Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-188

188. országos ülés 1911 június 28-án, szerdán. 221 volna, midőn nem engedte meg egy népgyulésuák megtartását, és pedig olyan férfiú részéről, a kinek előéletét most volt szerencsém leirni a hivatalos akták nyomán, és a ki daczára annak, hogy a hatóság több izben is felszólította igazolásra és előre is figyelmeztette annak következményeire, ha meg nem tenné, ezt máig sem tette, — a mikor egy izgalmas hangulat lecsillapítása érdekében nem engedte meg a gyűlés megtartását. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért nem lehet azt mondani, hogy a főszolgabiró az egyesülési jogot megsértette vagy személyes szabadságában károsította volna az illető lelkész urat; mert hogyha ő igazolja ki- és miiétét, s a törvényhez alkalmazkodik, a főszolgabíró nem gátolta volna őt meg a népgyűlés megtartásában, mint a hogy — hiszen a felebbezésében magában is mondja — 213-szor senki sem gátolta ebben. Ezek előadása után csak annyit van szerencsém kérni a t. háztól, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék azon az alapon, hogy az egyesülési jog gyakorlásán nem esett sérelem, és nem esett olyan sérelem az illető lelkész úron, a mely miatt jogos panaszt emelhetett volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kíván szólani. Szmrecsányi György: T. ház! A midőn én a múlt évi Julius 2-án interpellácziómat e tárgyban a mimsterelnök úrhoz mint belügyministerhez intéztem, czélom nem az volt, hogy én itt valótlanságokat adjak elő, vagy megtörtént dolgokat nagyítsak, hanem czélom volt, hogy egy ártatlan és tisztességes embernek, a kit a főszolgabíró indokolatlanul annyira megsértett, hogy az 1897. évi L. t.-czikk, a büntető törvénykönyv 62. szakasza alapján csavargás miatt elitélt és azzal fenyegetett meg, hogy eltolonczoltatja a nagytapolcsányi járás területéről, mondom, hogy ennek az embernek elégtételt részben szerezzek, részben, hogy reávilágitsak azokra a hatalmaskodó tendencziákra, a melyek különösen velünk, ellenzéki politikusokkal szemben, Nyitra vármegyében, Trencsénben stb. másutt is történni szoktak. Nem az egész vármegyére értettem ; én a konkrét esetből következtetve, a nagytapolcsányi főszolgabíró eljárását kritizáltam. A t. mimsterelnök ur akkor ideiglenes válaszában azt helyezte kilátásba, hogy e kérdésben vizsgálatot méltóztatik indítani, (Felkiáltások a jobboldalon : Meg is történt!) és a mint válaszából látom, ez a vizsgálat tisztán arra szorítkozott, hogy igaz, hogy az alispán utján, de közvetlenül azon tisztviselőtől, a ki megvádoltatott, attól, tehát egy érdekelt féltől, a jelentést mint teljesen elfogulatlant méltóztatott akczeptálni, és az ő eljárását, az ő saját egyoldalú informácziója alapján elfogadni, s így intézte el ezt a dolgot, a melyre mindjárt részletesen rá fogok térni, miután egy esztendeje, hogy tárgyaltatott, és a t. képviselő urak talán már nem méltóztatnak arra emlékezni. . , Egy hang (a közében) : Dehogy nem ! Szmrecsányi György: ... Akkor legyen szíves helyettem elmondani. Azt mondja a t. mimsterelnök ur, hogy Grammantik Ágoston Esztergom főegyházmegyei áldozópap egy rovott multu egyén . . . Gr. Khuen-Héderyáry Károly mimsterelnök: Nem mondtam. Szmrecsányi György: Bocsánatot kérek, fel is jegyeztem, — ezt a szót méltóztatott használni — de nagyon örülök és tudomásul veszem, hogy a t. mimsterelnök ur ezt el nem mondottnak kívánja tekinteni. Szóval, hogy ez oly egyén, a ki ellen ismételten fordultak elő nemcsak panaszok és kifogások, hanem ezek miatt büntetve is volt. A főszolgabíró, illetve alispán jelentésének ez a része, mely azt mondja, hogy Grammantik Ágoston büntetve volt izgatás vagy népgyűlés tartása miatt, valótlan, mert Grammantik Ágost ilyen deliktum miatt soha büntetve nem volt. (Felkiáltások jobbfelöl : Nem mondta a mimsterelnök !) Én ezen kijelentésemért helyt állok, méltóztassék a vizsgálatot ebben az irányban kiterjeszteni, és akkor az igen t. ministerelnök ur meg fog győződni arról, hogy nekem igazam van. Grammantik Ágoston a nagytapolcsányi kórházban volt lelkész, és onnan a herczegprimási urnak az engedélyével hozatott be Budapestre a katholikus népszövetségnek, Magyarország legnagyobb kulturintézetének titkárságába, és mint ilyen volt ismeretes az ő szűkebb hazájában, Nyitrában is. Tudta ezt nagyon jól a szolgabíró is, ki azt hiszem, vele együtt volt a telológián, személyesen ismerte, tehát nem áll meg az a kifogás, ahogy Grammentik ott mint ismeretlen és foglalkozásnélküli ember csavarog. A katholikus népszövetség központja szigorúan ügyel arra, hogy a népszövetségi agitácziónál politizálás egyáltalában szóba se jöjjön, mert ez tisztán kulturális, társadalmi intézmény, és miután nem felelhet mindegyik alkalmazottért, a mennyiben ilyen panasz mégis felmerülne, a legenergikusabban járna el vele szemben. De tudja ezt nagyon jól az a főszolgabíró is, hogy a népgyűlések keretében tilos a j^olitizálás, és akkor a megtorlásnak nem az a módja, ]vogj azt a népszövetségi titkárt, kit személyesen ismer, kiről tudja, hogy kicsoda-micsoda, tudja, hogy rendes foglalkozása van, hogy a főegyházmegye kötelékébe tartozik, eltolonczolással fenyegesse és a csavargási paragrafust húzza rá és azzal büutesse meg, hanem, hogy tiltott politizálás miatt ellene eljárjon, de egyúttal a katholikus népszövetség központja ellen is, miután ott van a belügyministerileg jóváhagyott alapszabály, mely kizárja, hogy a népszövetségi agitácziónak bármelyik terére a politika bevonassák. A mi azt illeti, hogy ő büntetésből lett áthelyezve a budapesti kórházakhoz, erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, és a tényállás megvilágítására, mely köztudomású dolog, miután annak idején a nagy nyilvánosság előtt