Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-189

254 189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. vive a progresszivitás elve, a melyben benne volt, hogy a magasabb jövedelmek jobban adóztassanak meg, melyben az idegenben elköltött nagy vagyonok birtokosai háromszoros megadóztatással lettek terhelve, melyben a kisebb exisztencziák létminimuma meg volt állapitva. Es jött ez a t. kormány és első lépése az volt, hogy ezeket az üdvös intézkedéseket, a melyek valójában teherátháramlást czéloznak, melyek a teherviselés elvének igazságosabb és arányosabb keresztülvitelét kívánták, sietett hatályuktól felfüggeszteni, sietett életbelépésüket hosszú időre elhalasztani, nem tudni milyen czélzattal, de el vagyunk telve a legnagyobb bizalmatlansággal, hogy a végezel az, hogy e reformokat nem kívánják életbeléptetni, azokban módosításokat akarnak tenni és legegészségesebb intézkedéseiket akarják megtámadni, (Ügy van! a szélsőbálóldalon.) Ezek az önök adóztatási törekvései, melyek nem nézik, hogy kinek milyen vagyoni bőség és gazdaság áll rendelkezésére, a melyek a kisexisteneziáknak életszükségleteit sokkal nagyobb mértékben teszik ki támadásoknak, mint azt az egyenlő megadóztatás elve megengedné. Példaként itt van a világítási objektumok megadózMindnyájan tudjuk, hogy azok a világítási eszközök, a melyek a gazdagabb társadalmi osztályoknak állanak rendelkezésére, a villany és a gáz, sokkal kisebb adóztatásnak vannak alávetve, mint az alacsonyabb néposztályok által igénybevett petróleum vagy gyűjtőeszközök, (ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon !) Itt van a legújabb idő meglepetése, a dohányezikkek megdrágítása. Hiszen tudjuk mi azt, hogy minden téren lehet hivatkozni a drágaságra, a termelési költségek emelkedésére és pl. arra, ezen a téren 20 éven keresztül nem voltak megdrágítva a dohánytermékek. Azt azonban kétségtelenül meg lehet állapitanunk, hogy a dohánytermékeknél is a csekélyebb értékű czikkek, melyek tehát a nép legalsóbb rétegeit érintik, száz perczenttel vannak megdrágítva, ellenben a nagyobb értékű dohánytermékek, a melyek tehát csak a vagyonosabb osztályok által vehetők igénybe, sokkal kisebb mórtékben vannak megdrágítva. Ebben is tendenczia van, a melyet én a mai kor igényeivel és modern szocziális érzékével összeegyeztetni nem tudok. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt van a szeszadónak felemelése. Nagyon szép dolog hektoliterenként 20 koronával felemelni a szesz adóját. Ennek a törvénynek életbelépte azonban nemcsak ahhoz a feltételhez volt kötve, a melyet Désy Zoltán t. képviselőtársam emiitett, hogy t. i. előbb az imént jelzett indirekt adókat hozzuk be, hanem ahhoz a feltételhez, hogy ez egyúttal Ausztriában is törvénynyé váljék, nem azon oknál fogva, mintha különösebb súlyt helyeznénk arra, hogy önrendelkezési jogunkat Ausztriától el ne választhassuk, hanem azért, hogy mindaddig, a mig a ' fogyasztás és a termelés a közös vámterületen egyenlő versenynek van kitéve, addig Ausztriában ne legyen olcsóbb a termelés, mint Magyarországon, a mikor amúgy is az osztrák tőke olcsósága és bősége, az osztrák iparososztály előrehaladottsága és képzettsége az osztrák ipart fölénybe helyezi a magyar termeléssel szemben, hogy az ő fogyasztási czikkeik olcsósága által Magyarország iparának és gazdaságának még nagyobb kárt okozzanak. Ezért volt a törvénynek feltétele, hogy csak Ausztriával együtt léptettessék életbe s mig Ausztriában 90 korona esik egy hektoliter szeszre, nálunk az ujabb intézkedések folytán ez 140 koronára emelkedik. Ebben sem találunk különösebb sérelmet, de a legnagyobb sérelmet abban látjuk, hogy a kicsiny exisztencziák nincsenek megvédve, az a kis üstös, az a szőlősgazda, az a pálinkafőző, a ki abban találta védelmét, hogy kisebb tételekkel volt a múltban megadóztatva, elveszti most ezt a kicsiny védelmet is, melyet részére a törvény nyújtott. Könnyű egy ilyen generalizáló felfogásnak kifejezést adni, hogy egyenlő adóztatást kívánunk, nem lehet különbséget tenni a nagy gyártás és a házi termelés közt. Önök, kik szőlős vidéken laknak, elmehetnek majd választóikhoz, a termelőkhöz, kiket a nélkül is érint az idők nehézsége, kik ma is a legsúlyosabb válságokkal küzdenek és megláthatják majd ennek ártó, sokszor talán vérig bosszantó következményeit ezen társadalmi osztályoknál. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekben az adózási törvényekben és eljárásokban sem látjuk a magunk részéről a bizalom megnyilatkozásának valami alapját, sőt ellenkezőleg, ez is csak elitélésünknek tárgya lehet. Vagyok bátor még néhány más kérdést is intézni. A kormánynak elsőrangú kötelessége a jogrend fentartását biztosítani, a jog iránt való tiszteletet a közönség tágas soraiba belevinni. Milyen intézkedéseket és tényeket látunk ebben az irányban ? Ott van a kormánynak egy javaslata, melylyel a bíróság jogállását kívánja megrendíteni, a midőn azt a régi évtizedes elvet, melyet a bíróság tagjai szerzett jognak véltek, hogy birói állásukból át nem helyezhetők, a czélszerüség kedvéért áttöri. Hogy a polgári perrendtartást életbe léptethesse, törvényileg akarja és pedig visszaható erővel megfosztani ezt az intézkedést érvényétől, és megrendíteni a bizalmat épen a bíróság tagjaiban az által, hogy az ő állásuknak, melyet törvény védett, mely hozzáférhetetlen, áthelyezhetőségét, elmozdithatóságát akarja kimondani, jogaikat egy törvényszakaszszal akarja nullinkálni, és mindezt néhány millióért, hogy a perrendtartás életbeléptetésével ne kelljen több birót alkalmazni. E helyett inkább megsértik a jogrendet, megrendítik a bizalmat, melyből a bíróság tagjai és mindenki, ki a meglevő törvényekhez ragaszI kodik, erőt merit, és a 40-^50 éves törvényt