Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

191. országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. 307 lustaságán múlik, nem abban leli magyarázatát, hogy mindenáron a készből akar élni, hanem igenis abban, hogy a mi szerencsétlen közgazdasági és politikai viszonyaink nem nevelnek önálló egyedeket, . .. (Zaj jobbfelól. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Türelmetlen a turnus ! Ábrahám Dezső : . . . nem nevelik az embereket arra, hogy a maguk lábán igyekezzenek boldogulni, szorgalmasan gazdálkodni, mert bármennyire is megvan ez a törekvésük azoknak az embereknek, nem vihetik ezt keresztül a mi szerencsétlen közgazdasági és politikai berendezkedésünk miatt. (Vgy van! a szélsőbalóldalon.) És mi következik ebből a mindenáron való hivataloskodásból ? Nem egyéb, mint ezeknek az ezreknek és ezreknek éhbéren való dolgozása, munkálkodása. Nem egyéb ezeknek a tömegeknek felvonulása, mint a hivatalos uniformisba bujtatott koldusoknak tömege, (ügy van'! a szélsőbaloldalon.) Hiszen önök is, mi is az ellenzéken nap-nap után kapjuk azokat a síró, jajgató és — meg kell vallanom — legtöbbször jogos panaszokat felsoroló feliratokat, a hol ezek az osztályok könyörögve kérik helyzetük javítását, a mely csakugyan tűrhetetlen és feltétlenül javitásra szorul. (Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) De hogyan állunk a kormánynak például a közszabadságok tekintetében való gondolkodásával szemben ? Itt csak egyszer nyilatkozott meg ilyen dolog : a tanitók szabad egyesületével szemben. Hogy pedagógiai szempontból mennyiben helyes, mennyiben nem helyes, hogy a tanitók egyesületekbe verődjenek és esetleg érdekeiket ilyen módon akarják előmozdítani, azt nem vitatom. Egy azonban tény, hogy ez a tanitói egyesület nem adott elegendő okot arra az elbánásra, a melyben őt felettes hatósága részesítette. Méltóztassanak ezek után megengedni, hogy ' röviden áttérjek arra a kérdésre, a mely voltaképen az appropriácziós vitának is ütköző pontja, a mely miatt az appropriácziós vitában is felszólaltam : a katonai kérdésre. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Mikor a függetlenségi párt 1906-ban a koaliczióban belement a kormányvállalásba, akkor látta, hogy a véderőjavaslatok körül lefolytatott nagy küzdelme nem járt azzal a kellő eredménynyel, a mely minden szabad és ideális nemzetnek vágya és czélja kell, hogy legyen. Akkor mi történt ? Történt egy megállapodás, ha önöknek ugy tetszik, egy kikapcsolás. Akkor az történt, hogy a függetlenségi párt elfogadta a nagy Széchényi Istvánnak azt az elvét, hogy ha politikailag függetlenek akarunk lenni, akkor legyünk először gazdaságilag függetlenek. Ráhelyezkedtünk tehát a gazdasági függetlenség álláspontjára. Ezt biztosította nekünk az 1906-iki trónbeszéd és az arra adott felirat, de azt hiszem, biztosította még az 1910. évi trónbeszéd is és az arra adott felirat is. Akkor, a midőn például — hogy csak egyetlenegy számadatot említsek — a magyarországi textilbehozatal évente több mint 600 millió korona értéket tesz ki, a midőn összehasonlítást kell, hogy tegyünk a nagy német-franczia hadisarczczal szemben, a mely öt milliárdot tett Id és azt látjuk, hogy mi tíz év alatt többet fizetünk nagyobb részben Ausztriának és a külföldnek, mint a mennyi a franczia hadisarcz volt, a mely Németország iparát oly óriási mértékben előmozdította és kifejlesztette, akkor csakugyan teljesen jogosult volt a függetlenségi pártnak az az álláspontja, hogy a gazdasági függetlenséget tüzzel-vassal meg kell alapozni, mert ezen az alapon fog felépülni Magyarország politikai függetlensége. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelól.) Elnök : Csendet kérek ! Ábrahám Dezső : Mi lett erre a válasz az igen t. más pártállásuak részéről ? Az, hogy a függetlenségi párt elejtette a katonai követeléseket. Egj^ebet nem hallottunk egész volt kormányzati életünk alatt, mint hogy a katonai kérdéseket épen a függetlenségi párt, a melynek kötelékébe szerencsém van tartozni, tökéletesen elejtette és ráhelyezkedett egyetlenegy ütközőpontra, a bankkérdésre, mást nem is akart megvalósítani, hanem mintegy azt mondván, »aprés moi le deluge«, utánam jöhet a vízözön, nem törődött semmivel sem és csak azt kívánta, hogy : adjátok meg az önálló bankot és mi lemondunk mindenről. Hát, t. képviselőház, a mi bizonyságát fogjuk adni annak, hogy önök, és azok, a kikjigy gondolkoztak, hogy a függetlenségi párt lemondott mindenről, tévedtek; tévedtek, a mikor azt hitték, hogy a függetlenségi párt az országnak ezt az ősjogát, a katonai vívmányok kérdését feladta volna. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj jobbfelól. Halljuk ! Halljuk !) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, t. képviselőház. Ábrahám Dezső: Felszólalásomnak ezen részében, t. uraim, egy kissé keserű leszek, de méltóztassanak nekem ezt elnézni, mert épen azon orvosszerek keserűek, a melyeket önök velünk be akarnak vétetni. A ministerelnök urnak egy legközelebbi felszólalásából azt láttam, hogy önök, de különösen a kormány, nem a kikapcsolás és bekapcsolás politikáját akarják megvalósítani, hanem igenis keresztülviszik minden erővel mindazon szükségletek megvalósítását, a melyeket elsősorban szem előtt tartanak és ilyen szükségletnek tartják a katonai j avaslatok keresztüliorszirozását. Hát ez nagyon szép teória, de hogy be fog-e válni és olyan rövid idő alatt fog-e beválni, a mint önök hiszik, az más kérdés, s arra majd a függetlenségi párt fogja megadni a feleletet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) A t. ministerelnök ur megfeledkezett egy dologról, arról ugyanis, hogy itt nem kikapcsolásról és bekapcsolásról van szó, nem egy politikai teóriának a megvalósításáról, hanem, hogy itten voltaképen a katonai kérdésben egy becsületes megállapodással állunk szemben. Mert ki kel 39*