Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-188
220 188. országos ülés 1911 június 28-án, szerdán. tásoh baljelöl: Ha olyan nagyon szeretnek dolgozni, lássuk, h:>gy itt vannak-e ?) Elnök : Lovászy Márton képviselő ur a Mz határozatképességének megállapítását kérte. Elrendelem a képviselő urak összeszámlálását és ennek foganatosítására felkérem Vermes Zoltán és Mihályi Péter jegyző urakat. (Vermes Zoltán és Mihályi Péter jegyzők megszámlálják a jelenlevő képviselőket.) Elnök : Jelentem a t. képviselőháznak, hogy a megejtett összeszámlálás eredménye szerint 101 képviselő van jelen és igy a képviselőház határozatképes. (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Felteszem a kérdést: elfogadja-e a képviselőház az általam tett napirendi javaslatot, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, a Iák azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Határozatképen kimondom, hogy a t. képviselőház az általam tett napirendi javaslatot elfogadja. Következik a ministerelnök urnak mint belügyin misternek válasza Szmrecsányi György képviselő urnak hozzá intézett interpellációjára, anagytapolcsányi főszolgabírónak a gyülekezési jog és személyes szabadság ellen elkövetett törvénysértése tárgyában. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Szmrecsányi György képviselő ur 1910. évi Julius hó 2-án interpellácziót intézett hozzám és pedig azon állítólag megtörtént eset kapcsán, hogy a nagytapolcsányi főszolgabíró egy Grammantik nevű katholikus lelkészszel szemben megsértette volna az egyesülési jogot és őt személyes szabadságában is gátolta volna. (Az elnöki szélcet Berzeviczy Albert elnök foglalja el.) Azt kérdezte tőlem a t. képviselő ur, hogy van-e erről tudomásom és mit szándékozom ezzel szemben tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Válaszom erre a következő. (Halljuk!) En az interpelláczió kézbesítése után haladéktalanul a hatóságokhoz fordultam a kellő informáeziók megszerzése czé.ljából és az alispánnak kezeim közt. levő jelentéséből van szerencsém a következőket a t. ház tudomására hozni. (Halljuk! Halljuk.') Grammantik katholikus lelkész annak idején hosszabb ideig kórházi lelkész volt Budapesten, azonban az alispán'előtt ismeretlen okokból kórházi lelkészi állásából elbocsáttatott, és minthogy nem akarta a kórházat elhag}mi, az igazgató kénytelen volt őt kilakoltatni. Múltjára vonatkozó további adat az, hogy a dunaszerdahelyi és a somorjai, tehát egy szomszédos megyebeli járások főszolgabíróinak jelentései szerint Grammantik lelkész ur gyülekezeteket tartott, a mely alkalmakkor a felekezetek, különösen a kálvinisták és a zsidók elleni gyűlöletre izgatta hallgatóságát, a minek botrányos jelenetek voltak a következményei, különösen a somorjai járásban, Csősztelén, a hol egyik beszédének hatása alatt még ugyanazon nap éjjelén a zsidók összes ablakait beverték. Grammantik lelkész későbben a nagytapolcsányi kórházba jutott lelkészi minőségben, azonban pár hónap múlva onnan is elmozdittatott vagy visszahivatott és állás nélkül maradt. Ez időtől fogva azután a járásban folyton járta a községeket és mindenütt gyűléseket tartott. Miután előélete nem volt egészen feddhetetlen, másrészt pedig akkor, a választások után még izgalmas hangulat volt a kerületben, természetes, hogy a főszolgabíró, miután néhány esetről tudomást szerzett, felhívta Grammantik, lelkészt, hogy igazolja magát, hogy tulajdonképen micsoda állásban és minőségben működik. Az a hir volt t. i. elterjedve róla, s ezt maga is állította, hogy ő a most ott megalakult népszövetség titkára. De ezt csak mondotta, azonban sohasem bizonyította. Mielőtt a főszolgabíró erre felszólította volna, Grammantik egyszer, és pedig egy-két hónappal azelőtt, már az alispánná] járván, az alispán figyelmeztette őt a róla szállingó hírekre s figyelmeztette arra is, hogy jó lesz, ha a főszolgabírónál igazolja, hogy tulaj donképen micsoda állásban van, hogy mik az ő lentartásának tulaj donképeni eszközei, s igy igazolja be, hogy hivatva vagy jogosítva van bizonyos ténykedésekre, a melyeket ő mint népszövetségi titkár teljesít. Grammantik lelkész ur t. i. ott az ilyen népszövetségi gyülekezések alkalmával nem szorosan ennek programmja mellett szónokolt, hanem egyenesen politizált és a gyülekezés befejeztével tagokat is gyűjtött, tagokul jegyzett be egyeseket a népszövetségbe és dijakat is szedett, még pedig minden ellenőrzés nélkül. Igy tehát mindenesetre helyesen járt el a főszolgabíró ur, a mikor felhívta az illetőt igazolásra az iránt: tényleg fel van-e jogosítva ilyen ténykedésre, mert ha nincs, el kellene őt ettől tiltania, nehogy jóhiszemű emberek ott zsarolásnak legyenek kitéve. Ámbár az alispán is felszólította Grammantik akkori lelkész urat, hogy igazolja magát a főszolgabírónál, és Grammantik ur ki is jelentette az alispán előtt, hogy magát igazolni fogja, csak miután Budapesten vannak a dokumentumai, ezeket kell először beszereznie, mind a meUett később, midőn erre a főszolgabíró is felszólította, — pedig igen sok idő múlt el az alatt —- Grammantik még mindig nem igazolta magát. Ez a beigazolás különben a mai napig sem történt meg. Hogy pedig Grammantik ur tényleg izgatott, ennek legjobb tanuja maga Grammantik ur, a ki egy felebbezésében az aüspánhoz azt irja, hogy ő már 213 gyűlésen izgatott. Ezekkel a szavakkal jellemezte ő maga az ő működését. (Derültség.) Ennek következtében, miután ezt már 213-szor gyakorolta, nagyon sérelmes szerinte, hogy 214-edszer a főszolgabíró őt eltiltotta ettől. Azt hiszem tehát, nem lehet a főszolgabírót azzal vádolni, hogy az egyesülési jogot sértette