Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-191

298 i'Jl. országos ülés 1911 Julius 3-án, hétfőn. megnyugtassa, magának a szükséges népszerű- . ségi tőkét visszaszerezze, s ezzel az uralmat megint hosszú időre biztosítsa, De ha ezt a tulajdonságát elvitatjuk, ha ezt felfüggesztjük, ha nem hozzuk kapcsolatba ezekkel a követelésekkel, melyeket a katonai körök támasztanak a nemzettel szemben, akkor egy teljesen értelmetlen, teljesen üres és hiábavaló politikai akczió volt, melynek sorsa más, mint meghiúsulás nem lehet, a mit a tények be is igazolnak, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Látjuk, hogy ennek a kilenczes bizottsági programmnak legtöbb pontját az igen t. többség és a kormány teljesen elejtette. Zászlóról, czimerről, jelvényekről szó sincs. Vannak bizonyos csekélyebb jelentőségű pontok, mint a magyar honos tisztek visszahelyezése, mely nagy részben teljesíttetett is, de a kormány és a többség kezében nem maradt más ebből a kilenczes bizottsági programmból, mint annak a csücske, hogy Földes Béla t. barátom kifejezését használjam, t. i. a magyar nyelvnek érvényesítése, a magyar igazságügy szuverenitásának érvényesítése a katonai büntető perrendtartás keretében. Hogyan érvényesítette a t. kormány a magyar igazságügyi szuverenitást, a magyar államnyelvnek jogait és a magyar territorialitást ? TJgy érvényesítette, hogy teremtett egy legfőbb birodalmi törvényszéket, tehát egy közös igazságügyi hatóságot, a melynek hatásköre egyaránt kiterjed Ausztriára és Magyarországra, a mely birodalmi katonai főtörvényszéknek székhelyét ö felsége határozza meg és ennek folytán ennek székhelye teljes bizonyossággal Bécs városa lesz. Megteremtett tehát a magyar igazságügy függetlenségének és szuverenitásának csúfjára és átlyukasztására egy olyan közös igazságügyi hatóságot, a milyent törvényes alapon eddig nem ismertek. Teszi ezt a magyar törvény erejénél fogva, és igy a magyar törvény erejével terjeszti a közösséget, az állami függetlenség feladását egy olyan területen, a melyen az eddig feladva nem volt; és ezt az eljárást a t. kormány a territorialitás elve fényes megvédelmezésénefc nevezi! A másik a nyelvkérdés. Itt ismét találkozunk azzal a porhintéssel, a mely frázisokban és szavakban megnyilatkozik, és a mely szerint a katonai büntető igazságszolgáltatás keretében a magyar nyelv érvényesíttetik. Itt azonban, — a mint azt az igen t. honvédelmi minister ur által benyújtott indokolásban is olvasom, — az igen t. kormány összetévesztette ezt a két fogalmat. A kilenczes bizottsági programúiban a magyar államnyelv érvényesítéséről van szó, az igen t. minister ur pedig az ő indokolásában a magyar nyelv szerepéről beszél a katonai büntető ig szolgáltatásban. Bocsánatot kérek, ez igen nagy és nevezetes különbség, mert szerep juthat a magyar nyelvnek akkor is, ha annak olyan érvényességet biztosítunk abban a törvényjavaslatban, •— a mint a jelen esetben is igy áll a dolog — a milyen a többi nemzetiségi nyelveket megilleti. Hiszen abban a 82. §-ban világosan ki van mondva, hogy a tárgyalás és a jegyzőkönyv szerkesztése, . ha szükségesnek mutatkozik, nem a magyar államnyelven és nem a szolgálati nyelven, hanem más nyelven, tehát nemzetiségi nyelven is eszközölhető. Igy tehát az a csekély különbség, a mely ezek után a magyar nyelv és a nemzetiségi nyelvek érvényesítése, vagy jobban mondva, szerepe között mutatkozik, korántsem tekinthető olyannak, a mely a magyar nyelv, mint államnyelv méltóságának megfelel, és a mely a magyar államnyelv helyes és jogos érvényesítésének volna mondható, (ügy van I a szélsőbaloldalon.) De a legnagyobb sérelmet e tekintetben abban találom, hogy ezzel a törvénynyel vonul be a magyar törvénykönyvbe a szolgálati nyelv. Ezt a fogalmat a magyar törvénykönyv eddig nem ismerte. A magyar törvény szüzén megőrizte a magyar hadsereg fogalmát, nem tűrte annak megfertőzését semmiféle idegen szellemmel, idegen nyelvnek elismerésével. Az az állapot, a mely szerint a magyar hadseregben az idegen szolgálati nyelv tért foglalt, tűrt állapot volt, a melyet törvényesnek nem ismertünk el, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ez a tűrt állapot, ez a passzív rezisztenczia nagy erőssége volt a magyar nemzeti álláspontnak, és ennek az erősségnek meggy öngitését, lerombolását jelenti az, a mikor mi törvényszerűen is elismerjük egy külön szolgálati nyelvnek jogosultságát, a magyar államnyelv tagadását, és a mikor ezt saját törvénykönyvünkbe iktatjuk. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A katonai perrendtartás a kormány eredeti álláspontja szerint junktimban állott volna a többi javaslatokkal, a létszámemeléssel, a honvédelmi törvénynyel és a perrendtartással. Időközben, a viszonyok kényszerítő hatása alatt, az igen t. kormány ezt a junktimot elejtette és elsősorban az osztrák viszonyok hatása alatt jónak látta a t. kormány az ő eredeti álláspontját odamódositani, hogy most már nagyon is kész rá, hogy ezeket a javaslatokat egyenkint terjeszsze be, egyenkint tárgyaltassa és egyenkint terjeszsze szentesítés alá. És a mely ezek közül szentesítést nyer, abból törvény lesz, a mely pedig nem nyer szentesítést, abból nem lesz törvény. A t. kormánynak ez az eljárása megismétlése annak, a mit a készfizetések kérdésében tanúsított, a mikor eredeti álláspontját az osztrák nyomás miatt elejtette, és megismétlése már csak abból a szempontból is, hogy ismét kudarczot szerzett a magyar álláspontnak, olyan kudarczot, a melyre nem volt szükség. De, ha a mélyen t. kormány ezt a junktimot elejtette, mi azt, a kik ezen az oldalon ülünk, a magunk részéről újból felveszszük és nekünk a katonai perrendtartás véderőj avaslatok nélkül nem kell, mi junktim nélkül azt visszautasítjuk és mi ez ellen harczolni fogunk, mert azt látjuk, hogy az igen t. kormány ezekkel a javaslatokkal semmi mást nem czéloz, mint ki akar bújni azon határozott ígérete és kötelezettsége alól, a mely az ő programmjának, az ő kormány-