Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

308 191. országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. jelentenem, hogy a függetlenségi párt arra a reális és méltányos álláspontra helyezkedett : ha csakugyan bebizonyítják azt, hogy a katonai javaslatokra, illetőleg a véderőtörvény keresztül vitelére föltétlenül szükség van, hogy szükség van a létszámemelésre, szükség van a katonai költségek emelésére, akkor ő nem fog elzárkózni ez elől, és nem gördit akadályt elébe annak, hogy megkérdezzék a nemzetet, a nemzet valódi akaratát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volt, t. uraim, nem a kikapcsolásnak, hanem a becsületes megegyezésnek az előzménye. És ez a képviselőház, a mely a jelenlegi választási rendszer alapján ült össze, és a mely a múltban tapasztalt és mondhatni egész Európának szégyenteljes botránykövét képező 1910-iki választásnak az eredménye. . . . (Nagy zaj. Mozgás és ellentmondások a jobboldalon. Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Ez igy van ! Egész Európában szégyene ez a magyar történelemnek ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Ezt nem lehet letagadni! Ezt csak szégyenleni lehet! (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy kifejezéseiben kiméletesebb legyen a parlament legnagyobb pártja iránt. (Helyeslés a jobboldalán. Zaj.) Sümegi Vilmos: Az egész világsajtó beszélt erről ! (Folytonos zaj.) Lovászy Márton : Pellengérre állitottak bennünket egész Európa előtt! Szegyeij ük magunkat önök miatt! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igy van ! Ezt nem lehet lekicsinyelni ! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ábrahám Dezső : Tartozom annak kijelentésével, igen t. ház, hogy ez a megjegyzésem egyáltalában nem vonatkozhatott igen t. képviselőtársaimra. Csak a rendszert akartam ezzel illusztrálni ; mert az igen t. munkapárt idáig is meggyőződhetett arról, hogy minden egyes tagja iránt tisztelettel és be kell vallanom, talán a legnagyobb rokonszenvvel is viseltetem. Csakhogy a mikor ilyen mederben és ilyen modorban tárgyalok, ne méltóztassanak magukat ezzel a választási rendszerrel azonosítani, mert meg vagyok róla győződve, hogy lelkük mélyében talán önök is elitélik azt. T". uraim ! Az az u. n. kikapcsolási teória, a melyet a t. ministerelnök hangoztatott, nem kikapcsolás ; az egy becsületes megegyezés volt a korona és a koahczió közt. Vájjon ezt a becsületesen megcsinált kétoldalú szerződést ilyen becsületesen be is tartották-e ? Elrendelték az 1911. évi választást. Jöttek önök, és kik jönnek önök után, azt még nem tudjuk, de valószínűleg mások jönnek, ha a választási reformot megalkotjuk. És mit csinált a munkapárt ? Két kézzel kínálta a katonai javaslatok minden áron való keresztülvitelét. Ezért nem a korona hibás egy parlamentáris államban, hanem elsősorban az annak tanácsot adó kormány, (ügy van! balfelől.) Ez a kormány, a mely tanácscsal ellátja a koronát, számit a nemzetnek a választások óta tartó letargiájára és azt hiszi, hogy tovább is szunnyadásban tarthatja a nemzet alvó lelkiismeretét. A kormány most a nyári hónap alatt akarja elvonni az embereket a nyári üdüléstől, az ellenzéket, a mely eddig is becsületesen telj esitette feladatát, attól a pár hónapi szabadságidőtől akarja megfosztani, a gazdákat el akarja vonni a mezőgazdasági munkálatoktól épen ebben a két legfontosabb nyári hónapban, a hol a legtöbb ember a maga egész esztendőre való kenyerét megkeresi. És mi lesz a vége ? Be fog következni az az állapot, a mely bekövetkezett a bankkérdésben : keresztülforszirozták, s Ausztriában a mai napig sem lett belőle törvény. A nyári cziklus alatt a véderőj avaslatot akarják keresztülhajtani, holott nincs Ausztriában senki, a ki felelősséget vállaljon azért, hogy a javaslatok ott is keresztülmenjenek, és nincs senki, a ki felelősséget vállaljon azokért az állitólagos vivmányokért, a melyek a katonai büntető perrendtartásban a nemzet részére állitólag biztositva vannak. Én azt nem vitatom itt, hogy van-e vívmány a katonai perrendtartásban vagy nincs, de azt tudom, hogy az összes katonai javaslatokban semmi vivmány nincs, még a kilenczes bizottsági programm sincs meg, a melynek megvalósítását majd a hadvezetőségjóindulatára fogják bizni, a mire azt a jó magyar nótát applikálhatnám, hogy: » Várhatsz babám, elvárhatsz.« Azonban mit csinál a ministerelnök ur ? Azt mondja, hogy a katonai javaslatok között még junktimot sem kivan felállitani, és nehogy e tekintetben majd felelősségre vonják, már a véderő- és a pénzügyi bizottságban hangoztatta, hogy junktim nélkül is keresztül viszik a javaslatokat. Ha a magyar kormány nem állit fel junktimot az állitólagos vivmá,nyok és a tényleges terhek között, akkor kitől várjuk ezt ? Talán az osztrák parlamenttől, vagy az osztrák kormánytól ? önök, t. többség és kormányuk megszegték a nemzet és a korona közt létrejött megállapodást, előránczigálták a katonai javaslatokat a nélkül, hogy megtartották volna azt a sorrendet, a mely már 1906-ban megállapittatott és a melyet a trónbeszéd az önök részére is kötelezően előirt. Azonban a kormány nagyon rossz tanácsot adott a koronának. Nekem eszembe jutnak s feltűnnek a 48-as állapotok és pedig nem a magyar, hanem a bécsi állapotok, a mikor a reakczióval szemben a szabadabb gondolkozás kezdett tért foglalni és a mikor a bécsi forradalomnak előszele már érezhető volt, a mely korszakról Horváth Mihály, egyik nevezetes történetírónk megemlékezve, azt irja, hogy »az uralkodásban nem volt őszinteség*. Ezt az őszinteséget ennek a kormánynak politikájában sem vagyok képes felfedezni, bármennyire kutassak is utána. Ha pedig rámutatok egy más körülményre, nevezetesen arra, hogy az 1848-iki osztrák állapotokról hogy nyilatkozik egy