Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-191
302 191. országos ülés íí foglalkozni, a ki a körorvosok illetményét rendszeresen utaltatta ki, úgyhogy nem voltak kitéve annak az anomáliának, hogy esetleg a község pénztárában nem lévén pénz, néhány hónapig ingyen kellett szolgálniuk nehéz tisztjüket. Azonban ez csak félut volt. A patika-ügynek reformálását már rem vihette véghez gróf Andrássy Gyula, az orvosi állások szaporítását pedig, ugylátszik, vagy nem akarja, vagy pedig nem tudja a mostam kormány megcsinálni, még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert nincs pénz. A pénz kell a felemelt létszámú hadsereg részére és hadihajók épitésére. Mindezekből világos, hogy a kormány csak a régi osztrák politikai reczept szerint működik : kizsarolni ebből a szegény országból mindent, a mi az összmonarchia részére csak kipréselhető és kizsarolható, minél több pénz- és véráldozatot szedni a dinasztia részére, az ország részére pedig nem csinálni semmit, csak időnkint egy-egy hiu ábrándot és Ígéretet a nép közt szétosztani. Tekintettel arra, hogy a kormányt iránt sem politikai bizalommal nem viseltetem pártállásomnál fogva, sem pedig a kormány semminemű működéséből nem látom, hogy bármily tekintetben is az ország javát czélozná vagy előmozdítaná, az apropriácziós javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző': Ábrahám Dezső ! Ábrahám Dezső: T. képviselőház! Ivánka Imre t. képviselőtársam imént elhangzott beszédjében a ministerelnök urat előkelő idegennek nevezte. Én azt hiszem, hogy ez a kifejezés az ő fülének nem kedves és a mellett nem is fedi egészen a valóságot. Előkelőségét nem vonom kétségbe, hiszen az ő társadalmi szeretetreméltósága tökéletes ellentétben áll politikai működésével, de hogy ő politikai mezőinken idegen volna, a leghatározottabban tagadásba kell vennem. Mert ő igenis jól ismerte Magyarország kormányzati rendszerét, ismerte azokat az eszközöket, a melyekkel többséget szerezhetett magának, a melyekkel a nemzet állítólagos igazi akaratát maga mellett megnyilatkoztatta. Ezekre a kérdésekre egyébként majd később visszatérek. Tekintettel arra, hogy az 1911. költségvetés a kormány első édes gyermeke, ez jogosít fel arra, hogy a felhatalmazási törvény keretében a legszélesebb mederben megtegyük észrevételeinket s a mennyiben kritizálunk, ez a kritika igyekezzék és azt hiszem, ez sikerülni is fog, a teljesen jogos mederben haladni. (Ugy van! a baloldalon.) Az igen tisztelt ministerelnök ur legutóbbi felszólalásában szemrehányást tett az ellenzéknek, hogy a költségvetés még máig sincs törvényerőre emelve, hogy az ellenzék megakadályozza egyes jogos igények Melegítését, 1 július 3-án, hétfőn. Ez a szemrehányás azonban az ellenzéket joggal alig érheti, hiszen az ellenzéknek nagyon sok tagja — többek között magam is, — elzárkózott attól, hogy a budget-vitában résztvegyen, azt huzza-halaszsza, talán épen azért, mert részben osztjuk azt a felfogást, a melyet önök a túloldalon hangoztatnak, hogy a költségvetésre magának az államnak, az ország és a nép érdekeinek van szüksége. Ez azonban nem foroghat fenn az appropriáczióra, a felhatalmazási törvényre nézve. De a ministerelnök ur vádja nem igazságos és nem jogos már csak azért sem, mert az ellenzéknek nagyon sok módja, alkalma, oka és joga lett volna arra, hogy a kormány helyzetét már a költségvetési vita keretén belül megnehezítse, sőt egyenesen lehetetlenné tegye. Mert hogy is áll a dolog ? E kabinet egész kormányzati ténykedését két szempontból bírálhatjuk el. El kell bírálnunk abból a szempontból, hogy mik azok az igények, melyeknek kielégítését a kormány főczéljául tűzte ki, és hogy ezek az igények szükségesek és jogosak-e ; és el kell bírálnunk abból a szempontból is, hogy mik azok az igények, a melyeknek kielégítésére a kormány igen kevés gondot fordított, a melyeket azonban elsősorban kellene kielégíteni az ország fejlődése, exisztencziája és népének megélhetése érdekében. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt látjuk, hogy kielégítést nyertek azok az igények, a melyek szükségteleneknek minősíthetők, de nem nyertek kielégítést azok, a melyek az ország érdekében feltétlenül szükségesek. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A mikor egy párt megalakul és egy kormány megbízatást nyer az ország ügyeinek intézéseire és vezetésére, első kötelesség volna kormányzati, politikai programmot adni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) E kormány megalakulásakor, és azután is hetekig, hónapokig kerestük, de még mai napig sem találtuk meg, hogy mi hát az a kormányzati programm, a melylyel Magyarország jövő fejlődését a többség elő akarja mozdítani ? A legszorgalmasabb kutatás sem vezetett e tekintetben a kívánt eredményre s ezt a kormányzati programmot máig sem tudtuk felfedezni. A mi programmja volt a túloldali többségnek, azt most nem akarja megvalósítani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A mit hirdettek, azt letagadják, a mit a választáskor nem hirdettek, azt a legvehemensebb sietséggel és gyorsasággal akarják most keresztül erőszakolni. Sümegi Vilmos: A császár kívánja, tehát siettetni kell! Ábrahám Dezső': A fejedelmi jelszavak között van egy, a melyet több középület homlokzatán is láttam, hogy : »Justitia regnorum fundamentuma A mennyiben helyes ez a fejedelmi jelszó, ugy kötelessége a kormánynak egy másik jelszót is figyelemre méltatni és ez a politikai morálnak, a politikai erkölcsnek jelszava. (Igaz! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Nézzük meg, hogy miképen áll az önök és a.