Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-187
200 287, országos ülés Í9ií június 27-én, kedden. Hegedüs Kálmán: Ez egészen más! Huszár Károly (sárvári) .-...& hol még gyárlerombolásokra és ehhez hasonlókra is volt szükség, hogy a munkásság a maga erőszakos fellépésével megtörje a munkaadók ellenállását. Ugyan mondja meg nekem, mélyen t. előadó ur, hogy vájjon Magyarországon melyik az a szocziálpolitikai alkotás vagy reform, a melyre nézve joguk és erkölcsi alapjuk lehetett volna a munkaadóknak arra, hogy annak egyáltalában bármiféle formában is ellenálljanak. Hiszen mi nem csináltunk ilyen szocziálpolitikai alkotásokat, tehát tulaj donképen alkalmuk és módjuk sem volt a munkaadóknak nagy ellenállást kifejteni. (Ugy van ! balfelől.) és igy ez egyáltalában nem is válhatik a munkaadók dicsőségére ; ez csak egy üres frázis, a melynek semmiféle értelme sincs. Meg vagyok győződve arról, hogy a munkaadók igen tekintélyes hányada, ha tényleg sor kerülne ilyen szocziális reformalkotásokra, fel tudna emelkedni arra a magaslatra, a mely szükséges ahhoz, hogy ezeket a nagy problémákat megértsék és a mely szükséges ahhoz, hogy esetleg anyagi áldozatokat is hozzanak; hogy jogokról való lemondást, hogy bizonyos hatalmi eltolódásokat is eltűrjenek gazdasági berendezéseikben és hogy hozzájáruljanak azokhoz az alkotásokhoz, de azt is tudom, hogy a világon mindenütt és Magyarországon is vannak egyének a munkások és a munkaadók között is, a kik erős és hatalmas ellenállást fejtenek ki mindenféle szocziális haladással és fejlődéssel szemben. Azt is tudom, hogy Magyarországon a munkaadóknak vannak szervezeteik, a melyekben nemcsak a szocziálpolitikai alkotások ellen, hanem annak még csak a kísérlete ellen is agitálnak, hogy a munkásság köreit és a közvéleményt ilyen szocziálpolitikai intézmények és alkotások létesítésének szükségességéről meggyőzzék. Mi még ennek csak a kezdetén vagyunk. A munkaadók és munkásoknak, mint nagy organizált szervezeteknek harcza ebben az országban tulaj donképen még csak a kezdet kezdetén van, s ha volt eddig harez tőke és munka között, az nagyobbrészt, eltekintve egy-két nagyobb harcztól, tulaj donképen egyes munkaadóknak a harcza volt az ő munkásaival. Azonban azok az általános, az egész országot átfogó nagy harczai a tőkének és munkának nálunk még csak ezután fognak megvivatni, s nagyon alkalmas és szükséges volna, hogy ezeknek a feltétlenül, matematikai biztossággal bekövetkező nagy gazdasági harczoknak menjen elébe a törvényhozás. (Helyeslés balfelől.) Ne várjuk be, mig ezek a nagy társadalmi szakadékok újból részekre fogják szakítani a magyar társadalmat és itt a szenvedélyeket fel fogják korbácsolni, hanem okos szocziálpolitikai intézkedéssel, a népjogok kiterjesztésével, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) főleg a tarifaszerződéseknek törvénybe iktatásával, annak törvénybe iktatásával, hogy ugy a munkaadószervezetek, mint munkásszervezetek anyagi és erkölcsi garancziára köteleztessenek ezen tarifaszerződések megtartására nézve, igyekezzünk a mi munkásosztályunkat megnyugtatni és őket azon jogokhoz és állapotokhoz hozzájuttatni, melyekre valóban igényt is tarthatnak. (Helyeslés balfelől.) Befejezem azt, a mit mondani kívántam. Nekünk, mélyen t. ház, nem szabad toldozásokkalfoltozásokkal és pepecselő munkával tulaj donképen a nagy szocziális evolucziónak munkáját késleltetnünk, hanem olyan szocziálpolitikai és olyan közgazdasági állapotokat kell teremtenünk ebben az országban, a melyek lehetővé teszik egy nagy magyar nemzeti ipar kifejlődését, (Ugy van ! balfelől.) a mely nemzeti ipar lehetővé teszi munkásainknak emberséges díjazását, a mely ipar megbirja azokat a közterheket, a melyek a nagy szocziálpolitikai alkotásokra feltétlenül szükségesek. Hock János : Csak önálló vámterülettel lehet! Huszár Károly (sárvári): Én nem leszek az, a ki ennek útjában állnék, vagy egy lépést is tennék ez ellen, de meg vagyok győződve, hogy az említett czélt más utón is elérhetjük. Arra kell törekednünk, hogy ne emészszenek fel mindent állami adóbevételeinkből a katonaság költségei, hanem igyekezzünk kulturális és szocziális befektetésekre, alkotásokra és intézményekre is költeni az állam bevételeit. Azonban mint főszempontot kívánom felhozni, — s ezt nyomatékosan aláhúzom, és a t. ház tagjainak szives figyelmébe ajánlom — (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy meggyőződésem szerint mindezeket a dolgokat nem lehet megcsinálni mindaddig, mig egy mélyreható, nagy állami reformot nem csinálunk. Addig — ezt ismétlem újból — míg mi a törvényhozókat és a törvényhozás összeségét az egész nép ellenőrzése alá nem állítjuk, mig mi azoknak a képviselőknek, a kik itt felszólalnak a munkásosztály érdekeiért, meg nem adjuk azt a módot, hogy ők mint hátvédre támaszkodhassanak azokra a népmilliókra, a melyeknek gazdasági és társadalmi érdekeit szolgálják; addig mi nem fogunk tudni nagy szocziális reformmunkát végezni. Hock János: Helyes! Huszár Károly (sárvári): Azért nagyon sajnálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam ; nem fogadom el pedig azért, mert sokkal több kivételt tesz, mint akármelyik más külföldi törvény. Én ugy vagyok értesülve, hogy talán még a mai tárgyalás folyamán még ujabb kivételek tételére is fog indítvány előterjesztetni bizonyos oldalról ebben a házban. Én tehát nem tartom a dolgot kielégítőnek és azért kérném, hogy méltóztassanak azokat a kivételeket, a melyek ebben a törvényjavaslatban fel vannak sorolva, lehetőleg minél szűkebb körre szorítani, és ha tényleg benyujtatnék az indítvány, a melynek odakünn nagy propagandát csináltak, hogy ugyanis a czukoripar és a nyomdász-ipar munkásnői kivétessenek e törvény hatálya alól-, (Mozgás.) — nagy propaganda volt erre nézve, — a mennyiben ez az