolgokról beszélek, legyen szabad ezzel kapcsolatosan ugyancsak a magyar kincstár érdekében a minister ur figyelmét egy kisebb kérdésre ugyan, de mégis oly kérdésre felbivni, melylyel érdemes lesz foglalkozni. Ez a határmenti községekben a dohány- és szivarelárusitók ellátására vonatkozik. Az osztrákok ebben igen ravaszak és ügyesek. Ők a határmenti községekben különböző dohány- és szivaráruik legjavát osztják ki az árudáknak, ellenben nálunk e tekintetben ez a kis taktikai fogás az egész vonalon még éj>enséggel nem érvényesül. Ennek azután az a következménye, hogy a határmenti magyar községekből különös előszeretettel mennek át az osztrák községekbe és szerzik be ott a dohány- és szivarárukat, és hozzák, vulgo csempészik azokat ide át. Jó lenne tehát, ha a t. minister ur oly intézkedéseket léptetne életbe, mint azt az osztrákok tették, hogy dohánytermékeinknek a java kerüljön kiosztásra a határmenti községekben. Ez különösen áll a nyugati határra, a hol Ausztriával vagyunk szomszédosak. A mit pedig t. képviselőtársam az alkoholizmus terjedése ellen, helyesebben az alkoholizmus terjedésével szemben annak mérséklésére vonatkozólag itt fejtegetett, azt a maga egészében aláírom és azt hiszem, igazán üdvös munkát végez t. képviselőtársam, a midőn azokból a padokból is sürgeti, hogy az alkoholizmus terjedése ellen konkrété tenni kell. még hogyha a fogyasztási adók terén valamelyes csökkenés is állana elő, mikor sürgeti, hogy a vasár- és ünnepnapi korcsmározást legalább is mérsékelni kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Igen tanulságos e tekintetben, hogy az alsóbb néposztályokat képviselő szocziáldemokrata pártok az egész világon már rég rájöttek erre és rég szorgalmazzák már nemcsak a vasárnapi munkaszünetet, hanem a vasárnapi korcsmázási szünetet is és hogy ezzel kapcsolatban keresztülviszik azt az eszmét, melyet idehaza is és a külföldön is igen sokan — szerény magam is —- propagáltak és a melyet, mint a legutóbbi napokban olvastam, valamelyik ipari vállalat nálunk már is meghonosított, hogy t. i, átteszik a fizetési napot valamelyik hétköznapra. Nem tudom, milyen budapesti iparvállalatról volt a lapokban szó, de tény, hogy a fizetési nap ilyen áthelyezése nemcsak a közegészségügyre, de az alsóbb néposztályok anyagi helyzetének megjavítására is, nem is hinné az ember, minő nagymérvű, kedvező hatással van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)
