Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

310 191 országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. a szélsőbaloldalon.) így voltunk pl. a honvédség felállítása kérdésével. Egy osztrák iró, Springer, megemlékezik arról, hogy mikor a magyar honvédséget felállították, akkor a császári királyi közös hadsereg tisztjei közül is többen felvétették magukat a honvédség kötelékébe. És mit csináltak azok az igen tisztelt urak ? Fogadalmat tettek egymás között, hogy ezeket az átlépett tiszteket nem tartják tovább bajtársaiknak. Hova fejlődött azóta a honvédség intézménye % Tökéletesedett ; fájdalom, annyira tökéletesedett, hogy csaknem magáévá tette már a közös hadsereg testületi szellemét és érzését is, a mire elég szomorú példát mutat épen ennek a parlamentnek legelső története is. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől. Elnök csenget. Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden foglalkozzam még a katonai kérdésekkel. (Halljuk l) Vissza kell mennem a Hofkriegsrat intézményére. Ez a testület volt az, a mely megtestesítette az élettől való elzárkózást: ez a testület nevelte az osztrák generálisokat, azokat, a kiket későbben odafenn is maguk az osztrákok Heeresverderber-éknek neveztek. Ez a testületi szellem okozta azt, hogy Benedeket hadi törvényszék elé állították, azt a Benedeket, a ki magyar ember volt, a ki dicsőséges haditetteket szerzett Ausztriának, de a kinek később, a hálátlanság folytán, még társait is eltiltották attól, hogy a temetésén részt vehessenek. Az osztrákok különben a hadsereg kérdésében is elkésnek mindig egy gondolattal, egy taktikával. Pl. 1859-ben az olasz hadjáratnak tanulságait ők már az 1866-iki porosz hadjárat alkalmával akarták érvényesíteni s mig 1859-ben pl. a szuronyroham volt az eredményes, 1866-ban már a gyorstüzelő puskákat érvényesítették a poroszok, s természetesen az 1859-iki taktikával csatát nyerni nem lehetett. És honnan van ez ? Abból a maradi szellemből, a mely az osztrák hadsereget állandóan jellemezte. Abból, hogy ebben a hadseregben invenczió nem volt. És hogy nyilatkozik erről az invenezióról egyik 67-es alapon álló igen tisztelt volt politikusunk, Beöthy Ákos »A magyar állam fejlődése és küzdelmek czimű nagy művében ? Azt mondja, hogy igazi nagy hadvezért, lelkes hadsereget csak a nemzeti érzés, a lelkesedés, a függetlenségi érzés s az ezzel összefüggő vállalkozási szellem tud produkálni. Ez a mai viszonyok között sincs meg, ezek az attribútumok, a melyeket Beöthy Ákos a maga nagy munkájában felsorolt. Ezért nincs annyi, magyar főtiszt az osztrák-magyar hadseregben ma is. Ezeket a tulajdonságokat a Hofkriegsrat és az a testületi szellem gyűlölte, ezért nem tudunk mi az osztrákmagyar hadseregben ma sem boldogulni. Pedig ugyancsak Beöthy Ákos emlékszik meg egy másik esetről a napóleoni hadjáratok idejéből, a hol a magyar katonának megint a hadratermettségét akarja illusztrálni. Nevezetesen mikor a nagy Napóleon az osztrákokkal küzdött, akkor a hadsereg hadijelentéseiben az osztrák -csatavesztő generálisokat mindig nagyon feldicsérte; volt azonban egy ellenfele, egy Alvinczy nevezetű vezér, a kiről sohasem emlékezett meg ; furfangosan kieszelte, hogy ez a nagy hadvezér és sikerült elérnie, hogy az osztrák hadvezetőség bölcsessége Alvinczyt a lehető legrövidebb idő alatt vissza is hivta. Ugyancsak Beöthy Ákos nagyon szépen irja le a maga munkájában és párhuzamot állit a polgári alkotmány és a katonaság fejlődése között. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ne méltóztassék azt hinni, hogy Róma történetét akarom elősorolni; csak nagyon röviden utalok arra a fejlődésre, nevezetesen az első nagy hadsereg-szervezőjük, Servius Tullius pl. a választói jogosultságot egyenesen a katonai szolgálathoz kötötte. Már a pun-háboru alatt ez a római hadsereg a nemzetőrség jellegét viselte magán. (Mozgás jobbfelől.) Nagyon röviden végére érek, igen tisztelt képviselőház. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Caesarnak idejében már csak a hadvezért és a parancsnokokat ismerte ez a hadsereg ; későbben pedig, a mikor a czézárizmus elfajult, jöttek a praetorianusok és ezek nemcsak a császárságnak, hanem Rómának is aláásták a létét. Sümegi Vilmos : Bp ugy, mint itt! A Caesarok ! Ábrahám Dezső: Nagyon fontosak ezek a történeti példák, mert igaz az a közmondás, hogy a történet megszokta magát ismételni. Ezért nem szabad nálunk elzárni a hadsereget a nemzettől. És ha ilyen katonai törvényjavaslatokat fognak keresztülhaj szólni, mint a milyenek tervbe vannak véve, előbb-utóbb eljutunk azon jiraetorianizmushoz, a mely a végveszedelembe döntheti nemcsak Magyarországot, hanem a monarchiát is. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. uraim ! Egy érdekes jelenségre kell mutatnom megint a hadsereg történetében. A veronai kongresszus alkalmával és idejében volt az, hogy pl. a spanyol és az olasz alkotmányos mozgalmakat épen a hadsereg és a katonaság támogatta. Ezen veronai kongresszuson azután a többi diplomatákkal együtt részt vett maga Ferencz császár is, a kitől származik a »divide et impera« politikájának alaptétele. Ez a Ferencz császár azután, a mikor hallotta, hogy a diplomaták tárgyalják azokat a kérdéseket, hogy a katonaság a néppel fraternizál, dicsekedve emiitette, hogy ez az én országomban lehetetlen, mert én nekem egy csoda gyógyszerem van ; én az olaszokat elhelyezem Magyarországon, a magyarokat Olaszországban, és igy az egyiket a másikkal ellensúlyozom. Ez a divide et impera politika alajstétele, a melyet a mai viszonyok közt is fájdalmasan tapasztalunk. (U gy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Hiszen az újkori vérnélküli átalakulásokat minek köszönheti Törökország, Portugália ? Annak, hogy a hadsereg egygyé volt forrva a nemzettel, magáévá tette a nemzet eszményeit, az alkotmányjogi törekvéseket. Ott, a hol az általános védkötelezettség korszaka áll fenn, ott, a hol nem lehet olyan Wallenstein-féle