Képviselőházi napló, 1910. IX. kötet • 1911. junius 20–julius 15.

Ülésnapok - 1910-184

18í. országos ülés 1911 június 23-án, pénteken. 115 az egyes kis bányaterületek és bányavidékek, a hol kisebb társulatok működtek, bányavállalataikkal szintén teljesen függő helyzetben voltak az állami bányászattól és kohászattól. De épen az állami kezelésnek példaadása és a helyes gazdasági politika folytán ezek a magánvállalatok annyira fejlődtek, hogjr ma bányászati iparunk sok téren már teljesen íölveheti a versenyt a külfölddel. Azonban azt észleljük, hogy bizony még nemrégiben ezen iparágakban az egyes vállalatok élére leginkább külföldi szakértőket állítottak és csak ezáltal vélték biztosítani vállalatuk prosperálását. Ezt hallva, önkéntelenül felvetjük azt a kérdést, hogy hiszen ott van a mi selmeczi bányászati és kohászati főiskolánk, a mely évszázadokon keresztül nemcsak Magyarországnak, hanem a külföldnek is nevelte a szakembereket. (Igaz ! Ugy van!) Ez a főiskolánk tehát megvan és őszintén bevallhatom, hogy büszkeséggel tekinthetünk rsá. Büszkék lehetünk tanári karára, a mely mindig a mai kor magas színvonalán tartja magát. De tekintetbe kell venni, hogy 1867-ig ennek a főiskolának az előadási nyelve német volt. Tudjuk, hogy akkor sokkal több külföldi hallgatója volt, mint magyar. 1868-ban azonban egyszerre át kellett térni a magyarnyelvű előadásokra, a mi bizon}' igen nehéz feladat volt. Akadtak akkor is szakférfiak, a kik magukra vállalták ezt a feladatot és a kik jól meg is oldották azt. De nehéz feladatuk volt, minthogy — ha meg is volt a szakértelmük — akkor még hiányzott teljesen a szakirodalom. Ehhez idő kellett és ezen hosszú idő alatt értünk el szakirodalmunkban odáig, a hol ma vagyunk. örömmel közölhetem, hogy főiskolánknak működését és fejlődését a t. pénzügyminister ur mindig a szivén hordta. Az utolsó években történtek meg a szükséges épitkezések, úgyhogy csak az utolsó években jött a főiskola abba a kellemes helyzetbe, hogy megfelelő palotába lettek elhelyezve az előadói tantermek, a szükséges szertárak fel lettek szerelve és a laboratóriumok a mai kor követelményeinek és kívánalmainak megfelelőleg rendeztettek be. Be kell vallanom — ismerve a részleteket — hogy sok tanszéknek szertára még nincsen ugy felszerelve, a mint azt a mai kor megkövetelné, de hát e tekintetben is mutatkozik haladás. Hiszen a mostani költségvetésbe is e czimen 29.OCX) korona van felvéve a mi, ha nem is sok, de mégis esak valami. Azon-, kivül uj tanszékek, uj tantermek épitésére föl van véve 50.500 korona, mint utolsó és ötödik részlet. Ezáltal a mostani idők követelményei kielégités tekintetében talán javulni fognak. De tudjuk, hogy az utolsó időben minden téren rohamos fejlődés állott be különösen a tanügy terén. Főiskolánk is sok változáson ment át. A német korszakból átvett tanulmányi és" vizsgarendszerről át kellett térnie az uj magyar tanrendszerre és azt a legújabb kor igényei szerint kellett átalakítania. Éveken át folytak a kísérletek, míg végre a mai rendszer elfogadtatott. Ez abban áll, hogy a fiatal emberek három évig tanulnak a főiskolán, azután pedig két évi gyakorlat megszerzésével leteszik az államvizsgát. A főiskola jelenleg nevel bányamérnököket, fémkohómérnököket és vaskohómérnököket. Itt akarom a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni arra, hogy e tekintetben a főiskola fejlesztése nagyon szükséges, mert jól tudjuk, hogy különösen az utolsó évtizedben minden téren, de főképen a bányászat és a kohászat terén, milyen nagy befolyást gyakorol az elektrotechnika és a vegyészet. Ott például, a hol azelőtt a vaskohászatban vegyészre, nem is volt szükség, a hol teljesen empirikusan tették a kísérleteket, ott ma a vegyészet elsőrendű szerepet játszik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hasonlóképen nem képzelek bánya- vagy kohóipart elektrotechnika nélkül, és itt felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy bizony szükséges volna főiskolánkon két uj tanszéket szervezni és pedig specziális bányaelektrotechmkai és bányavegyészeti tanszéket, mert a bányászat és kohászat olyan specziális tudomány, a hol egy vegyész csak akkor működhetik, ha nemcsak vegyész, hanem a bányászati és kohászati ismereteket is elsajátította. ,.-A Egyáltalán ajánlanám a pénzügyminister urnak a jelenlegi vizsgarendszer megváltoztatását. A főiskolán a fiatalemberek három év alatt végezhetik az egyik szakot, legtöbbje még egy negyedik év alatt végzi a másik szakot mellékesen, de azután kénytelenek két évi gyakorlatba menni és csak akkor tehetnek államvizsgát. Ez próbaképen évek előtt vezettetett be, de a külföldön ezt ma már megváltoztatták, mert más technikai intézeteknél is a hallgatók szakvizsgájukat, vagy nevezzük államvizsgának, akkor teszik le, a mikor az elméleti tudományokat, illetőleg tanulmányokat befejezték. Azok a fiatalemberek nagynehezen jutnak valahova úgynevezett gyakorlatra ; rendesen belépnek mint gyakornokok vagy magánüzemekhez vagy az államhoz, de sokszor megtörténik, hogy egyáltalán nem kapnak helyet, úgyhogy a kormány kénytelen őket csupa jóindulatból saját üzemeinél gyakornoknak alkalmazni. De azon idő alatt, a míg ők gyakorlaton vannak, természetesen csakis azzal a munkakörrel foglalkozhatnak, a melybe őket beosztják. Hiszen valljuk meg őszintén, hogy az ilyen gyakornokok vagy irodába osztatnak be, vagy ha az üzembe is kerülnek, legfeljebb egy irányú üzemben alkalmaztatnak, úgyhogy nem nyerhetnek olyan gyakorlatot, a minő egy bányában tulajdonképen megkövetelhető. Ezért sokkal előnyösebbnek tartanám, ha az a fiatalember, mielőtt a főiskolára jönne, épen ugy, mint a hogy az a külföldön történik, egy évet gyakorlatban lenne kénytelen eltölteni. Ott legalább megismerné az egyes bányászati és kohászati intézményeket vagy legalább némi fogalmat nyerhetne ezekről és így sokkal jobban megérthetné és sokkal jobb eredménynyel hallgathatná a szakelőadásokat. Ha szükségesnek mutatkoznék, még az elől 15*