Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

220 188. országos ülés 1911 június 28-án, szerdán. tásoh baljelöl: Ha olyan nagyon szeretnek dol­gozni, lássuk, h:>gy itt vannak-e ?) Elnök : Lovászy Márton képviselő ur a Mz határozatképességének megállapítását kérte. El­rendelem a képviselő urak összeszámlálását és ennek foganatosítására felkérem Vermes Zoltán és Mihályi Péter jegyző urakat. (Vermes Zoltán és Mihályi Péter jegyzők megszámlálják a jelen­levő képviselőket.) Elnök : Jelentem a t. képviselőháznak, hogy a megejtett összeszámlálás eredménye szerint 101 képviselő van jelen és igy a képviselőház ha­tározatképes. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Felteszem a kérdést: elfogadja-e a képviselő­ház az általam tett napirendi javaslatot, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a kép­viselő urakat, a Iák azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Határozatképen kimon­dom, hogy a t. képviselőház az általam tett napi­rendi javaslatot elfogadja. Következik a ministerelnök urnak mint bel­ügyin misternek válasza Szmrecsányi György kép­viselő urnak hozzá intézett interpellációjára, anagy­tapolcsányi főszolgabírónak a gyülekezési jog és személyes szabadság ellen elkövetett törvény­sértése tárgyában. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Szmrecsányi György képviselő ur 1910. évi Julius hó 2-án inter­pellácziót intézett hozzám és pedig azon állító­lag megtörtént eset kapcsán, hogy a nagytapolcsá­nyi főszolgabíró egy Grammantik nevű katholikus lelkészszel szemben megsértette volna az egyesülési jogot és őt személyes szabadságában is gátolta volna. (Az elnöki szélcet Berzeviczy Albert elnök foglalja el.) Azt kérdezte tőlem a t. képviselő ur, hogy van-e erről tudomásom és mit szándékozom ezzel szemben tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Válaszom erre a következő. (Halljuk!) En az interpelláczió kézbesítése után haladéktalanul a hatóságokhoz fordultam a kellő informáeziók megszerzése czé.ljából és az alispánnak kezeim közt. levő jelentéséből van szerencsém a követ­kezőket a t. ház tudomására hozni. (Halljuk! Halljuk.') Grammantik katholikus lelkész annak idején hosszabb ideig kórházi lelkész volt Budapesten, azonban az alispán'előtt ismeretlen okokból kór­házi lelkészi állásából elbocsáttatott, és minthogy nem akarta a kórházat elhag}mi, az igazgató kénytelen volt őt kilakoltatni. Múltjára vonat­kozó további adat az, hogy a dunaszerdahelyi és a somorjai, tehát egy szomszédos megyebeli járások főszolgabíróinak jelentései szerint Grammantik lel­kész ur gyülekezeteket tartott, a mely alkalmakkor a felekezetek, különösen a kálvinisták és a zsidók elleni gyűlöletre izgatta hallgatóságát, a minek botrányos jelenetek voltak a következményei, különösen a somorjai járásban, Csősztelén, a hol egyik beszédének hatása alatt még ugyanazon nap éjjelén a zsidók összes ablakait beverték. Grammantik lelkész későbben a nagytapol­csányi kórházba jutott lelkészi minőségben, azon­ban pár hónap múlva onnan is elmozdittatott vagy visszahivatott és állás nélkül maradt. Ez időtől fogva azután a járásban folyton járta a községeket és mindenütt gyűléseket tartott. Mi­után előélete nem volt egészen feddhetetlen, másrészt pedig akkor, a választások után még izgalmas hangulat volt a kerületben, természetes, hogy a főszolgabíró, miután néhány esetről tudo­mást szerzett, felhívta Grammantik, lelkészt, hogy igazolja magát, hogy tulajdonképen micsoda állás­ban és minőségben működik. Az a hir volt t. i. elterjedve róla, s ezt maga is állította, hogy ő a most ott megalakult népszövetség titkára. De ezt csak mondotta, azonban sohasem bizonyította. Mielőtt a főszolgabíró erre felszólította volna, Grammantik egyszer, és pedig egy-két hónappal azelőtt, már az alispánná] járván, az alispán figyel­meztette őt a róla szállingó hírekre s figyelmez­tette arra is, hogy jó lesz, ha a főszolgabírónál igazolja, hogy tulaj donképen micsoda állásban van, hogy mik az ő lentartásának tulaj donképeni eszközei, s igy igazolja be, hogy hivatva vagy jogosítva van bizonyos ténykedésekre, a melyeket ő mint népszövetségi titkár teljesít. Grammantik lelkész ur t. i. ott az ilyen nép­szövetségi gyülekezések alkalmával nem szorosan ennek programmja mellett szónokolt, hanem egye­nesen politizált és a gyülekezés befejeztével tago­kat is gyűjtött, tagokul jegyzett be egyeseket a népszövetségbe és dijakat is szedett, még pedig minden ellenőrzés nélkül. Igy tehát mindenesetre helyesen járt el a fő­szolgabíró ur, a mikor felhívta az illetőt igazolásra az iránt: tényleg fel van-e jogosítva ilyen tény­kedésre, mert ha nincs, el kellene őt ettől tiltania, nehogy jóhiszemű emberek ott zsarolásnak legyenek kitéve. Ámbár az alispán is felszólította Grammantik akkori lelkész urat, hogy igazolja magát a főszolga­bírónál, és Grammantik ur ki is jelentette az al­ispán előtt, hogy magát igazolni fogja, csak miután Budapesten vannak a dokumentumai, ezeket kell először beszereznie, mind a meUett később, midőn erre a főszolgabíró is felszólította, — pedig igen sok idő múlt el az alatt —- Grammantik még mindig nem igazolta magát. Ez a beigazolás különben a mai napig sem történt meg. Hogy pedig Grammantik ur tényleg izgatott, ennek legjobb tanuja maga Grammantik ur, a ki egy felebbezésében az aüspánhoz azt irja, hogy ő már 213 gyűlésen izgatott. Ezekkel a szavakkal jellemezte ő maga az ő működését. (Derültség.) Ennek következtében, miután ezt már 213-szor gyakorolta, nagyon sérelmes szerinte, hogy 214-ed­szer a főszolgabíró őt eltiltotta ettől. Azt hiszem tehát, nem lehet a főszolgabírót azzal vádolni, hogy az egyesülési jogot sértette

Next

/
Oldalképek
Tartalom