Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-181

10 181. országos ülés 191 nesen életkérdés, politikai érdekből is, hogy az ország bizalma az eskü szentségében, a törvény erejében és a törvényhozóknak a törvény iránt való komolyságában meg ne rendüljön.* Justh Gyula: Sajtóper! Feltétlenül meg kell indítani. Rakovszky István (tovább olvas).- »Miként kívánjuk azonban, hogy az a szegény lézengő, a kit a szükség csábit fizetésért való hamis tanu­zásra megállja a csábítást, a mikor látnia kell, hogy a törvényhozók kömryü lelkiismerettel feled­keznek meg esküjükről. Es miként tartsa meg tekintélyét tagjai előtt ez a társadalom, a mikor ugyanazt, a miért súlyos börtönbüntetést osztogat a társadalom egyeseknek, a politikai szervezetünk ormán álló törvényhozók megtorlatlanul követ­hetik el ? Megdöbbentően komoly tünet ez a két össze­férhetlenségi ítélet. Nem is azt tartjuk benne fontosabbnak, hogy az összeférhetlenségi törvény szándékolta ellenőrzés igy megszűnik, holott még a törvény szigorú megtartása mellett is elég tér nyílnék a tág lelkiismeretek meg nem akadályoz­ható érvényesülésének. Nem is az a főbaj, hogy a törvény ilyen alkalmazásával és a bíróság ily működésével a politikát kiszolgáltatnék a lelki­ismeretlenek magánérdekeinek. Hanem különösen azt az erkölcsi romlást tartjuk megdöbbentően aggasztónak, a mit törvényhozóknak esküjökkel és a törvénynyel szemben való viselkedése az országban kelteni fog. A választóknak tett és meg nem tartott ígéretek már devalválták a politiká­ban az adott szó értékét; az esküvel ugyanennek nem szabad megtörténnie.« Lovászy Márton : Igaza van ennek a czikknek ! Rakovszky István: T. képviselőház! Hogy jönnek hozzá a képviselők, hogy ilyen ítéletet ártatlanul tűrjenek ? Hogy jönnek hozzá azok a képviselők, kik ott a törvény értelmében el akartak járni, titkosan szavaztak, hogy ők is a többiekkel egy véka alá vétessenek ? (Igaz! TJgy van ! balfelól.) T. képviselőház ! Bocsásson meg a t. elnök ur, én most nem az elnök ur ténykedését teszem kritika tárgyává, a mai ülésből kifolyólag, hanem az inkompatibilitási törvény és pedig annak indo­kolása alapján. En azt tartom, hogy itt hiba van a kréta körül, hogy itt talán egész jóindulattal, egész j óhiszemüleg a t. elnök ur nem volt szeren­csés akkor, mikor kiválasztotta azt a 80 tagot, kik ítélni hivatvák. Mert megdöbbentő az a konfor­mitás az Ítéletekben, megdöbbentő az a szám­arány az ítélethozatalnál, megdöbbentő, hogy épen annyi ellenzéki képviselő volt benn a két ítélő bizottságban, mint a kik igennel szavaztak arra, hogy fennáll-e az összeférhetlenségi eset. Es akkor szemem megakad az összeférhetlenségi törvény revíziójára kiküldött bizottság jelentésé­nek 9. oldalán a következőkön (olvassa)\: »A kép­viselőház elnöke minden ülésszak elején egy név­jegyzéket állit össze, melybe 60 képviselő nevét veszi be — akkor 60-ról volt szó, azóta felemeltük ' ' június 20-án, kedden. 80-ra — és e névjegyzéket a háznak bemutatja. A ház elnökét a névjegyzék összeállításánál két­ségtelenül azon czél fogja vezetni, hogy a név­jegyzékbe, melyből az itélő bizottság lesz kisorso­landó, lehetőleg oly tapasztalt, jogi képzettséggel biró, tekintélyes, független férfiakat válaszszon, pártállásra való tekintet nélkül, hogy az abból kisorsolt bizottság azután feladatának magaslatán álljon«. T. képviselőház ! Nyugodtan bizom a t. több­ségre, nem fogja azt mondani, hogy ez a bizottság ezzel a két ítéletével hivatásának magaslatán állt. Ha tehát valahol hiba volt, hiba történhetett ott, hogy ezen követelmények fenforgása tekinteté­ben tévedt a t. elnök ur. De én felmentem a t. elnök urat ezen tévedé­sétől, nemcsak azért, mert tévedni emberi, hanem ha visszaemlékezem azokra a nagy harczokra, melyek ezen törvény megalkotását megelőzték, akkor azt látom, hogy nem az egész szabadelvű­párt, hanem a szabadelvű pártban egy kis csoport nagyon harczolt ez ellen. Szó volt arról, hogy scissio áll be. Nem állt be. Szilágyi Dezső, gróf Andrássy Gyula, boldogult gróf Andrássy Tiva­dar, Rohonyi t. barátom és Kabos Ferencz t. ház­alelnök ur voltak azok a szabadelvű párt kebelé­ben, kik ezt a törvényt erőltették. Es ha én át­nézem azt a lajstromot — bocsánatot kérek előre, én senkinek a személyi és egyéni integri­tását érinteni nem kívánom — és látom, hogy abban benne vannak férfiak, a kik akkor, mikor ezt a törvényt alkották ... Justh Gyula: Ez az! Rakovszky István : .. . körömszakadtáig har­czoltak ellene, (ügy van ! JJgy van ! a baloldalon.) mikor én azt látom, hogy benne vannak férfiak, a kik levonták a konzekvencziát becsületesen ennek a törvénynek az intézkedéseiből és lemondottak illető állásaikról, hogy újból a politikai pályára léphessenek: akkor azt mondom, emberfeletti dolog azt kívánni, hogy egy ember, a ki a múlt nagy harczainak keserveivel, a legyőzetésnek érze­tével, a talán jogosult magánérdeknek háttérbe szorításával léphetett csak újból a politikai pálya­futásra, (TJgy van ! a baloldalon.) most pedig van előtte egy eset, a mikor levonhatná e törvény konzekvencziáit, azokat valóban le is vonja. Nem vonja le, nem azért, hogy rosszhiszemű, — ezt nem mondom. — hanem azért, mert elfogult. (Taps a baloldalon.) Emberi gyöngeség. Elfogult, nem ugy ítél, a hogy neki Ítélnie kell, hanem téves Ítéletet hoz, a melynek következményeit mindnyájan kö­telesek vagyunk elviselni, és csak az a kérdés tolul fel bennünk, miért viseljük azokat ? (Taps a baloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Meg fogják nekem engedni, hogy mindjárt most szóljak közbe a kép­viselő ur beszédébe, mert a képviselő ur az én eljárásomat tette bírálat tárgyává, bírálta azon névjegyzék összeállítását, melyből az összeférhet­lenségi ügyekben ítélni hivatott bizottság tagjai ki­sorsoltatnak. (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) A kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom