Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-187

iSf. országos ülés 19 indítvány megtétetnék, a t. ház ebhez semmiesetre se járuljon hozzá. (Helyeslések a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Haydin Imre! Haydin Imre: T.ház! A mikor a szőnyegen lévő törvényjavaslatot elfogadom, engedje meg a t. ház, hogy ebbeli áUásfoglalásomat a legrövidebben megindokoljam. (Halljuk! Halljuk!) Szerettem volna én is bővebben és részletesebben foglalkozni e kérdéssel, (Halljuk !) a mint a kérdés tárgya ezt meg is érdemli, de hát visszatart ettől egyrészt a parlamentnek előrehaladott tárgyalása, a mely kívánatossá teszi, hogy a lehető legrövidebben fogjam meg a dolgot, másfelől az az igazán magasan szárnyaló beszéd, a melylyel a t. előadó ur a törvényjavaslat tárgyalását bevezette és magasabb szempontokból világította meg azokat az alapvető momentumokat, a melyekből a törvényjavaslat sarjad és a melyeket e törvényjavaslat szolgál. T. ház ! Én a szőnyegen lévő törvényjavaslatot nemcsak azért fogdom el, mert ezzel egy nemzetközi kötelességnek teszünk eleget, hanem főleg azért, mert ismét egy lépést jelent nyugat felé és teszi e lépést oly szerencsés modorban, a mely minden túlzástól menten össze tudja egyeztetni a hazai ipar teljesítőképességét és a hazai nő világ kereseti érdekeit a humanizmus azon korszerű követelményeivel, a melyek e törvényjavaslatban kifejezésre jutottak. T. ház ! Azt állítják, hogy e törvény sajátképen nem is liberális alkotás, mert korlátozza a nők szabadságát és korlátozza azt a legérzékenyebb ponton, a nő anyagi keresetében. Ez igaz, de viszont áll az is, hogy a javaslat e korlátozásokat teszi oly tiszteletreméltó motívumokból, az erkölcs, a nőiesség, az anyaság és a fajszaporodás védelmében, a melyek úgyszólván eltörpítik azokat a szabadsági és utilitáris veszteségeket, melyek a törvény nyomában járni fognak. Ezek a maguk végső értékében bizonyára nem is érnek fel azzal a haszonnal, a melyet e javaslatnak végrehajtása, életbeléptetése erkölcsiekben és a nemzeti érdekek terén hozni fog. Hiszen Anglia népe, a mely igen óvatos és józan a reformok terén és igen számító az anyagiakban, már az egyezmény életbelépése előtt jóval megalkotta mindazokat a szabályokat és korlátozásokat, a melyek e törvényjavaslatban foglaltatnak. Megalkotta még 1878-ban; sőt a szövőipar tekintetében a korlátokat felállította már 1847-ben és 1857-ben. És az eredmény megmutatta, hogy Anglia minden tekintetben helyesen számított, mert az ideig-óráig mutatkozott veszteségeket bőven kárpótolták azok a nagy erkölcsi és anyagi hasznok, melyek a törvényalkotás végrehajtása során később beálltak. Németország is követte Anglia példáját és egymásután az egyezménybe vont többi államok. Németország még az ipartörvény megalkotása során tett olyan szigorú rendelkezéseket és létesített olyan szigorú tilalmakat a nő éjjeli munkája tekintetében és nőiparjogi védelmében, melyek KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. EX. KÖTET. június 27-én, kedden. 201 különösen azért birnak fontossággal, mert rendkívüli szigorral, rendkívüli hatósági éberséggel és felügyelettel lettek végrehajtva, és mégis a legcsekélyebb mértékben sem bénították vagy rövidítették meg akár az ipar érdekeit, akár pedig a német nők keresetét. Huszár Károly igen t. képviselőtársamnak teljesen igaza van, hogy mi e tekintetben az utolsók vagyunk, mert mi a nők iparjogi védelme tekintetében iparjogi törvényhozásunk során vajmi keveset alkottunk. Hiszen a magyar ipartörvény — akár az első, akár a második — még különbséget sem tesz a férfi- és a nőimunkás közt, és az egész nő védelem úgyszólván abban az egy paragrafusban nyilvánul meg és egyúttal arra redukálódik, hogy szülés után a nő 4 heti szünetet vehet igénybe a munkaszerződés sérelme nélkül. Úgyszintén az éjjeli foglalkoztatás tekintetében sem tartalmaz a mi törvényhozásunk mást, mint azt, hogy oly üzemekben, hol éjjeli munka folyik, egyúttal az illető munkaadó tartozik a munkások kellő felváltásáról gondoskodni. Mindez ugy van, csakhogy egészen más elbírálás alá esik, mint azt igen t. Huszár képviselőtársam itt állit ja. Mert ne méltóztassék t. képviselőtársamnak soha elfelejteni, hogy a nyugati törvényhozások ezeket az óvószabályokat és védelmi intézkedéseket iparuk előhaladott stádiumában léptették életbe, mi pedig még mindig a kezdő stádiumban vagyunk és nagyon kell ügyelnünk, hogy csakis olyan rendszabályokat állítsunk fel és a fejlődésnek csakis azon bizonyos fokozatán, mely a mi fejlődő iparunkat a maga teljesítő- és termelőképességében nem érinti, sőt a melyek csakis addig a határig terjedhetnek, a meddig ezen fejlődőképességet és termelőképességet előmozdítják és erősitik. Olyan az, mint a tavaszi virág; ha arra egy északibb szélnek dermesztő lehellete jön, igen könnyen kiolthatja a virág életét. Ép ugy, ha a mi fejlődő iparunkhoz érdesebb kézzel, szigorúbb rendszabályokkal, terhesebb tilalmakkal nyulunk, éppen az ellenkezőjét érhetjük el annak, a mire az igen t. képviselő ur felszólalásában czélzott, t. i. a helyett, hogy az ipart erősitenők, meggyengitjük, és ezáltal lehetőségét is elveszszük annak, hogy az az ipar a maga munkásai és alkalmazottai érdekében többet tehessen. E tekintetben nagyon óvatosaknak kell lennünk és épen a törvényjavaslatnak — nagyon helyesen jegyezte meg a t. előadó ur -- egyik legfőbb előnye az, hogy bölcs mérséklettel át tudja ültetni a nyugaton elért előnyöket és vívmányokat hazai talajunkba, számol ipari tehetőségünkkel és ennek határaiba illeszti azokat az erkölcsi és anyagi érdekeket, a melyek a nők ipari jogvédelméhez fűződnek. Különösen két oldalról támadják ezt a törvényjavaslatot. Támadják egyrészt a nők világából. A nők ellene vannak e törvényjavaslatnak, különösen az ipart üző nők, és e tekintetben csak utalhatok arra, a mi Svédországban történt, a hol az ellenállás oly nagy mérveket öltött, hogy képes 26