Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

190. országos ülés 1911 július 1-én, szombaton. 281 Benedek János: Oly hadsereget akarunk, a mely néphadsereg a legújabb modern felfogás szerint is minden országban, minden nemzetben ma már elterjedt néphadsereg eszméjének felel meg. Igenis, nem tartom ezt ily hadseregnek. Ennélfogva nem értem a t. túloldal derengését, a mikor azt mondtam, hogy azt ily hadseregnek nem tartom. Nem volt alkalmam ezt kifejtem, de ily értelemben azt én néphadseregnek el nem fogadhatom. Azt akarjuk, hogy hadseregünk néphadsereg és magyar legyen. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Sajnos azonban, azt kell látnunk, hogy épen az, a mi a nemzeti jelleget megadhatja, hiányzik. És mi volna is az más, mint a nemzet nyelve ? Ebben a hadseregben épen a nemzet nyelve, tehát a nemzetientartó és tulaj donképen a nemzetet kitevő legfőbb tényező, nem nyerhet érvényesülést, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sajnosán mondhatjuk el, hogy Magyarországon, — a mely pedig önálló független állam papiroson, a hol államfentartó nemzet van, a magyar nemzet, — Magyarországon az oktalan állatoknak több joguk van, mint épen a magyar embereknek, mert minden oktalan állat Magyarországon a saját nyelvén szólalhat meg, (Derültség a jobboldalon.) a pacsirta dalolhat kikeletkor, a fülemile csattoghat, a medve moroghat (Derültség a jobboldalon.) és a farkas ordithat. B. Podmaniczky Endre : A kakas pedig kukorékolhat ! Benedek János : A magyar ember nem szólalhat meg magyar nyelven a közös hadseregben, a melybe besorozták. Ez nem is magyar és nem is néphadsereg, mert hiszen épen azok a demokratikus vonások vannak belőle eltüntetve, a mely demokratikus igények teljesedését előttem szóló Haller István t. képviselőtársam is igen helyesen és nyomatékosan követelte. A mi hadseregünk valósággal a régi szoldateszka módjára ma is ugy van szervezve, hogy éles ellentétet képez pl. a tisztikar a legénységgel. Az u. n. katonai becsület, mely pedig kell, hogy minden katonának kebelét duzzaszsza és önérzetét fokozza, kizárólag csak a tisztikar számára van lefoglalva. Egyszer régen már elmondtam, de itt kénytelen vagyok újból hivatkozni arra a példára, mikor egy adott esetben előfordul, hogy egy egyéves önkéntes, ki még legénységi sorban volt, de tulaj donképen mégis tisztjelölt, kapitánya előtt azt találta mondani, hogy katonai becsületszavára mondja. A kapitány azt felelte: »das giebt's nicht, lieber Freund, Mannschaft hat keine Ehre.« A legényésgnek nincs is becsülete, a katonai becsületet kizárólag a tisztikar foglalja le magának és ezt nagyra tartják, mintha valami kiváltságos lények volnának. Megkülönböztetik magukat a többi filisztertől, kik csak polgári sorban, keserves fáradsággal, reggeltől estig, vagy talán estétől reggelig tartó munkával igyekeznek előmozdítani a nemzet KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IX. KÖTET. előhaladását és szolgálják azt a nagy munkát, melynek kenyérkereső, igavonó napszámosai. Minek hoznék fel erre példákat, hiszen azt látjuk, hogy még az uri társadalomban is külön megkülönböztetése van a katonának ; olyan valami csodálatos extrawurstok, kiknek nem szabad összeforrni még a nemzet uri társadalmával sem. Vájjon melyik kúriai birótól, ministeri tanácsostól, vagy más előkelő állami vagy közigazgatási hivatalnoktól kívánják meg azt, hogy házasodása esetén oly óriási kaucziót tegyen le, mint pl. a katonatisztek ? És miért épen a katonatisztektől kivannak 1 Hiszen különösen az uj katonai törvény értelmében jóformán mindenki katona lesz Magyarországon. Mi, kik tartalékosok voltunk vagy népfölkelőkké lettünk, ezen az alapon beletartozunk a hadsereg kötelékébe. Hát mozgósítás vagy háború esetén a mi életünk nincs-e épen ugy kitéve a veszélyeknek ? (Felkiáltások baljelöl: Jobban!) Nem kell-e azt épen ugy feláldozni felsőbb parancsszóra, vagy hazánk megoltalmazásáért, mint a professzionátus katonának ? Látnivaló tehát, hogy a kauczió intézménye ugyanarra szolgál, a mire a hitbizomány fenntartása, t. i. a katonai fénynek és pompának fentartására. Semmi tekintetben sem neveli a hadseregnek a harczkészségét az, ha ilyen külön kasztot képezünk a katonatiszti karból, mely elzárkózik teljesen a polgári társadalommal való érintkezésnek még a lehetőségétől is, és elzáratik jóformán az elől, hogy a mi szerencsétlen vagyoni viszonyaink közepette családot alapithasson. Már pedig jobban megbízom annak a harczoló katonának bátorságában, harczkészségében és önfeláldozásában, a kit, mikor csatába megy, nemcsak a Standesehre léleknélküli holdvilága hevíti, hanem hevíti őt a gondolat, hogy mint az üldözöttvad, saját családját, saját fészkét védelmezi. A Id nejét, gyermekeit védelmezi, mikor csatába megy, annak az önfeláldozásában, harczkészségében, bátorságában jobban megbízom, mint annak a hadseregnek vagy tisztikarnak hasonló erényeiben, melyet semmi egyéb nem lelkesít, csakis a Standesehre, csakis a zászlajára letett eskü. mely különben előttem sem kicsinyelt, sőt tiszteletreméltó dolog. Ennek a hadseregnek fejlesztésére vállalkozik a t. kormány és a mögötte ülő többség. Természetes tehát, hogy minket, a kik kívánjuk ennek a hadseregnek fejlesztését, akkor, ha az a maga czéljának és rendeltetésének igazán megfelel, éles ellentétben talál magával és mintegy kihívja azt a bizalmatlanságot, a melylyel ilyen körülmények között a kormány iránt viseltetünk. De nemcsak ebben rejlik bizalmatlanságunk oka. Rejlik a mi bizalmatlanságunk oka sok egyéb, a kormány által már eddig tanúsított eljárásban is. Mig mindenütt a müveit Nyugaton előbbre haladnak a nemzetek, mig ma már a levegőt szelik át a technika ujabb és ujabb csodáival, és kihívják igazán a nemzetek, a népek méltó csodálatát 36