Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

22 181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. hogy ebben a tekintetben javaslatokat tegyek, a mire különben bizonyára a minister urnak semmi szüksége nincs, mégis a magam ideáját felemlítem, a mely az lenne, hogy a kérdést akként lehetne megfelelően és igazságosan megoldani, hogy az ilyen kérdésben levő követelésekre nézve az ausztriai biróságok által hozott Ítélet a magyarországi bíróságok által egyszerűen nem lenne végrehajtható. Székely Ferencz igazságügyminister: Meglesz ! így lesz ! Szalay László : Szerintem, ez a viszonosságot nem sértené, mert hiszen ezekben a viszonylatokban, pl. a katonatisztek váltókövetelései tekintetében, a kik Ausztriában szenvedő váltóképességgel nem birnak, a kik ellenében a magyarországi bíróság által hozott sommás végzések alapján elrendelt végrehajtások ott nem is foganatosíthatók. Ajánlom ezt a kérdést a t. minister urnak majdan figyelmébe. Székely Ferencz igazságügyminister: így lesz ! így lesz ! Szalay László : Áttérve ezek után magára a költségvetésre, nem kívánom annak adatait részletesen felsorolni és ezzel a t. ház türelmét feleslegesen igénybe venni. Hiszen az igen t. előadó ur a főbb tételeket nemcsak a valósághoz hiven, de nagyon, kimerítően is volt szives előterjesztem. En megelégszem a költségvetés tárgyalását illetőleg nagyban és általánosságban annak kijelentésével, a mi a t. előadó ur beszédét is átlengette, nevezetesen, hogy én azt sajnos körülménynek tartom, hogy a költségvetés azokban a szűk és szegényes keretekben mozog, a melyek az igazságügynek előbbrevitelét úgyszólván lehetetlenné teszik és lehetetlenné teszik olyan alkotásoknak keresztülvitelét, a melyek pénzbeli alap nélkül meg nem valósithatók. Ezt valóban igen sajnálatos és szomorú körülménynek és valóban természetellenesnek kell hogy tekintsem, és én azt hiszem, hogy ilyen természetellenes eset csakis a magyar állam háztartásában fordulhat elő, a hol az ország minden erejét a katonaságra, katonai intézményekre kell forditatnunk, (Igaz! JJgy van í halfelől.) a melyekre pedig komoky időkben komolyan nem számithatunk, s az államot egy családhoz hasonlítva, olyan gyermekre költjük az ország jövedelmeinek nagyobb részét, a kit az anyához vérségi kötelékek nem igen fűznek, semmi szorosabb kapcsolatok hozzá nem csatolnak. Szomorúnak tartom, t. ház, hogy a családnak ezen a tagján kivül a többi mind kénytelen nélkülözni, kénytelen rongyosan és mezítelen lábbal járni és hogy ezek közé a nélkülöző gyermekek közé tartozik Magyarország igazságügye, a Justitia, mely az államnak, a kormányzásnak fundamentuma. Annál szomorúbb ez, mert az előadó ur is rámutatott arra, hogy ha ezen tárcza költségvetésében nem is szerepelnek az igazságügynek jelentősebb bevételei, csak azért nem szerepelnek itt, mert más helyen vannak, a pénzügyi tárczánál fordulnak elő ; ellenben tény az, hogy a magyar állam azon szomorú helyzetben van, hogy az igazságügyet mint bevételi, kereseti forrást kénytelen tekintem. (Zaj és mozgás balfelól.) Azt hiszem, hogy ebben a szűk és szegényes keretben az igazságügy jelentősebb fejlődése úgyszólván kizártnak tekintendő és talán felesleges is lenne itt ebből az alkalomból olyan reformokról bővebben és kimerítőbben tárgyalni, melyek pénzbe kerülnek, melyek tehát ugy sem valósithatók meg. Mégis méltóztassanak megengedni,hogy felszólalásosom alkalmával nagyon röviden és csak futólag érintsek néhány kérdést, (Halljuk! Halljuk!) melyek megoldása egyrészt égető szükséget képez, másrészt pedig talán olyanok, hogy ebben a szűk keretben is bizonyos fokig megoldhatók. Mielőtt ezekhez hozzákezdenék, általánosságban kívánom kijelenteni, hogy én a magyar biróságok működése iránt teljes elismeréssel viseltetem. Ha nem tekintem is a magyar igazságszolgáltatást és a magyar birói kar működését ideálisnak és a legfőbb fokban tökéletesnek, de mindenesetre elismerem a bíróság tagjainak odaadó munkásságát, ügyszeretetét, melyek a tapasztalható fokozatos haladásnak kétségtelenül első fokban legjelentősebb tényezői. TÜdŐS János : Jobb mint a közigazgatás ! Szalay László : Hogy ez a haladás nem nagyobb és nem fokozatosabb, annak okát abban találom, hogy a magyar igazságügy, a magyar törvényhozás terén túlságosan uralkodik a bürokratizmus és a formalizmus, és hogy Magyarország igazságügyének vezetői már hosszabb idő óta, és talán ma is, abban a meggyőződésben élnek, hogy komplikált törvényhozási reformokkal, eljárási szabályokkal, melyek még hozzá többnyire idegenből átvett utánzatok is, képesek megszüntetni vagy legalább is csökkenteni azt a bizonytalanságot, mely a jogszolgáltatás terén egyrészt a szükséges és tételes törvények hiányából, a törvényalkotásoknak hiányából, másrészt pedig a létező törvények tökéletlenségéből erednek. Mindinkább általánossá lett az a felfogás, mely nem az igazságot, hanem csak annak a formáját keresi, mely nem hatol be a törvény szellemébe, hanem megelégszik a betűvel, azzal a betűvel, a mely öl, melynek árnyékában mindenféle visszaélések támadnak, és a mely betű azután tág teret nyújt a furfangra, a törvény szellemének kijátszására. Ennek a felfogásomnak bizonyít több eklatáns példát vagyok képes felhozni. Elsősorban is utalok magára a szövetkezeti törvényre, melynek szintén igazán csak a betűjét alkalmazták, a melynek szellemébe be nem hatolt maga a bíróság sem a legutóbbi időkig és a mely eredeti czélja, vagyis a kisemberek gyámolitása helyett a furfangnak, az uzsorának és a csalásnak nyújtott melegágyat. Csak a betűt alkalmazták a biróságok és ennek a betűnek árnyékában elszaporodtak az uzsoraszövetkezetek, melyekkel szemben tehetetlenül áll Magyarország igazságügyének vezetősége, tehetetlenül állottak a magyar biróságok is mindaddig, a mig az utóbbi időben, a mint örvendetesen kon-