Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

256 189. országos ülés 19Ü jnnius 30-án, pénteken. élveznék a nép bizalmát s hogy a nemzet akaratában keresnék támaszukat, gyökerüket, az egyedül egészséges és egyedül helyes parlamenti alapon. Annak a régi parlamenti rendszernek megteremtésére és feltámasztására szeretnének és kívánnának szövetségeseket keresni, ezért eldobják a szabadelvűsé" régi köntösét, hogy ultramontán és klerikális támogatásokat is igénybe vehessenek czéljaik érdekében. Önöknek is kellene látniok azokat az áramlatokat, a melyek ott benn mozognak, a melyeket hiába akarnak egy nagy takaróval ellepni, nem sikerül, ezek az áramlatok dolgoznak és munkálkodnak, egyrészről hogy meghiúsíthassák egy demokratikus előrehaladás győzelemre jutását, másrészről meghiúsíthassanak egy nagy alkotmányjogi változást és reformot, a mely ebben az országban, remélem, mindenkinek, a ki állandó igazságos megoldást kivan a parlamenti faktorok erőviszonyai között, czélja és törekvése. Ezek az áramlatok ütköznek össze és ezeknek mielőbbi kitörését kívánjuk mi, azért is kívánjuk, hogy a parlamenti reform foglaljon elsősorban helyet ezen országgyűlés feladatai között. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Legfontosabb feladata ennek a kormánynak a katonai kérdések keresztülvitele. (Halljuk! Halljuk!) Én ezzel a kérdéssel itt behatóan foglalkozni nem kívánok, hiszen, ugy látszik, elkövetkezik az ideje nemsokára, hogy az a maga egészében a képviselőház tárgyalása alá kerüljön. De mégis, hogy micsoda nagy iniminens teherviselés az, a melyet az igen t. kormány ezen a téren az országra hárítani akar, erre vonatkozólag legyen szabad csak nagyon röviden néhány számtételt már előzetesen is b. figyelmükbe ajánlanom. (Halljuk ! Halljuk!) Magyarország részéről eddig 56.576 ujonczot állítottunk fegyver alá és ennek megfelően adtuk 12 éven keresztül a harczkéjíes elemet, a mely védelmünkre szolgál. Most ezt az összeget a kormány 65°/o-kal akarja felemelni és az 56.576 ujoncz helyett egymagából Magyarországból 93.187 ujonczot kivan soroztatni. Hogy ezen létszámemelés méreteit megítélhessük, elég azt a két számot összehasonlítanunk, a mely a közös hadseregnek eddigi ujonczlétszáma és a Magyarország által a jövőben nyújtandó ujonczlétszám közt van. Az az ujonczlétszám, a melyet Ausztria és Magyarország együttesen adtak eddig az egész közös hadseregnek, csak 9000 és néhány százzal haladja meg azt a létszámot, a melyet ezentúl Magyarország önmaga fog kiállítani, tehát Magyarország kevés ezer hijján ugyanazt a haderőt fogja talpraállitani, a melyet kiállított eddig Ausztria és Magyarország együtt. Hogy anyagi helyzetünk képessé tesz-e bennünket arra, hogy egy üyen rettenetes nagy haderőt talpraállitsunk, annak felszerelést adjunk, annak háborúba küldését biztosítsuk: azt mindenki bírálja el, tekintettel arra, hogy már eddigi katonai készültségünk és eddigi katonai erőink is mindent igénybe vettek tőlünk, hogy állami életünk minden terén megtakarításokkal, sőt visszautasításokkal kellett találkoznia a fejlesztés körülményeinek, — ellenben a haderő tekintetében ezeket a mérlelhetetlen áldozatokat a jövőben is meg kell hozni. Hogy költségek tekintetében mit jelentenek az ismétlődő, tehát évről évre szóló kiadások: az igen t. pénzügyminister ur volt szives ezt hosszabb évekre beosztani, a közös hadseregnél öt évre, a honvédségnél tiz évre. Én ezt a felosztást eliminálom ós a végső eredményeket veszem, a melyek ezen ujonczlétszámemelést keresztülvive, az országot terhelni fogják. A közös hadsereg ujonezlétszámának felemelése állandóan, évről évre 23,730.000 a honvédség ujonczlétszámának felemelése pedig 41 millió koronát fog az országtól követelni. E szerint tehát évről-évre ismétlődő kiadás 64,730.000 korona lesz olyan, a mi Magyarországra esik. Az egyszer s mindenkorra való költségeket nem is igen akarom számítani. Ezek a közös hadseregnél és a honvédségnél Magyarországra eső részükben kitesznek összesen 142 milliót, a minek 4 százalékos terhe esik mi reánk, minthogy ezeket a költségeket rendes befektetések és kölcsönök által szokták fedezni. Tehát 64 millió korona fel fog emelkedni 70 millióra ezen befektetések folytán." Ez van a hivatalos előadásban, a hivatalos összeállításban. Hogy azonban megtartható lesz-e a költségvetésnek ezen mértéke, az rendkívül kétséges, mert a közös hadsereg részére oly csekély összegben lettek ezek a költségek felvéve, a melyek nagyon valószínűvé teszik, hogy itt még emelkedés várható. De ha egymagában csak ez a 70 millió volna is az az állandó teher, a mely bennünket illet! Ámde ehhez hozzájárul még az ujonczlétszám felemelése által gazdasági téren okozott hátrány. Mert az igaz, hogy két évre szállítják le a szolgálati időt bizonyos ágakban, de a honvédlovasságnál az eddigi két évet három évre emelik, az eddig nyolcz hét alatt kiképzett póttartalékosokat két évre sorozzák be, ugy hogy körülbelül 50—60 ezer embert a gazdasági munkától ismét elvonnak, a minek értékét be kell állítani a költségek fedezeteként. De mondom, ha csak ez lenne is az állandó teher, már ez is olyan, mely az ország gazdasági mérlegét rojmant hátrányosan befolyásolja. 1301-140 millió korona lesz tehát az az összeg, melyet Magyarországon állandóan az emiitett czélokra kell fordítani. Ezzel szemben azt mondják, hogy nem vehetik lelkükre azt, hogy Magyarország egy nagy háborús veszedelem esetében teljesen készületlenül álljon és alaposan ki nem képzett, mindössze csak nyolcz hétig gyakorlatozott póttartalékosokat kelljen mindjárt az első harczvonalba, az ellenség elé