Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 255 fosztják meg hatályától, erejétől, ahelyett, hogy azokat, a mik fájó sebet képeznek a bíróság szervezetében, azokat a rég elavult titkos minősítéseket, (Igaz! TJgy van! a széísöbdloldalon.) azoknak a rendszerét kiküszöbölnék a bíróság szervezetéből. Ahelyett, hogy ezt tennék, ahelyett, hogy orvosolnák az özvegyek és árvák csekély ellátásának sérelmét, hoznak egy intézkedést, mely a jogtisztelet legkisebb mértékét sem tanúsítja. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban felhozzak még egy incidenst, mely a közelmúltban történt. (Halljuk!) Nem oly csekélység az, midőn egy nagy társadalmi pozícióval bíró politikus, kinek szavai, tettei az egész országban példa gyanánt állhatnak fenn, afeletti bosszúságában, hogy őt sérelem érte, midőn kocsiján haladva egy sorompót lebocsátva talált, odamegy és azzal a tisztviselővel, ki a törvénynek és jogszabálynak megtartására lenne kötelezve, példát adva az országnak, megsérteti a törvényt, büntető szakaszokba ütköző cselekmények elkövetését kívánja tőle és akkor ide jön és itt tapsokkal kisérve (Zaj balfelöl.) mondja meg azt, hogy igenis ezt tettem, és megfizetem a sérelmet, a mit talán egyeseknek okoztam. (Zaj halfelöl.) Bocsánatot kérek, a jogtiszteletnek ez nem példája. Ez nem szolgáltat országszerte példát arról, hogy az a kormányzat és az a rendszer, a mely Magyarországon a hatalmat birja, pártokkal és hatalmasokkal szemben is csak egyet ismer: az igazságnak, a törvényes jogrendnek erejét, a melynek hatalmas és kicsiny egyaránt kell, hogy alávesse magát: (Elénk helyeslés balfelöl.) Épen azt látjuk, hogy a törvényeknek ezek a szabályai rendről-rendre megkerültetnek. Van egy törvény, az összeférhetlenségről szóló, a mely világos szavakkal intézkedik esetekről, a melyeknek bekövetkeztével az illető nem tarthatja meg képviselői állását. Itt vannak az esetek sorról-sorra. Egy esetben már magának a képviselőháznak összeférhetlenségi bizottsága megállapította azt, hogy az uralkodóadta nyugdíj nem fér össze a képviselő állásával, (TJgy van! a szélsöbaloldälon.) ós ennek daczára elnöki székbe emelnek ily egyént, a kinek ez beigazolt tényét képezi (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és az összeférhetlenségi törvény megsértésén játszva túlteszik magukat. Volt és van eset, a midőn a kormánynyal kötött szerződések beigazolást nyertek és ezekkel az esetekkel szemben az összeférhetetlenség felvetetvén, a törvény minden világos intézkedése ellenére is az illető érdekeltek a párt fedezetével, a párt szankcziójával egyszerűen megmaradtak ebben az összeférhetlenségben, miáltal a t. párt a törvény sérelmét nyíltan az ország elé állította. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az a baj, hogy nem a törvénytiszteletre adunk példát, hanem a párturalom mindenhatóságára. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Látjuk azt, hogy az a régi, még pedig magát már egyszer nagyon megbőszült irányzat kezd ujabban is életbelépni, sőt talán még az eddiginél is hatalmasabb mértékben tért foglalni, hogy üldöztettek vidékek és üldöztettek hivatali állásban levő egyének azért, mert az uralkodó párt ellen foglaltak állást. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Hát a koaliczió alatt?) Lovászy Márton: A koaliczió alatt nem volt! Tessék eseteket mondani! Holló Lajos: Látjuk, hogy a párthoz való tartozás, a párt ellen való állásfoglalás dönti el az illetők sorsát. Képesek exisztencziákat, ártatlan családok exisztencziáját pártszempontból megdönteni és semmivé tenni, másokat viszont felemelni, mert a párt czéljait, a párt irányát támogatták. (TJgy van! balfelöl.) Ezt minduntalan az ujabban felburjánzott esetek egész tömegei bizonyítják, melyekre rá fogunk mutatni esetenként is. Remélem, az a nagy harcz, a mely előtt állunk, alkalmat fog nekünk szolgáltatni, hogy feltárjuk az ország előtt a rendszer összes r fekélyeit. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Es viszont!) De már most is előre bocsátjuk azt, hogy ezekben egyáltalában nem láthatjuk azt az egészséges kormányzati rendszert, a melyet a kormánynak későbbi működése idejében is alkalma lett volna tanúsítani és a mely bárkinek bizalmát is a kormány iránt indokolttá tenné. Ott van az a híres szabadelvüség, a melyre annak előtte annyira esküdöztek, a melynek nagy becsét és értékét annyira hirdették. Hiszen voltak csoportok, a melyeknek az volt a politikai moráljuk, hogy naponként egy-egy támadást kell a klerikális és az ultramontán irányzatok ellenében intézni; és most, midőn követeléseink odairányulnak, hogy minden hitfelekezettel szemben egyenlő és igazságos bánásmódot kell tanúsítani, a midőn a katholikus autonómiának életbeléptetését erősen sürgetjük, mert a katholikusok részére is követeljük az önrendelkezés teljességót, (Élénk helyeslés balfelöl.) akkor ebben az irányban intézmények nem jönnek. De látjuk annak a régi klerikális és ultramontán irányzatnak hizelkedését, mely részint a jövő zenéjének szól, részint annak a számitásnak, hogy törekvéseik számára szövetségeseket nyerhessenek, a mely törekvések arra irányulnak, hogy az a megindult nagy alkotmányjogi reform, amelylyel mi az alkotmányos élet tisztaságát helyreállítani szándékozunk, ne abban az irányban nyerjen megvalósulást, hogy itt minden társadalmi rend, minden jogosult szervezet megkapja a maga törvényes, jogos képviseletét, hanem abban az irányban, hogy az a régi feudális, konzervatív irányzat, a mely párthatalmi tendencziákat vihetett bele a kormányszékbe, megmaradhasson örökségében, hogy lehessen a hatalmi czélokat szolgálni azáltal, hogy odaadják magukat bizonyos czélok szolgálatára és ezáltal hatalomra juthatnak a nélkül, hogy