Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

19L országos ülés 1911 fogástól, a melyet egyszer Kossuth Lajos, a melyet egy Deák, egy Andrássy, egy báró Eötvös hirdetett ? Hova tértünk el ezen tradiezióktól, a mikor tételes törvényeket, mint a zsidóság reczepczióját, itt erős kritika tárgyává tesznek és fennálló törvények ellenére erős támadásnak lesz kitéve a zsidóság ? Én semmikép sem érzem magam a zsidóság hivatott védőjének, azonbamkonstatámom kell, hogy a Magyarországon lakó összes népfajok közül ez az egyedük nem-magyar népfaj olyan, a mely teljesen hozzásimult a magyarsághoz, a mely talán sovinisztább lett a legsovinisztább magyarnál, a mely mindenütt, a hol az országban van, a magyarságot, a magyar politikai államot képviseli és védi. Azt hiszem, hogy ha ezt a vallásfelekezetet ok nélkül háborgatják, talán senkinek sem tesznek vele jót, de legkevésbbé a magyar államnak. Egy olyan államban, a melyben kilencz nemzetiség és hét vallásfelekezet van, más politikát, mint liberális és demokratikus politikát folytatni nem lehet, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon,) Egy gyenge államban, a mely ha teljes erővel küzd elleneseivel szemben, még akkor is svenge, más politikát, mint az erők összesitésének politikáját vallani nemcsak nem helyes, nem okos és nem liberális, de legkevésbbé sem hazafias. De különös jelenséget tapasztalunk e téren. Az a kormány, a mely megtűri itt a klerikális-liberális vitát, és azon erővel, a melylyel mint a többség vezetője rendelkezik, nem fojtja el ezen vitatkozást, ugyanaz a kormány bizony megengedi a zsidóság egy más kártékony részének tömeges beözönlését, bevándorlását. Az itt élő autochton, teljesen megmagyarosodott zsidóságot nem védi a klerikális támadásokkal szemben, hanem a Galicziából beözönlő, a magyarságra veszedelmes antikulturális tömegeknek bevándorlását nem tudja, vagy nem képes meggátolni. Minden téren féldolgokat látunk a kormány részéről. A be nem váltott Ígéretek mellett az akarni és cselekedni nemtudás egyaránt jelentkezik. Midőn a t. kormány idejött s az a sima gentleman azt mondta, hogy az országot képes meghódítani, akkor mint liberális, demokrata és mint erős szoeziális tevékenységet igérő kormány jelentkezett. Mi lett ebből beváltva ? Itt van a városi rendőrségeknek rég elhanyagolt ügye ; nem lettek államosítva. A városi autonómia, a melyet a városoknak gyors, szinte tüneményszerű fejlődése szükségessé tett, nem lett megalkotva. Megyei közigazgatásunk köztudomásúlag a legrosszabb közigazgatás Európában, azonban reformja csak Ígérve lett, de egy lépés sem történt az érdekében. Pedig ezen rossz közigazgatás, legyünk őszinték, nemzetiségi bajainknak egyik főkutforrása. Jó közigazgatással és igazságos elbánással sok olyan erős nemzetiségi agitátort, a ki ma a magyar államnak ellensége, meg lehetne ide hódítani. Mi történt a boradó elengedésével, a mely megígértetett ? Mi van a választói joggal, a mely/ július 3-án, hétfőn. 301 nek reformját ma egyaránt mindenki kívánja, tekintet nélkül arra, hogy az általános titkosnak, vagy csak a kiterjesztett választójogi reformnak híve ? Minderről nem hallunk semmit, csak hallunk arról, hogy vizrebocsátanak hadihajókat Ausztria büszke jelszavával, Viribus Unitis, és hallunk arról, hogy a kilenczes bizottság programmjának teljes negligálásával felemelt létszámot, uj véderőtörvényt óhajt a kormány csinálni. Nem akarok kitérni a költségvetésnek egyes részeire, mert hiszen előttem szólott t. képviselőtársam, Lovászy Márton, teljes részletesen és sokkal nagyobb tudással, mint én tehetném, bebizonyította, hogy a költségvetés már magában véve rossz. Nem akarok utalni arra, mert ő már elmondta, hogy 250 milliót megszavaztak hadügyi költségek emelésére, és viszont az iskolák szaporítására csak 300.000 koronát szavaznak meg. De arra utalok, hogy 8 millió analfabéta van, hogy iskoláink fennálló része is a legtürhctetlcnebb állapotban van. Utalnom kell arra, hogy a tanyákon száz- meg százezer tiszta faj magyar nő fel minden oktatás, kultúra nélkül. Hiába ábrándozunk addig egységes Magyarországról, a hol a nemzetiségeket meg tudjuk magyarosítani, a mig saját magyar véreinknek nem tudunk kultúrát adni, Nem akarok arról beszélni, hogy az egyetemek tultömöttsége miatt rendszeres felső oktatás ma egyáltalán nem lehetséges, mert a legékesebb szavú tanár, a legnagyobb tudású tanár ülhet a katedrán és mégis lehetetlenség, hogy az ifjúság a hallottakból tudást merítsen, mert be sem fér a termekbe a pesti egyetemen. Nem akarok arról beszélni, hogy a városi és községi pénzügyek mily elhanyagolt állapotban vannak, hogy hány község van, a hol 100%-nál nagyobb a pótadó, holott a kormánynak kötelessége volna itt közbelépni, mert a legtürhetetlenebb állapotoknak, a legnagyobb elszegényedésnek ez az alapja. Nem mutatott rá még senki ebben a házban, hogy a kivándorlás nagy kutforrását az képezi, hogy sok tót kisközségben 150—200%-os pótadó is van, és hogyha a szegény paraszt meg is birná fizetni az állami adóját, a pótadó és az azzal járó mindenféle sallang, egyházi adó stb. elviselhetetlenné teszi rá nézve az életet. De mindezek szanálására a kormány részéről a legkisebb jóakaratot, a legkisebb törekvést nem lehet látni. Megelégedtek azzal a dicsőséggel, a melyet a választási hadjáratokon arattak. A jó nép most már nem választópolgár, hanem csak adófizető. A választópolgárt az isten éltesse majd a jövő választásokon, addig pedig az adófizető fizesse a keserves adót, addig nem kell vele törődni, addig lehet minden törvényt, minden intézkedést a nyakába zúdítani. (Mozgás és derültség a baloldalon. Elnök csenget.) Ki kell azonban terjeszkednem az ország elhanyagolt egészségügyi állapotára is. Az összes eddigi belügyministerek közül csak gróf Andrássy Gyula volt az, a ki a közegészségügygyei kezdett