Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

191. országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. 309 osztrák iró, Walter Rogge, a ki azt mondja, hogy egykor a szószegésnek valódi anarhiája következett be, mely Ausztria népeiből még a fejedelmi szó szentségébe vetett bizalmat is teljesen kiirtotta, akkor szomorú hasonlatot kell találnom az akkori osztrák és a magyar mai viszonyok között. Ki jogosította fel a kormányt arra, hogy a királyi szó szentségébe vetett hitet Magyarországon bármi tekintetben is árnyékkal illesse ? Ha az angol parlamenti viszonyok uralkodnának nálunk is, akkor elég lenne hivatkoznom Strafford ministernek esetére, a ki I. Károlynak rossz tanácsokat adott s ezekért aztán igen keservesen lakolt is. Ilyen rossz tanácsadásért nem hiszem, hogy az igen t. munkapárt valaha is felelősségre vonná a maga kormányát. Előtérbe tolták önök a katonai kérdéseket a választói jog megvalósítása előtt. Én nem állok Deák Ferencznek, a haza bölcsének politikai álláspontján, nem állok a 67-es törvények alapján, azonban mégis meg fogja engedni nekem a munkapárt, ha ennek a bölcs embernek, ennek a nagy törvényhozónak egy már sokszor applikált és nagyon is ismeretes mondására mutatok rá, nevezetesen arra a begombolt és pedig rosszul begombolt kabátra. Mikor erről a rosszul begombolt kabátról volt szó, — mint tudjuk, s mint önök is általában ismerik ezt az esetet — Deák Ferencznek az volt az álláspontja, hogy azt ki kell gombolni és az egész műtétet teljesen elölről kell kezdeni. Ilyen rosszul begombolt kabát a mai politikai helyzet is, a melyen ki kell először gombolni a katonai javaslatok gombját és el kell kezdeni a begombolódzást a választói reformmal, mert csak igy lesz az a kabát tökéletesen begombolva. Azt hiszem, tudják önök ennek a Deákadomának folytatását is. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső: Mikor aztán Deáknak erre az adomájára egy fenhéjázó osztrák minister azt mondotta, hogy hiszen ezt a gombot le is lehet vágni, akkor Deák a maga egyszerű bölcsességével ugy felelt, hogy igen, de az a kabát mégis rosszul lesz begombolva. Ennek az osztrák ministernek szerepét játszotta a legutolsó pénzügyi bizottsági ülésen Lukács László pénzügy minister ur, a ki azt mondotta, hogy ezeket a katonai kérdéseket le kell tárgyalni, el kell intézni és csak akkor várhatunk egészséges parlamenti alakulásokat, más pártközi viszonyokat és helyzetet. En azt hiszem, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur ezzel a nyilatkozatával ugyanabba a bűnbe esett, mint az előbb emiitett osztrák minister. Az a kabát csakugyan rosszul lesz még ezután is bogombolva, mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy, ka az igen tisztelt kormány s az őt támogató többség most tüzzel-vassal keresztülhajtja, keresztülerőszakolja a nyári szünet alatt ezeket a javaslatokat, — számítva a nemzetnek s az ellenzéknek fáradtságára és kimerültségére — hogy akkor politikai kabát helyesen lesz begombolva. Sőt ellenkezőleg. Megmarad a nemzetben mindig az a keserűség, a melyet jjedig a nemzetből feltétlenül ki kell irtani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. uraim! Újra Deákra kell visszatérnem. Deáknak tökéletesen igazsága volt a rosszul begombolt kabát teóriájában, mert a következmények őt feltétlenül igazolták ; igazolta nevezetesen az, hogy visszavonták az októberi diplomát és visszavonták a februári pátenst és elkövetkezett az alkotmányos állam. Hát ne méltóztassék azt hinni, hogy ha a katonai reformokat most a nemzet akarata ellenére és csak az osztrák akarat szerint meg fogják valósítani és keresztül fogják erőszakolni, akkor ez a kérdés egyszerűen eliminálva lesz a magyar politikai közéletből. Ne méltóztassanak azt képzelni, hogy ez az októberi diploma és ez a februári pátens vissza nem fog vonatni előbbutóbb. Mert az ellenzék és maga az ellenzéket támogató nemzet is fogja tudni a kötelességét. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert egyetlenegy nemzet sem mondhat le arról, (Mozgás. Elnök csenget.) hogy függetlenségének összes attribútumaival rendelkezzék. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Minden nemzetnek ősi joga az, hogy nemcsak belügyei, hanem külügyei és hadserege felett is tökéletes mértékben rendelkezzék. Ilyen ősi joga egy élni akaró és egy további boldogulásban jövőjét lelni akaró nemzetnek az, hogy a hadseregben a maga nyelvét is érvényesítse. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Oly ősi joga ez, a melyről hiába akar maga a nemzet is lemondani; arról semmiféle erőszaknak engedve le nem mondhat és attól el nem téríthető. (Élénk helyeslés a szélscibaloldalon.) Csak a hagyományos osztrák politika mondja azt, hogy Magyarországnak politikai és pénzügyi, gazdasági kizsákmányolása az ő szerzett joga. Ezzel szemben hivatkozhatom hazánk egy lángelméjű alakjára, Kossuth Lajosra, a ki a nemzet jogaiért küzdött és mikor 1849-ben a helyzet már annyira kiélesedett, hogy ő is megkísérelte az ellentétek kiegyenlítését és felment Bécsbe, ezen bécsi utazásának eredménye mi volt ? Az, hogy 1849. január 13-iki beszédében a következőkről volt kénytelen beszámolni. (Halljuk I) Azt mondotta, hogy (olvassa) : »Az általa engesztelésre nyújtott kéz visszautasittatott azzal a követeléssel, hogyha a nemzet békét akar, meg kell előbb hajolnia.« Ez több mint félszázaddal ezelőtt történt. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső." És vájjon azóta változtak-e a viszonyok; változott-e a politikai helyzet ? Ellenkezőleg. Mikor a nemzet a maga jogaiért akar küzdeni, akkor első kötelessége az ezen jogairól való lemondás és, fájdalom, akad Magyarországon párt és kormány, a mely ezt az álláspontot magáévá teszi. Azonban az életet a maga haladásában megállítani nem lehet. (Ugy van /