Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.
Ülésnapok - 1910-181
181. országos ülés 191Í június %0-án, kedden. 9 indokolni akarom e törvényjavaslatot, a melyet most kifejtek és az indokolásban egy erős támpontom az, hogy egyes képviselők eben üyen támadások jelenhetnek meg — mert nézetem szerint üy módon támadni nem szabad, de nem is szabad okot adni arra, hogy igy támadhassanak — (Igaz! Ugy van! balfelől.) és ha a t. elnök ur engem megfoszt a bizonyitás e módjától, akkor megszűnik a tárgyalásnak lehetősége. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Elnök: En a bizonyitás semmiféle eszközétől nem fosztottam és nem fosztom meg a képviselő urat. Hanem arra kérem a képviselő urat, hogyha felolvas valamit, és abban sértő kifejezések foglaltatnak, ne méltóztassék magát azon sértő kifejezésekkel identifikálni. (Felkiáltások balfelől : Hiszen nem teszi ! Zaj.) Ez a helyes eljárás ; ellenkező esetben kénytelen volnék a képviselő urat vonni felelősségre. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Rakovszky István : Ez nem az én czikkem, nem én irtam, csak az indokolás kedvéért kívánom felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Haller István: Preventív rendreutasitás! (Zaj.) Rakovszky István: T. képviselőház! Ez a czikk megjelent a Pesti Hirlap ez idei május hó 6-iki számában. En ezt saját megnyugtatásomra akarom felolvasni, először azért, hogy tájékozva legyen a t. képviselőház arra nézve, hogy mik a következményei ilyen hibásnak bizonyult intézmény további fentartásának, másodszor pedig azért, hogy ha a képviselőház bölesesége máskép határozna, mint én szeretném és óhajtanám, ezen törvényjavaslattal szemben, legalább fedezve legyek, hogy nyoma legyen annak, hogy volt egy képviselő, a ki ez ellen állást foglalt és a maga kötelességét megtette. (Elénk helyeslés balfelől.) A czikk a következőleg szól (olvassa) : »Törvényhozók esküje. Az összeférhetlenségi bizottság tegnap Ítéletet mondott egy eléje került ügyben, gróf Széchenyi Emil ellen jelentettek be összeférhetlenséget azzal, hogy a gróf egyik birtokát a hadikincstár bérli. A gróf tehát mondjon le vagy a bérletről, vagy a képviselőségről, összeült az összeférhetlenségi bizottság, kisorsolt képviselőt és tárgyalás után azt az ítéletét hozták, hogy a gróf esetében nincs összeférhetlenség. A tárgyalás folyamán bebizonyult, hogy a gróf egyik birtokát csakugyan a hadikormány bérli 114.000 K-ért. Már most mindegy, igaz-e az, a mit "vádlója állit, hogy a birtok homokföld és egyébre értékesíthető nem volna; vagy igaza van-e a grófnak, a mikor azzal védekezik, hogy a bérleti szerződést még atyja kötötte és a bérlet fölmondhatatlan. Az öszszeférhetlenségi törvényben annyi kifejezetten benne van, hogy a ki a kormánynyal, — a közös hadikormány, félreértések kikerülése -végett külön is meg van említve — bérleti viszonyban van, az nem lehet képviselő. És az összeférhetlenségi bizottság mégis kimondotta, hogy a gróf megtarthatja az állammal való bérleti szerződésből eredő jövedelmét is, meg a mandátumát is. KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. IX. KÖTET. Rövid időn ez már a második ilyen Ítélete az összeférhetlenségi bíróságnak. Nem rég báró Lévav Lajos ügye került eléje. A báró igazgatója a Hamburg—Amerika Linenek. A Hamburg— Amerika Line pedig, mint a Continental-Pool része, szerződéses viszonyban van az állammal. A kormány mostanában szerződött le a Poollal, kizárólagos jogot adván neki magyar kivándorlók szállítására. Az összeférhetlenségi törvény szövege ugy szó!, hogy az állammal szerződéses viszonyban lévő vállalat igazgatója vagy alkalmazottja nem lehet képviselő. Báró Lévay az összeférhetlenségi bizottság jóvoltából ma is igazgatója az állam, mai szerződésben lévő Hamburg—Amerikának és egyúttal képviselő. Sőt előadója a kivándorlási bizottságnak. Az ő esete még kiáltóbb gróf Széchenyiénél is. De egyformán, se a gróf, se a báró esetében habozásnak, kétségnek helye nem volt. A törvény világosan beszél. Szövege ellen nem kifogás, hogy a bérleti szerződést még a gróf atyja kötötte, ő csak meghosszabbította, és hogy a báró hazafias dolgot követett el, a magyar kivándorlást a Pool számára biztosítva. Az összeférhetlenségi törvény ezt nem kívánta kutatni. Határozottan, félreérthetetlenül megmondotta az eseteket, a mikor egy állás, foglalkozás vagy jogviszony összeférhetlen a képviselőséggel. A két eset pedig, a melyet fent elmondottunk, iskolás példája az 1901-iki magyar törvény szerint való összeférhetlenségnek. Az] összeférhetlenségi bíróságba delegált képviselők a ház nyilvános ülésén esküt tesznek rá, hogy legjobb lelkiismeretük szerint fogják alkalmazni képviselőtársaikra az összeférhetetlenségi törvényt. Mindenki azonban, a ki a törvényt ismeri, láthatja, hogy a gróf Széchenyi és báró Lévay esetében nem igy történt. A két eset kiáltóan ütközik az összeférhetlenségi törvény szószerint való szövegébe és szellemébe egyaránt. A biróság pedig, a mely esküt tett az ország legnagyobb nyilvánossága, a képviselőház i, előtt, törvény ellenére fölmentette mind a két eset hősét. A biróság tagjai, országgyűlési képviselők, nem tartották meg esküjüket«. Szmrecsányi György: Borzasztó! Rakovszky István (tovább olvassa) : »Már pedig az eskü szentsége az egyik pillér, a melyre a társadalom rendje fölépült. Egy másik pillér a törvény. Es a képviselők, a kik az összeférhetlenségi bizottságban a gróf és a báró fölmentésére szavaztak, nem tartották meg esküjüket és nem tisztelték a törvényt. Ezek után erélyesen követelni kell, — mint azt már megírtuk — hogy az összeférhetlenségi bíráskodás vétessék ki a képviselő kezéből és bizassék egy független magas bíróságra, A képviselők, ugy látszik, nem tudnak arra a magaslatra és a belátásnak arra a fokára emelkedni, hogy a párt-pajtásságnak az eskü és a törvény előtt el kell hallgatnia. Hogy a pártfegyelem és pártbarátság politikában hasznos dolog; de egye2
