Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-190
lí)0. országos ülés Í911 van még bennünk valamelyes élet és főképen van még a jövendő fejlődésre igen egészséges képességünk, és ettől a jövendő fejlődéstől félnek azok, a kik olyan nagyon, mindenáron kriptába szeretnének zárni bennünket elevenen is. (Tetszés a balközépen.) Hogy mit képvisel a mi pártunk ebben a parlamentben, azt rövid egynéhány mondattal óhajtóin kifejteni. Képviseljük a politikában az önzetlenséget, a következetességet, a szüárd kitartást eredetileg vallott elveink mellett. (Mozgás jobbfelől.) Ezekhez az elvekhez »mi mindig ragaszkodtunk és mindig fogunk ragaszkodni, és ebben a tekintetben nekünk senki sem tehet ebben a képviselőházban szemrehányást. (Igaz ! ügy van ! a, balközépen.) Képviseljük másodszor a társadalomban a keresztény világnézet erkölcsnemesitő és neinzetfentartó princzipiumait. Követeljük a közszabadságok terén . . . Elnök (csenget): Csendet kérek! Haller István : . . . követeljük a közszabadságok terén a dernokrácziát, a mely a jogokat a népnek legszélesebb rétegeire akarja osztani, és a mely az alkotmány sánczaiba akarja vonni mindazokat, a kiknek erre hazafiságuknál, kultúrájuknál, adózóképességüknél fogva akárminő kicsiny jogczimük van. Es végül közgazdasági téren képviseljük és hirdetjük a keresztény szoczializmusnak azon elveit, a melyek a munkaadó és a munkás kölcsönös megértésével, az igényeknek és követeléseknek kielégítésével harmóniát akarnak teremteni. Hock János: Nehéz feladat két ellentétes érdeket összehozni. Haller István : Azt hiszem, eléggé indokoltam felfogásunkat és eléggé felsoroltam azokat az indokokat, a melyek reánk nézve lehetetlenné teszik, hogy ezt a kormányzati rendszert votuniunkkal támogassuk; lehetetlenné teszik, hogy mi minden alkalmat fel ne használjunk akkor, a mikor azt érhetjük el, hogy ez a kormányzati rendszer jobbnak, egy helyesebbnek adja át a helyét. Azt hiszem, hogy ellenzéki tradicziónkhoz és piogrammunkhoz való ragaszkodásunk nem hozhat mást magával, mint azt, hogy az ily rendszer, az ily tények sorozatával, az elejtett és propagált tervekkel a nemzet előtt álló kormány és többség iránt a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltessünk. Mert azt a homályt, a melyben a kormány bizonyos terveit, szándékait szánt-szándékkal tartja ; azt a homályt, a melyet maga körül tart, nem tudja eloszlatni az az állandó derű, a mely a ministerelnök ur arczán honol. (Mozgás a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur a mi szemünkben, nem mint egyén, hanem mint a komiány legfőbb képviselője, valóságos szfinksszé nőtte ki magát a kinek állandóan derűs vonásai nagyon sok mindent sejtetnek, de talán még többet eltakarnak. Elhiszem, hogy e szfinksznek árnyékában jó megpihenni a nemzeti munkában elfáradt Julius 1-én. szombaton. 275 vándoroknak, (ügy van! a balközépen.) de mi nem vagyunk képesek a nemzet jövőjét illetőleg semmiféle biztatót e szfinksz arczárói leolvasni. Pártom nevében a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a balközépen. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Benedek János ! Benedek János: T. ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szőnyegen lévő javaslat előadójának rövid előadásában foglalt egy igen érdekes argumentummal teljesen egyetértek, ez t. i. az, hogy tényleg feltűnő hiányossága a mi parlamenti életünknek az, hogy itt jóformán költségvetési vitákkal, indemnitási vitákkal töltjük el az időt, s mikor ezeken tul vagyunk féligmeddig . . . (Zaj. Elnök : Csendet kérek !) Elnök : Csendet kérek ! Benedek János: ... akkor sincs biztositva teljesen, hogy nem jön-e ujabb indemnitási vita, s akkor még jön az apropriácziós vita és ismét felvetődik a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdése, és jóformán megismétlődik ismét a költségvetés általános vitája, a melynek tulajdonképen ekkor kellene egyizben elhangzania. Ebben a t. előadó urnak igaza van és én azt hiszem, hogy majd abban az időben, mikor a kilátásba helyezett és minden kormány által megígért nagy parlamenti reform megérleli egyszersmind a házszabályrevizió bekövetkezésének idejét, bizonyára ki fog erre is terjeszkedni a t. ház figyelme és nem. leszünk abban a helyzetben, hogy nyár derekán ujabb apropriácziós vita folyamán bizalmi és bizalmatlansági vitát inszczenirozzunk és képviselőtársainkat hátráltassuk egyéb fontos munkájukban. (Igaz ! ügy van !) Azt hiszem azonban, t. barátom nem fogja tőlem rossz néven venni, és nem fog azzal a szemrehányással illetni, mintha fölszólalásommal hátráltatni akarnám ezen régi és kielégítésre váró jogos érdekek kielégítését, egyesekét, hivatalokét, középitkezéseket és egyéb hiányt pótló intézkedéseket, melyek a költségvetési vita folyamán tisztázódtak és melyekre nézve a ház már mintegy megadta a rninisteriumnak a felhatalmazást, hogy intézkedjék. Mert a mióta az országgyűlés együtt van, — természetesen csak saját személyemről szólok — én csak másodízben vagyok abban a helyzetben, hogy a szólás jogát igénybe vehetem. A jelen esetben azonban képviselői kötelességemet kell teljesítenem, mert nemcsak azon érdekek kielégítéséről van szó, melyek a költségvetési vita folyamán már megoldást nyertek, hanem nagyobb érdekekről is van szó, és ezen nagyobb érdekek védelmére fel kell emelnünk szavunkat 3 35*
