Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-190

190. országos ülés 1911 Julius 1-én, szombaton. 279 a helytelen alkotmányjogi gyakorlatot a kormány fenn kívánja tartani és lentartja, már ezzel is vét, a magyar államjog, a magyar alkotmány ellen, és ez is egyik súlyos indoka annak, hogy a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi a nép erejének fokozásával akarjuk elérni azt a czélt, a melyet a t. kormány csak a véderő fejlesztésével gondol elérhetőnek, holott mi azt tapasztaljuk, hogy a véderőnek olyatén módon való fejlesztése, a hogy azt a kormány tervbe vette, a népnek nem megvédelinezésére, megérősitésére, hanem ellenkezőleg, csak összeroppanására fog vezetni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy elgyengült szervezetű emberre hiába adjuk rá az ujabb meg ujabb rendszerű védekező pánczélokat és a gyilkoló és védekező fegyverek sokaságát; azokkal nem fogjuk őt megerősíteni; annak a pánczélnak és annak az ujabban kigondolt hadi eszköznek rá való erőltetésével nem fogjuk őt bátrabbá tenni; az össze fog roskadni a fegyverek terhe alatt. Nekünk nem pánczélokkal, nem Dreadnoughtokkal, nem ilyen külső védelmi fegyverekkel kellene magunkat erősitenünk, hanem igenis belső erősödésünket, belső konszolidácziónkat kellene előmozdítanunk, a népet magát kellene erősitenünk munkájában ; (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a munkaalkalmakat kellene szaporitanunk és meg kellene adnunk a munkának illő diját. A nép vállairól le kell vennünk az igazságtalan terheket vagy legalább is ugy kell azokat elosztanunk, hogy a gyengébb ember vállairól annak az erősebb, tehetősebb embernek vállaira hárittassék a nagyobb teher, a kinek anyagi ereje nagyobb teher viselésére képes. De ellenkezőleg, azt látjuk, hogy a véderő fejlesztésére és a nagyhatalmi állás szolgálatára szükséges minden ujabb meg ujabb beruházás költségét éppen a legszegényebb néposztályon akarja a kormány behajtani. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azok a pénzforrások, azok a jövedelmi források, a melyekkel az emelkedő szükségletet kívánja a kormány pótolni, a legnagyobb részben épen a legszegényebb néposztály ujabb meg ujabb megterheltetéséből facsartainak össze. (Ugy van ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen előttem szólott t. barátaim is rámutattak már erre, és épen a mai naj) is egy szomorú napja a szegény magyar népnek, mert hiszen a mai nappal lett drágább épen a legolcsóbb minőségű szivar, czigaretta és dohány, szóval az élvezeti czikkek legolcsóbb fajtája drágult meg, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Megfordított progresszió !) tehát az, a mely épen a néj> legalsóbb rétegeiben használatos, némelyike egyenesen száz perczenttel. Rámutattak igen tisztelt barátaim., és különösen Szabó István ma felszólalt t. képviselőtársam a szeszadó irányzatos emelésére ; s habár Haller István t. képviselőtársamnak igaza van abban, hogy vajha a szeszadónak ez az ujabb emelése arra indítaná a magyar népet, hogy egyáltalán hagyjon fel a szesz élvezetével, azonban erre egyelőre nincs kilátás, mert a ki ezt megszokta, az pár fillér kedvéért el nem térítteti magát a megrögzött szokástól. S a mellett Haller t. képviselőtársam nem vetett számot azzal a szemponttal, a mely Szabó István t. képviselőtársamat, mint a mezei munkásokat és egyéb erőkifejtő munkásokat közvetlen közelből szemlélő egyént vezette, a ki t. i. tapasztalta azt, hogy azt az óriási munkát, a mely a szegény népre, a legalacsonyabban munkálkodó rétegekre hárul, csakis a szervezetnek mesterséges utón való erősítésével, jóformán elbóditásával lehet elvégezni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem vagyok ilyen erős munkát teljesítő egyén, és pálinkát, szeszt csak a legritkább esetekben, csak képviselőválasztások, korteskedések idején szoktam fogyasztani. (Derültség Félkiáltások : Le az alkohollal!) Azonban emlékszem reá, hogy a mikor, mint hetedik gimnáziumi osztályt végzett diák, képviselőtársammal és gyermekkori barátommal, Tüdős Jánossal ós még egy harmadik barátunkkal bejártuk egész Erdélyországot gyalog, a legkedvesebb italunk volt műiden este két deczi pálinka (Derültség jobbfelől.) és az a két deczi pálinka a szomjuságunkat oltotta és felüditette teljesen a szervezetünket. El is csigázott ugyan bennünket, de határozottan előmozdította azt, hogy felüdittessünk az óriási fáradalmak, nyolez-tiz mérföldnyi gyalogolások után. Hát én e tapasztalataim alapján merném állitani, ha olvasmányaim alapján nem állithatnám, hogy a mezei munkával megkínzott munkásnak valósággal üdítő gyöngyharmat a pálinka, a melyet élvezni szokott. (Derültség jobbfelől.) és csakis erre lehet bazirozva a kormánynak az ujabb szeszadóemelésre irányzott politikája. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen ki iszik pálinkát, ha nem az a szegény népréteg % Hiszen gróf Zselénszky Róbert vagy gróf Károlyi Mihály egész életében nem iszik meg annyi pálinkát, mint egy becsületes munkás ember egy nap alatt megiszik. (Zaj. Elnök csenget.) Kétségtelen dolog tehát, hogy itt is a legszegényebb néprétegre spekulált a kormány akkor, a mikor ezt a szeszadót emelte. Emelte már a közelmúltban ujabb negyven millió koronával, most pedig épen e törvényjavaslatban adott felhatalmazást a kormánynak arra, hogy a szeszadó még nagyobb mértékben terjesztessék ki, még pedig az ausztriai intézkedésnek bevárása nélkül, a metynek pedig homogénnek, egyöntetűnek kellene lennie a magyarországi intézkedéssel. (Felkiáltások jobbfelől: Hát ez is baj ?) Azt látjuk tehát, hogy Magyarországon a szegény embert még az ág is húzza. Magyarországon a legnagyobb teher — oly teher, a melyet már el sem bir viselni a magyarság — a magyar nép legszegényebb rétegeire hárul. Hiszen ugyan mi viszi ki a népek százezreit, a népek millióit az ország határain tul, a föld túlsó oldalára ? Talán valami csodás varázsszellem, a meggazdagodás ördöge szállotta meg a szegényebb néprétegeket ? Vagy talán az, hogy hallott mesedolgokat a föld túlsó oldaláról, a hol a százezer és millió dollárok csak ugy