Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-189
189. országos ülés 1911 június 30-án, pénteken. 253 vagy bárki, panaszt tesz a miatt, hogy a költségvetés tárgyalásában nincs meg más normális j>arlamentáris kezelési mód, igaza van, készséggel felajánljuk orvosszereinket minden téren, de kezdjük gyökerében és alapjában. (Helyeslés a bal- és a szélsobalóläalon.) Állítsuk vissza az önök segítségével, az önök hazafias belátásával — mert az egymás iránt való közös parlamenti bizalommal akarjuk ezt megteremteni, az alapokat, a melyeken mindnyájunk irányában a kellő parlamenti tisztelet és megnyugvás biztosítható. És akkor megalapozzuk a jövő közös békés munkájának ujabb korszakát. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóläalon.) \ Ha a kormánynak tetteit csak nagyonnagyon madártávlatból és szűkebb vonásokban akarom is bírálat tárgyává tenni, és mintegy reflektoron át rávetem a fényt, a mely Magyarország közállapotait, ismétlem, csak kicsi kis világításban is bemutatja, meg kell néznünk az ország kulturális és gazdasági képét. Kulturális tekintetben elég csak arra hivatkoznom, hogy Magyarországnak immár 40—50 éves alkotmányos életében, a 67-es rendszer uralma alatt, nem bírtunk kultúránkat alapjában is kiépíteni, kultúránknak a legcsekélyebb, a legnélkülözhetlenebb munkáit elvégezni, (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsobalóläalon.) hogyj még most is ott tartunk a nagy, müveit, gazdag, hatalmas nemzetekkel szemben és azok tőszomszédságában, hogy kulturálatlan és teljes elmaradottságában élő nemzet minden terhét kénytelenek vagyunk viselni. Ott van egy ország, a melyben a statisztika kimutatása szerint még ma is a hat éven felüli népesség tömegének 40°/o-a az irni és olvasni tudásnak birtokában sincs és a mely nem rendelkezik azon intézményekkel, melyek ezen szégyenteljes foltját nemzeti kultúránknak letörölni képes volna. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Akkor velünk szemben jönnek azután másnemű áldozatokkal, melyek távol állnak a nemzeti érdekektől és lehetnek más mindenféle nemzeteknek és czéloknak érdekei, de magyar nemzeti érdeket nem képeznek, a milyen a nagy tengeri berendezkedés, az ország tengeri felfegyverkezésében a száz és száz millióknak pazar kézzel való odadobálása olyankor, midőn nemzeti kultúránk fogyatkozásait évtizedes munka után közös törekvéssel sem birjuk megszüntetni. A másik gazdasági életünk tükre. Az a nagy harcz, melyről szóltam, milyen vonatkozásokban áll még ma is? Midőn munkaerejével akarják más nemzetek gazdasági erejét is kimeríteni és felhasználni, hát filézzék meg, hogy az a munka, melylyel jön egy idegen nemzetnek a munkássága, hogy adózói legyünk az ő munkájuknak és tovább is fogyasztói legyünk az ő termelésüknek, mikép jön r és terjeszkedik a helyett, hogy megszűnnék! Évről-évre óriási mórtékben növekszik az az összeg, a melylyel mi idegen munkának adózni kénytelenek vagyunk. Másfél milliárdot már felülhalad, 1700 millió az az összeg, melylyel idegen ország produktumait ez az ország vásárolni kénytelen, s a melyért oda kell áldozni az ország összes termelő erejét. Midőn gazdasági életünkben ezt a nagy hanyatlást látjuk, midőn a legkiválóbb munkaerőknek százezrei mennek, hogy a másutt kínálkozó munkaalkalmat felkeressék és oda bocsássák szolgálatukat maguk és családjuk megélhetésének biztosítása végett, midőn látjuk, hogy viszont máshonnan nem kívánatos elemek tódulnak be határainkon, a melyeknek gazdasági és erkölcsi értéke semmi, melyekkel szemben mindenki felekezeti különbség nélkül ebben az országban, mint veszedelmes áramlat ellen állást foglal, ha az ország gazdasági erejének ezen romlását látjuk, akkor nem akad senki és nem látunk a t. túloldal részéről kezdeményező lépést, hogy ezen nagy gazdasági derűt és veszedelem közepette megindítsuk a védekezést. Sőt, midőn egy nagy gazdasági harczba mentünk és első lépésként gazdasági önállóságunkat, az önálló bankot megteremteni kívántuk, épen ebben álltak velünk szemben, hogy gazdasági lekötöttségünknek további munkáját az önök segítségével keresztülvigyék. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) T. képviselőház! Ezek a tettek, melyek a t. kormány részéről eddig előttünk állnak, nem képesek bennünket arra birni, hogy a bizalomban megerősödjünk, mert miként ennek a kormánynak parlamentáris állása és helyzete ellentétben állt a parlamentarizmus követelményeivel, épugy ellentétben áll az a lemondás, a melylyel a nemzeti erők gyarapodásával szemben viseltetnek, és az a mérhetetlen áldozatkészség, melyet az uralkodó hatalmi kívánságára minden irányban teljesiteni készek. T. képviselőház! Néhány más szempontot is be kell kapcsolnunk a bírálatba. Más nemzeteknél is, hol pedig nagy, hatalmas kulturfejlettség, megállapodott, átszőtt nagy tőkegazdagság áll a nemzetek rendelkezésérc, gondosan igarkodnak, hogy az ujabbkori áramlatok, az ujabbkori szocziális irányzatok kívánalmait lehetőleg belevigyék a társadalmi élet kereteibe. Annál inkább meg lehetne kívánni tehát a jelen kormányzattól, mely felfelé közjogi kérdésekben, katonai téren magát lekötve tartja, hogy legalább belső politikánkban kiszabadítsa magát a régi konzervatív irányzatokból és kissé modernebb, szocziális érzékkel megáldottabb, demokratikusabb felfogással iparkodjék ezen reá váró feladatokat teljesiteni. A társadalmi rétegek gazdasági igénybevétele mindenütt akként történik, hogy a fokozódó terhek nagyobb részét a gazdaságilag erősebb osztályok vállaira rakják. Mi is megkíséreltük nemrégen olyan uj adótörvény megalkotását, melyben a függetlenségi párt törekvései a maguk egészében nem nyertek ugyan teljes kifejezést, de a melyben legalább keresztül lett
