Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

188. országos ülés 19ÍÍ június 28-án, szerdán. 223 tesül, akkor nem egyoldalú és az érdekelt felektől kapott feljelentés folytán méltóztatik az ügyet el­bírálni, hanem, ka súlyt helyez arra, hogy Magyar­ország nem barbár ország, nem Oroszország, hanem hogy itt mindenki saját törvényei és sza­badsága szerint élni kivan, szorítsa reá azt a fő­szolgabírót, és statulájon példát, hogy ilyen hallat­lan dolgok elő ne forduljanak, hogy rendes foglal­kozással bixó magas állású — mert a papi állást magas állásnak tartom — emberek efféle lehetet­len inzultusoknak legyenek kitéve, egyes főszolga­birák basáskodó, hatalmaskodó hajlama folytán, és ne vegye a t. ministerelnök ur személyes táma­dásnak, de én nem tudom, hogyan lehet ilyen el­járást a nyilvánosság előtt még csak meg is kísé­relni megvédeni. Én nekem az igen t. ministerelnök úrhoz az a kérésem van, hogy jelen válaszát ne tekintse véglegesnek, ügy is annyi vizsgálatot tartanak országszerte, hol ellenzéki tisztviselőkről van szó, (Ellenmondás jobbfelöl.) méltóztassék a tapolcsányi kerületbe is kiküldeni valakit a ministeriumból, ki a dolgot megvizsgálja és kihallgatja nemcsak az egyik felet, hanem a másik felet is. Ehhez ké­pest méltóztassék azután az érdemleges választ megadni. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház ! Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én nem mondtam az illető lelkészről, hogy rovott életű, csak azt mondottam, hogy nem egészen feddhetetlen életű . . . Szmrecsányi György: Ez ugyanaz! (Ellen­mondás jobbfelől.) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... a mennyiben magatartása mindenesetre azt a gyanút kelti, hogy ő rendes foglalkozásán kivül, ha mással nem, talán — mondjuk — agitáczióval foglalkozik. Szmrecsányi György: Ezért fizetést kap ! Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: ... és nem egyszer adott okot arra, hogy külön­féle hatóságokkal, saját egyházi felsőbbségével is, összeütközésbe jusson, úgyhogy az kénytelen volt őt nem egyszer megfeddni. Ez az egyik. A másik pedig, hogy —- az igaz, évekkel ezelőtt — Nyitra megye hatósága őt kihágás miatt pénzbirságra ítélte el jogerősen. Ily előzmények után, azt hiszem, mégis helyén volt a főszolgabíró eljárása, midőn tudta, hogy az illető azon állásától, melyet Nagytapolcsányban a kórházban elfoglalt, fel­mentetett és semmi olyan foglalkozása nem volt, a melyet beigazolt volna. A mikor felhívta őt a beigazolásra, ezt megígérte ugyan, de sohasem tette meg. Tehát ezzel a ténynyel szemben, ugy gondolom, helyesen járt el a főszolgabíró, mikor, nem fenyegette ugyan eltolonezolással, csak arra az esetre, ha nem igazolná be, hogy tulaj dónképen micsoda minőségben tartózkodik Nagytapolcsány­ban, miután kórházi lelkészi állásától már fel­mentetett. Hiszen az, a mit feltüntetett, hogy ő népszövetségi titkár, egészen ismeretlen minőség, ezt mindenki mondhatja és ha nem mutatja fel a kinevezési okmányt, vagy egy megbízást, nem vagyok köteles elhinni. Tényleg igen hosszú időn át lett volna alkalma a tisztelt lelkész urnak ezt beigazolni, de nem igazolta be. A mikor pedig a főszolgabíró kiadta azt a véghatározatát, a melyben a népgyüléstől eltil­totta, igaz, akkor felebbezéssel élt az illető lelkész ur, csakhogy későn, és midőn ezt az elutasító vég­zést kézbesíteni kellett volna neki, ez nem volt lehetséges, mert azóta ismeretlen helyre elköltö­zött. Ennek következtében azt hiszem, hogy az az eljárás, a melyet a főszolgabíró tanúsított, csak azt bizonyítja, hogy igen nagyon türelmes volt ezen lelkész úrral szemben, a ki hónajjokon át agitácziót folytatott, a nélkül, hogy igazolta volna, kinek nevében jár el az illető községekben. Mert ha olyan egészen egyenes utón járt volna, azt hiszem, igen könnyen beigazolhatta volna, azt, a mit a főszolgabíró tőle kivánt. Nem valami ret­tentő dolog ez ; egy levélnek, egy dekrétumnak felmutatása elég lett volna arra, hogy a főszolga­bíró egészen máskép bánhasson vele el, mint a hogy kénytelen volt vele elbánni. '• • "« Ízt hiszem tehát, itt semmi más vizsgálatra nem volt szükség ez esetben. Az adatokból, a me­lyeket a hatóságtól kézhez kaptam, beigazoltatott, hogy semmi igaztalanság nem történt az illetővel. A mi esetleg sérelmes volt rá nézve, azt alkalma lett volna elhárítani magáról, de nem tette. Ha tehát valami kellemetlen dolga esett is, csak ő maga volt annak oka, és azért nem lehet a hatósá­gokat azzal vádolni, hogy helytelenül jártak volna el, vagy pláne hogy törvényt szegtek volna. Azért kérem, méltóztassék válaszomat tu­domásul venni. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat a ház­szabályok szerint még egyszer megilleti a szólás joga. Szmrecsányi György: T. képviselőház! Csak nagyon röviden leszek bátor a t. képviselőház türelmét igénybe venni. Az igen t. ministerelnök ur szives volt viszon­válaszában utalni arra, hogy Grammantiknak az ő egyházmegyei főhatóságával is kellemetlen kon­fliktusai voltak, a melyek feddést vontak maguk után. Nem tudom, honnan méltóztatik ezt tudni. Én ismerem a viszonyokat, ismerem azt a vi­szonyt is, a melyben Grammantik az ő egyház­megyei főhatóságával van, és megnyugtathatom az igen t. ministerelnök urat abban az irányban, hogy Grammantik sem szóban, sem írásban, sem semmiféle utón az ő egyházmegyei főhatóságától soha feddést nem kapott. Én gondolom, hogy mire vonatkozik az igen t. ministerelnök urnak ez a kijelentése, miután nekem magánúton tudomásom van arról, hogy jött egy informáczió és tudom azt is, hogy ez honnan jött. Igenis, a nagytapolcsányi plébános, a ki neki nem volt egyházmegyei főhatósága, mert ő hozzá, mint kórházi lelkészhez tulajdon­képen semmi köze nem volt, felhívás folytán érte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom