Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

181. országos ülés 1911 június 20-án, kedden. 23 statálom, a bíróság tényleg a törvény szellemét kezdte alkalmazni. Ebből a szempontból példának felhozhatom a curiai bíráskodásról szóló törvényt, a melynek alkalmazása sem a választások tisztasága, sem a választások szabadsága, sem a választási visszaélések kiküszöbölése tekintetében, sem a Curia tekintélyének emelése tekintetében semmiféle eredményt nem mutat fel ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a melyről ha szólunk, valóban azt sem tudjuk, hogy mi a tökéletlenebb : maga a törvény, vagy pedig a törvénynek végrehajtása. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen szomorú példát nyújt az összeférhetetlenségi törvény és annak alkalmazása, a miről ez alkalommal bővebben óhajtottam szólni; minthogy azonban ez a kérdés a mai napon nagyon kimerítően és behatóan lett tárgyalva, nem állok meg eredeti szándékom mellett, hanem csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy ez a törvény és különösen annak alkalmazása megrendíti a hitet a törvények szentségében. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gál Sándor: A pártbiráskodás kezéből ki kell venni! Szalay László: Valóban nagyon kívánatos lenne, hogy ha ezzel az irányzattal, a melynek eredményeit, hogy ugy mondjam fattyuhajtásait rövid vonásokban mutattam be, szakitana Magyarország igazságügyeinek vezetősége, szakitana vele a bíróság. Bárha jönne Magyarország igazságügyeinek élére olyan férfiú, olyan kiváló, alkotni képes szellem, a ki tudással, tapasztalatokkal ellátva, nemzeti érzéstől áthatva, a cselekvéshez szükséges merészséggel és erélylyel birva, végrehajtaná e szükséges reformokat és hozzányúlna azokhoz az évtizedek óta vajúdó kérdésekhez, a melyeknek megoldása nélkül Magyarország igazságügyeinek fellendülését remélnünk aligha lehet; a ki nem elégednék meg a perjogi reformok kétes értékű alkotásaival, a ki nem elégednék meg a,z idegen mezők hervadt virágainak a mi igazságügyünkbe való átültetésével, melyek a magyar földben a magyar nemzeti sajátságok között gyökeret verni, gyümölcsöt hozni nem képesek és a melyek csak mint hervadt kórok még inkább kietlenné teszik a magyar igazságügynek különben is kopár mezejét. Valóban kívánatos lenne olyan férfiúnak eljövetele, a ki a magyar viszonyoknak figyelembevételével, magyar érzéstől áthatva, ezeket a fontos kérdéseket mielőbbi megoldás alá vinné, megalkotná a magyar magánjog törvénykönyvét, a melynek fontosságát a mélyen t. előadó ur is volt szíves kiemelni, merészkedne szembeszállani a jelszavakkal, a ki keresvén az igazságot, kezébe venné a sajtótörvénynek, a büntetőtörvénynek, a kereskedelmi törvénynek, a biztosítási törvénynek es az uzsoratörvénynek korszerű és a nemzet érdekei által kivánt reformját. (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Nem kívánok ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozni (Halljuk ! baljélől), mert hiszen ezek nem is a legközelebbi jövő művei, és mert igazán nem ismerem az igen t. minister urnak ebben a tekintetben szándékait, hanem áttérek azokra a kérdésekre, a melyeket már előbb is jeleztem és a melyeket megoldhatóknak tartok a költségvetésnek mai szűk keretében és a mai körülmények között is. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon) . örvendetesen konstatálom azt, hogy már a sommás eljárásnak megalkotásával s különösen most a polgári törvénykezési eljárás reformja folytán mindinkább tágabb tér jut a magyar igazságszolgáltatás terén a szóbeliségnek, a közvetlenségnek és a bizonyítékok szabad mérlegelésének és mentül .tágabb tér jut ezeknek, annál inkább kívánatosnak tartom, hogy a magyar bíróság az előtte levő nehezebb feladatok végzésére a lehető legnagyobb mérvben képesítve legyen, vagyis mentül több értelmi erőt, mentül több tudást, mentül több tapasztalatot vigyen a maga nemes és magasztos birói hivatásába. En azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a reformokat és az előkészítő intézkedéseket már a jogi iskolákban, a jogi ismeretek elsajátításának első tűzhelyénél is kellene megkezdenünk. Nagy szolgálatot tenne nemcsak az egész országnak, de Magyarország igazságügye előbbrevitelének az, ki a tanuló fiatalságot hozzászoktatná már az iskola padjain a kötelességérzethez és a folytonos, kitartó munkához. Ebben a tekintetben kiváló fontosságúnak tartom már a jogi szakoktatás reformjának mikéntjét is, mely ugy tudom, a kultuszministeriumban, mely erre tulaj donképen elsősorban illetékes, már nagy mértékben elő van készítve. Tervbe van véve a reform azon hibák és hiányok kiküszöbölésére, a melyek az ifjúságot, ha nem kényszeritik is a tétlenségre és a léhaságra, de bizonyára erre kedvező alkalmat nyújtanak és egyáltalában nem szoktatják a kötelességérzetre. Ez a kérdés azonban nézetem szerint nemcsak a kultuszministeriumot, hanem gyakorlati eredményeiben és közvetve az igen t. igazságügyminister urat is érdekli, (Igaz! Ugy van!) és ép azért én arra kérem, hogy ez iránt a reform iránt szintén érdeklődni és a jogi szakoktatás megfelelő reformjánál a maga befolyását érvényesíteni szíveskedjék. Én azt tartom, hogy a mi birói szervezetünk gyenge oldalát és hiányát az képezi, hogy azoknak, kik birói székben ülnek, alig van alkalmuk látni és megfigyelni azokat a gyakorlati élet- és jogviszonyokat, a melyek felett nekik a birói székben döntő Ítéletet kell mondani. Ennek oka az, hogy a jogvégzett fiatal ember, ki birói állásra aspirál, az iskola padjairól közvetlenül megy az irodába és ott az akták között teljesen el van zárva az élettől, s mint említettem, a gyakorlati élet- és jogviszonyok létrejöttét közvetlenül meg nem ismerheti (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)